Fehér Lótusz

Ezeket a sorokat az Envienta projekt aktivistájaként írom, de ugyanakkor emberként is, akit foglalkoztat a fenntartható jövő kérdése.
Mostanság mondhatni divat lett "zöldnek" lenni, azaz környezetbarát módon gondolkodni, élni. Sokat hallani a szelektív hulladékgyűjtésről, napelemekről, szélerőművekről és ezekkel összefüggésben erőforrás alapú gazdaságról, fenntartható társadalomról és paradigmaváltásról. Ezek szép és jó elképzelések és célok, azonban megvalósításukat illetően több nehézséget is látok, ami végül jelen cikk megírásához vezetett.



A legfontosabb gátló tényező az elméleti háttér hiánya. Az emberek túlnyomó többsége egyszerűen nem tudja miről is van szó. Nem tanulta, nem hallotta, nem találkozott vele. Ami nem is csoda, hiszen a mainstream világ nem nagyon ad teret az alternatív megoldásoknak, egyszerűen azért, mert ellenkezik-a főként gazdasági-, érdekeivel. Jelenlegi társadalmi berendezkedésünk a monetáris gazdaságon alapszik, ami pénz és fogyasztás alapú. Egy ilyen rendszer erősen korlátozza a földi javak elosztását és igyekszik egy rosszul és mereven felépített oktatási rendszerrel olyan szűk látókörű embereket képezni, akik ezt a rendszert engedelmesen kiszolgálják.
A fentiek ismeretében érthető, hogy egy ilyen modellnek nem érdeke az emberek motiválása, tájékoztatása és a javak szabad elosztása sem, mert nem termel hasznot.

Szerencsére azonban több jól működő és ígéretes elképzelés is van ennek kiváltására. Ezek egyike az úgynevezett erőforrás alapú gazdaság, melynek talán legismertebb képviselője a Jacque Fresco nevével fémjelzett Vénusz projekt és hasonló szellemiséget képvisel a fentebb említett Envienta is.

Ez a modell egy olyan tudományos alapokon nyugvó társadalom megterentését tűzi ki célul, ahol a földön elérhető összes nyersanyagot, élelmiszert és egyéb javakat egy központi, számítógép vezerélt rendszerbe összesítik, nyílvántartják és figyelik szenzorokkal, elektronikus úton és a mutatkozó igény szerint elosztják, korlátozás nélkül. Ugye, hogy barátságosabban hangzik? És ez nem a futurisztikus jövő, már most ebben a pillanatban is léteznek erre közgazdászok, építészek és más tudósok által kidolgozott tervek.

Viszont ahhoz, hogy ez megvalósulhasson és működhessen előbb az egyén szintjén kell megteremteni ennek lehetőségét. Hogyan? Tájékoztatással és ismeretanyagok átadásával. Elmondani minél több embernek, hogy például a megújuló energiaforrások, a napelemek, a 3D nyomtatás és a különböző okos rendszerek már léteznek és a megfelelő előkészítés után alkalmasak arra, hogy a társadalmat egy új, fenntarthatóbb szintre emeljék.

Természetesen ehhez az is kell, hogy az oktatási rendszer új alapokon lehetővé tegye az érdeklődési körön alapuló oktatást és fejlesztést, ahol az embereket felkészítik arra, hogyan éljenek összhangban a környezetükkel és szabadon kipróbálhatják, hogy ők maguk mit tudnak ehhez hozzátenni.

Ehhez pedig kapcsolódik még egy dolog: a motiváció. Ha minden munkát automatizált rendszerek fognak végezni, az emberek a felszabaduló idejükben valóban azzal foglalkozhatnak, ami örömet okoz nekik, ami érdekli őket vagy amiben kiélhetik kreativitásukat. Jelenleg a pénz jelenti a "motivációt", a túlélés. Ha ezek megszűnnek, mindenkinek önmagának kell kialakítania a személyes motivációját, ami megint csak a személyre szabott oktatás feladata lenne.

