Márpedig Angyalok léteznek! Itt a földön is! Csak nincsen szárnyuk, és barátoknak hívjuk őket! Igen!
Ismét rátaláltam egy ilyen "Angyal - Barátra" ... El sem tudnád képzelni....
Voltál már úgy, hogy beszélgettél valakivel, és olyan volt, mintha magaddal beszélgettél volna???? Érezted már, hogy valaki annyira átérzi a fájdalmadat, a gyengeségedet, az örömödet, mintha kívül-belül ismerne, pedig csak alig pár hete találkoztatok?!?! Nagyon különleges ez... hogy két ember ennyire tudjon hasonlítani...
Ahogy beszélgettünk... Mélyen, tartalmasan... Mintha beleláttunk volna egymás lelkébe... Szinte kitaláltuk egymás gondolatait...
Hogy lehetséges ez?
És a világ nagy dolgai, amiken gondolkodunk... Hogyhogy mindkettőnket ugyanezek foglalkoztatnak?
És a sok megválaszolatlan "Miért?" ...
A gyötrelmek, amiken túl akarunk jutni végre...
Rátaláltam. Vagy Ő énrám? Mit szánt nekünk a Jóisten, a Sors, az Élet - ki hogy nevezi - , miért kerültünk egymás életébe?
Mi a feladatom? Mi az Ő feladata?
Nincsenek véletlenek, ebben biztos vagyok!!!!
Valamiért Ő az életem része lett... És én is az Övé...
Azt tudom, hogy nagyon szeretem!!! Mert valóban olyan, mintha Angyal lenne.... Jó a közelében lenni! Jó ránézni, mert amikor nézem Őt, őszinte
tiszta szeretetet látok a tekintetében...
A szemei... Istenem... Mennyi érzelmet tükröznek...
Látom a lelkét!!!! Magasztos és mély... Kicsi fájdalmat is látok benne, szenvedést, útkeresést...
Talán ez lenne a feladatom? Utat mutatni? Erőt adni? Vígaszt nyújtani?
Ő is látja az én lelkemet!
Jobban, mint eddig bárki valaha...
Egyszerűen csak jött, és tudta, ki vagyok...!!!
És megkérdezte: "Jól vagy?"
Empatikus!!!! És nagyon érezelemgazdag a lelki világa...
Egy mosolya elég, hogy jobban legyek. Egy kedves szava, vagy egy érintése olyan nagy erővel tölt el...
Olyan szeretnék lenni, mint Ő! A példaképem.
Úgy tudni szárnyalni, ahogy Ő szárnyal...
Nem faggat, ha látja, hogy valami bánt... Érzi, amit érzek. Jó mellette hallgatni...
Vártam már Rá! Tudtam, hogy jönni fog... Mert "Angyal - Barát" , aki akkor jön, amikor mindenki más megy...!!!
"Van a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az... Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat... a másikban." /Csitáry-Hock Tamás/
Kaptam a Jóistentől két hetet, hogy megszeressem. Egy perc alatt megszerettem!
Azon a napon, amikor először láttam sírni.... Akkor már nagyon a szívemben volt... Tudtam, hogy nagyon fogom szeretni...
Aztán abban a két hétben az enyém volt a világ! Boldog voltam, mert közvetlenül mellette lehettem... Vigyáztam Rá, és Ő is vigyázott énrám...
Két hétig öröm volt a korán kelés, öröm volt a munka, öröm volt csak úgy mellette lenni...
(Most is az!!!)
Aztán két hét után úgy gondolta a Nagybetűs Élet, hogy el kell váljunk egymástól... Persze nem örökre, csak már nem lehettünk egymás mellett testközelben, napi nyolc órában...
Látom Őt, beszélek is Vele... mégis hiányzik!!!
De így is sok erőt ad nekem! Bátorít, hogy soha ne adjam fel!
Mert Ő ilyen! Csupa szív- és lélek ember, akire számíthatok, akinek a kezébe tehetem a szívem-lelkem, mert nem fogja összetörni...
Hogy miből gondolom ezt?
Hm.... Nem a fejemben tudom, hanem itt belül, a szívemben... Érzem!
Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy Ő sokat fog jelenteni számomra... Hogy támaszom lesz, és én támasza leszek, amikor szükségünk lesz egymásra...
Mert erre valók a barátok!!!!
Még most sem fogtam fel igazán, hogy Őt "megkaptam" ... Hogy odafentről az Égiek küldték nekem Őt, hogy legyen része az életemnek, hogy tanítson, vezessen, Fény legyen a sötétségemben! Vajon én is világítok Neki?
Építjük egymást. Ha csak pár szót is beszélhetek Vele, hallgathatom, hogy Ő hogyan látja a dolgokat, már attól több leszek!!!
Amióta megismertem, feljebb is jutottam azon a képzeletbeli létrán egy fokkal... Egy fokkal a belső béke felé... Igen. Nyugalmat áraszt a jelenléte...
Úgy érzem, ha mellettem van, mint egy Őrangyal, akkor megnyugszom, és nem háborog a lelkem...
"Angyal - Barát" ... Olyan, akit soha nem akarok elveszíteni!!! Aki mindig nagyon fontos lesz nekem!!!
Mégha el is sodor minket egymás mellől az Élet, Ő akkor is mindig velem lesz! Szívembe írtam a nevét, és most már ott marad örökre, az Elsők és Legfontosabbak között!
"Miért?"
Miért lett Ő ilyen nagyon fontos nekem? Miért van az, hogy ha látom, jobb kedvem lesz, ha rámmosolyog, akkor eltelik a szívem szeretettel???!!!
És hogy ilyen sokban hasonlítunk???? Hogy mindketten keressük még az utat... Azt az utat, ami elvisz minket a Célhoz!!!
Kereszteződtek az útjaink.... Menjünk hát együtt tovább, amíg lehet!!!!!
Remélem, hogy örökké tartó, szoros barátság lesz a miénk!!!!
"Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét..." (Csitáry-Hock Tamás/
Nos, hát az a két hét nálam pontosan ilyen volt!!! Mert Ő ott volt!!!
És aztán általa lett mégtöbb barátom!!! Igazi kincsek!!! Őrzöm őket a szívemben!!!
Általa lettem az, aki most vagyok... De ki vagyok valójában? "És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá..."
Igen! Ha neki lesz rám szüksége, akkor biztos, hogy mindig itt leszek!!!!
Mert ahogy Ő támogatott és támogat engem, úgy fogom én is Őt! Mert ha van valaki, aki igazán megérdemli, hogy szeressék, tiszteljék és megbecsüljék, akkor az Ő!
Mert Ő ilyen!
Igazi, tiszta szívű, együttérző, szeretetteljes "Angyal - Barát" !!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése