Mostanában egyre több depresszióval vagy annak valamely válfajával küzdő ember talál meg ilyen-olyan módon. Ezért
úgy éreztem foglalkozni kell a témával,noha kicsit másképp,mint ahogy szoktak,ugyanis én nem vagyok orvos és
gyógyszerkedvelő sem különösebben.
Azzal nyilván nem árulok el nagy titkot,talán még kicsit sem,hogy a depresszió mára népbetegségnek számít. Csak
Magyarországon kb. kétszázezerre becsülik a betegek számát. Az okok listája szinte végtelen mégis a leggyakrabban
a rohanó világot tesszük meg bűnösnek,holott nem a világ rohan,hanem mi emberek. A stressz,az érzelemszegénység és
a traumák ugyanúgy ott vannak a listán,sőt olyanokat is lehet olvasni,hogy valaki örökölte,ami szerintem
butaság,hiszen senki sem teremtődik betegnek,így depressziósnak sem. Az más kérdés,hogy a hajlam ott lehet
valakiben,de csak úgy hasraütésre senki sem lesz beteg. Minden kórnak lelki oka van és ezt manapság szerencsére az
okosok is kezdik fel- és beismerni. Tudniillik amit mi betegségként érzékelünk,az már a folyamat legvégső
lépcsőfoka. A betegség nem a fizikai testünkben kezdődik,hanem a "láthatatlan" oldalon. Nem akarok most nagyon
belemenni,ezért az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt a láthatatlan oldalt most összefoglalva aurának. Ez egy
többrétegű energiaburok a fizikai testünk körül,amiben már azelőtt fefedezhető,megfelelő módszerekkel,bármilyen
betegség,rendellenesség,mielőtt megjelenne a fizikai testben. Mégkorábban pedig a gondolat szintjén kereshető az
ok,hiszen,bár manapság közhelynek tűnik már,de minden fejben kezdődik és ott is dől el.
Hogy miért? Egyszerűen a vonzás törvénye miatt. Rengeteg könyv,film foglalkozik a témával,ha érdekel valakit
utánanézhet.
A depresszió is végső soron ugyanígy helytelen gondolatok eredményeképp születik meg,de nem egyik napról a
másikra. Hónapok vagy akár évek is eltelhetnek,amíg azt hisszük,hogy minden rendben,közben pedig már beindult a
gépezet. Energetikai szinten maradva azt mondhatjuk,hogyha az ember testén található energiafelvevő helyek-amiket
az india hagyományokból átvéve csakráknak nevezünk-,szóval,ha ezen energiafelvevők egyénileg ideális mérete
stressz és egyéb külső hatások folytán kisebb vagy nagyobb lesz,az vezet rendellenességekhez a testben. Hiszen ha
túl kevés energiát kap a test az sem jó,illetve ha túl sokat az sem áldásos. Mindkét oldalnak megvannak a maga
veszélyei. Ennek megfelelően a depressziónak is két változatáról beszélhetünk:
Ha kevés energiát kap a test,akkor jelentkezhet az a bezárkozós,befordulós,passzív,melankólikus állapot,ezzel
szemben,ha több energiát kap a testünk,mint amennyit ő igényelne,akkor tapasztalható az a hiperaktivitáshoz
hasonló depresszió fajta,amikor az ember üvöltözik,tör-zúz és képtelen egyhelyben maradni.
Legyen bármelyik is vagy bármilyen komplex,ez a kór lelki betegség,amit az én szememmel nézve hiábavaló fizikai
módszerekkel kezelni. Mert a gyógyszer,az injekció vagy súlyosabb esetekben a bezárás mind a fizikai testre ható
dolgok,ennek megfelelően a lélekkel senki sem foglalkozik. Sőt! Az ilyen esetekben általában alkalmazott terápiák
csak rontanak a helyzeten,ez az,amit látok,hallok. A beteg világát sem tudja a sok gyógyszertől,nemhogy
meggyógyulna.
A félreértések elkerülése végett,nem azt mondom,hogy ne menjen senki orvoshoz és ne szedjen gyógyszereket!
Gyakorló természetgyógyászként nem is mondhatnék ilyet. Az orvosok tudománya igenis hasznos és hála Istennek
kezdik tudni azt,hogy nem elég csak a testet gyógyítani,akármilyen betegségről legyen is szó. Hiszem azt,hogy mind
az allopatikus mind a holisztikus gyógyászatnak megvan a maga helye és ideje és hogy a kettő nem zárja ki,épp
ellenkezőleg,kiegészítheti egymást. Erre a pontra kéne eljutni és akkor valóban beszélhetnénk egészségügyi
reformról.
