"Ha szemed könnyben ég,
és senki nincs veled;
Van, aki gondol Rád,
van, aki szeret!
Fontold meg jól
azt, hogy mit teszel!
Mert van, akinek öröm,
hogy Te létezel!"
Vannak meghatározó emberek az életünkben.
Olyanok, akik mellett megfeledkezhetünk a szürke hétköznapok gondjairól...
Olyanok, akinek a puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy jó kedvünk legyen, hogy úgy érezzük, erősek és bármire képesek vagyunk!
Igen! Vannak ilyen emberek!
Akikbe kapaszkodhatunk! Akik mellet biztonságban érezzük magunkat!
Akik jelentenek valamit nekünk! Fontosak! Mert szeretjük őket!
De nem a "hagyományos" szeretettel... Nem úgy, mint valaki mást, akit "csak" szeretünk!
Ezeket az embereket, vagy ezt az embert- ha csak egy ilyen van- megkülönböztetett szeretettel szeretjük! Azért, mert valamivel több! Valamivel többé tesz bennünket is!
Az ilyen emberekben megvan az a különleges képesség, amivel hatást tudnak gyakorolni ránk. De persze ezt nem önszántukból teszik! Nem tudatosan!
Egyszerűen csak ilyenek! Ilyen az énjük, a lényük, ilyen a kisugárzásuk.
A bensőjükből fakad ez a "mágnesesség", ami vonzóvá teszi őket számunkra.
Mert igen, vonzódunk ezekhez az emberekhez! Félreértés ne essék! Nem a testi, nem a szexuális vonzalomról van itt szó! A társaságuk, a jelenlétük vonz. A lelkük. És az, hogy valamit kaptunk Tőlük, ami nyomot hagyott a szívünkben.
Pl. egy mosoly, egy kedves, szeretetteljes szó, egy ölelés...
Néha ennyi is elég... És hipp-hopp megváltozik minden!
Másképp kezdünk gondolkodni, tudat alatt magunkba építjük, ami bennük olyan vonzó, hasonlítani kezdünk rájuk! Vagy talán azért vonzódunk hozzájuk ennyire, mert eleve hasonlítunk egymásra! És már meg is van az első közös pont, ami miatt szívünkben hordozzuk ezeket az embereket!
Aztán jön egy közös beszélgetés, egy közösen megélt élmény, lélekkapcsolat jön létre, és innentől kezdve ezek az emberek fogják jelenteni nekünk a fényt, a világosságot! Ők lesznek a lámpák, amik bevilágítják a sötét és rögös utunkat!
BARÁTRA lelünk bennük, és úgy érezzük, soha nem akarjuk elveszíteni őket!
És itt jönnek a nehézségek! Amikor azt hisszük, minden a legnagyobb rendben, a Sors éppen akkor állítja az ilyen szeretetkapcsolatokat próbatétel elé!
De vajon elég erősek e ezek a kapcsolatok ahhoz, hogy kiállják a megpróbáltatásokat? Képes -e az egyik fél áldozathozatalra a másikért?
Ha ez lemondással, vagy épp küzdelemmel is jár, képesek leszünk -e mi bármit megtenni az általunk olyannyira szeretett és nagyra becsült emberekért?
Én hiszem, hogy igen!
Egy BARÁTOM mindig azt mondja, "Minden okkal történik!" "Nincsenek véletlenek!" Igaza van!
Minden ilyen szeretetkapcsolat okkal jön létre! Célja van mindkét fél számára!
Tanulhatunk egymástól, segíthetünk egymásnak... Vagy lehet, hogy néha tényleg csak annyi kell, hogy egymásra mosolyogjunk, és ezzel erőt adjunk a másiknak! De ezek a kapcsolatok soha nem "csak úgy" alakulnak ki... Ha ezek a kapcsolatok is "átlagosak" lennének, nem alakulna ki az Érzés! Az az érzés, ami csak az Ő jelenlétükben tölti el a szívünket-lelkünket! Valóban, hasonló lehet a szerelem érzése is... De ez más! Hangsúlyozom, itt nem a testiségekről van szó... Mert például lehet ilyen szeretetkapcsolat két lány, vagy két fiú között is! Miért ne? Az ilyen szeretetkapcsolatok alapja a lelkek találkozása, az, hogy valami kis darabot hagynak bennünk a saját lelkükből, vagy épp mi hagyunk nyomot magunkból az ő lelkükben.
Az olyan emberek iránt, akiket megkülönböztetett szeretettel szeretünk, tiszteletet érzünk! Talán példaképünkké is fogadjuk őket.
Van bennük valami különleges, ami miatt szeretünk, és ami miatt jó a közelükben lenni!
Sok idő telhet el a velük való találkozások között. Vagy lehet óriási a fizikai távolság... De ha egyszer ennyire megszerettük őket, akkor ez az érzés nem változik, nem gyengül, nem halványul el soha!
Lehet, hogy a próbatétel megtépázza a kapcsolatokat. Talán úgy érezzük, meg is öli... De sohasem szabad elfelejtenünk azt, ami miatt ezek a szeretetkapcsolatok létrejöttek! Azt, hogy okkal történtek! Még ha nem is ismerjük pontosan ezt az okot!
Nagyon ritka az ilyen szoros kapcsolat! És rettentően törékeny, nagyon vigyáznunk kell rá!
És ha már a Sors volt olyan kegyes, hogy megajándékozott minket ezekkel az emberekkel, akikkel kialakíthattuk szeretetkapcsolatainkat, akkor éppúgy a próbatételekért is hálát kell adnunk, mert ezek teszik kapcsolatainkat erősebbé!!!
Szeretetkapcsolatainkban legyünk mindig áldozatkészek!
Tegyünk meg mindent azokért, akiket ily' módon szeretünk, szerethetünk!
A jót viszonozzuk, a rosszat ne rójuk fel!
Törekedjünk a békességre, mint általában minden kapcsolatban!
És ne felejtsünk el hálát adni! Mindennap!
Legyünk őrangyal az általunk szeretett személyek számára, hogy a nehéz időkben ne csak mi meríthessünk erőt a lényükből, hanem ők is a mi lényünkből!
Tápláljuk egymást szeretettel, megértéssel, odafigyeléssel, empátiával, hogy a köztünk lévő szeretetkapcsolat még tökéletesebb, Istennek tetsző legyen!
És minden egyes örömteli találkozásnál adjuk tudtára a másiknak, hogy milyen fontos a számunkra! Mert sosem tudhatjuk, mikor mondhatjuk ki utoljára: "SZERETLEK!"
Egy kis meditatív zene az elmélkedéshez:
[youtube id="G9tjuHk-HVM"]