Ám ahhoz, hogy ezt a jövőképet elérhessük, az informáláson és az oktatás átszervezésén kívül még valami szükséges: a személyiségfejlesztés. Az egyén belső igénye arra, hogy megismerje önmagát és ezen keresztül a világot. Hogy önmaga elérje a tudatosságnak azt a szintjét, ahol már nem csak az a fontos, hogy neki jó legyen, hanem a környezetének is, legyen az akár a szűkebb vagy a tágabb közeg. Ahol már tudatosan nem kihasználja a környezetet, hanem együtt él vele. Ehhez, úgy gondolom, elengedhetetlen önmagunk felfedezése.
Környezettudatossá válni nem lehetetlen még ha most annak is tűnik. Választás kérdése, mert ha nem cselekszünk, hamarosan nem lesz választásunk...

Aki bővebb információra vágyik az említett projektekről, netán csatlakozna az Envientához, a következő címen megteheti:

Bemutatkozás: http://envienta.co/
Hírmagazin: http://envienta.net/
Magyar nyelvű Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/736575179754144

a Vénusz projekt pedig a https://www.thevenusproject.com/ címen elérhető.

Simon Péter diplomamunkájának keretén belül alkotta meg ezt a koncepciót – biztos nem gondolta, hogy nemzetközi autós blogok fognak rajongani tervéért a beadás után. A Credo E-Bone null-emissziós busz teljesen új színt vihetne a tömegközlekedésbe – és nem csak formájával, hanem műszaki tartalmával egyaránt.



Az E-Bone fantázianév az elektromos hajtásra – ezt jelzi az „E” betű –, és az emberi csontvázhoz hasonló vázszerkezetre utal.



Nincs szoros értelemben vett alváz, ehelyett egy térbeli tartószerkezetet tervezett Simon, melynek stressz-pontjainál erősebb, a többi részén pedig gyengébb – és ezáltal könnyebb – karbon-műanyag elemeket helyeznének el. Ezzel a technikával a számítások szerint közel húsz százalékos tömegcsökkenést lehet elérni egy ugyanekkora méretű, de a hagyományos technikával épített busszal szemben.



Négy darab elektromos motor hajtja az E-Bone-t, mindegyik közvetlenül egy-egy kerékhez kapcsolódik – ezek egyenként 80 kW teljesítményére képesek. A hidrogén cellákat és a lithiumos akkumulátorokat a busz tetején helyezték el.



A jelenlegi gazdasági helyzetet tekintve kicsi az esély rá, hogy egy ilyen nagy beruházást igénylő projekt itthon, a Credo vezetésével elindulhasson, pedig igen nagy kár lenne veszni hagyni ezt a hatalmas, kedves arcú bogarat, ami minden nap mosolyt vihetne bármelyik nagyváros utcaképébe.


Forrás: totalcar.hu

A levegőt szennyező ártalmas részecskéket szűri ki viselője környezetéből a "növényi hátizsák", amelyet a Delfti Műegyetem egy hallgatója tervezett.

A Plant Bagnek nevezett átlátszó hátizsák belsejében növények nőnek. Ventillátorrendszere a porszívókéhoz hasonló HEPA-szűrőn és a gyökerekkel átszőtt altalajon keresztül beszívja a levegőt. A megszűrt levegőt a növények tovább tisztítják, majd a hátizsákhoz erősített sálszerű galléron keresztül csövek vezetik a felhasználó szájához és orrához azt.



Noha a HEPA-szűrők a levegőt szennyező részecskék 99,9 százalékát kiszűrik, Marnix de Kroon, a hátizsák tervezője szerint a gyökeres altalaj azokat a mikroszkopikus részecskéket is foglyul ejti, amelyeket a HEPA átengedett, ám károsíthatják az egészséget. Kroon találmánya az iGreen tervezői versenyen nyert első díjat. A verseny szervezője az üvegházi növénytermesztési innovációk holland alapítványa (SIGN) volt, a kiírásban személyes, viselhető légtisztító berendezéseket kértek, melyek a gyökeres altalaj légszűrő hatását hasznosítják. A SIGN a döntés után kifejleszti a győztes találmány prototípusát, amelyet a gyakorlatban is kipróbálhatnak.

"A Plant Bag praktikus és felhasználóbarát, emellett személyre szabható, akár trendi kiegészítő is lehet belőle" - olvasható a zsűri indoklásában. Az eddigi tesztek alapján az aloe vera jó választás lenne "növényi szűrőnek" - mondta De Kroon. A hátizsákot a szélsőségesen szennyezett levegőjű városok - köztük a decemberben légszennyezési rekordot döntő Peking - lakosainak szánják.

Forrás: ma.hu / MTI