MEGFÉLEMLÍTŐ
A megfélemlítők harsányságuk, fenyegetőzésük, váratlan kitöréseik által vonják magukra a figyelmet.
A zavarba ejtő megjegyzésektől, a dühtől, végletes esetekben a fizikai erőszaktól való félelemmel tartják sakkban a többieket. Az energia azért áramlik feléjük, mert az emberek azt lesik, mikor jön a következő „jelenet”.
A megfélemlítők mindig uralják a színpadot: jelenlétükben félelmet, vagy szorongást érzel.
Alapvetően én-központúak, viselkedésükre jellemző lehet, hogy elutasítják a többieket, be nem áll a szájuk, hatalmaskodnak, hajthatatlanok és gunyorosak, sőt fizikai erőszaktól sem rettennek vissza.Az univerzális energiától ez a típus vágja el magát a leghatékonyabban.
A megfélemlítők kezdetben azzal ragadják meg embertársaik figyelmét, hogy a hatalom aurájával veszik körül magukat.
A dráma átalakulása:
Miután kapcsolatba került az igazi erőforrással, a megfélemlítő több önbecsülést nyer, ha vezetői képességeit jóindulattal használja.
Lehet önérvényesítő anélkül, hogy mások felett uralkodóvá válna, lehet magabiztos mégsem arrogáns, több esélye lesz, hogy élvezze a kihívásokat, és elnyerje embertársai rokonszenvező együttműködését.mini-0107
**********
VALLATÓ
A vallatók a fizikai értelemben kevésbé fenyegetnek, viszont megtörik a szellemet, és az akaratot, mert szüntelenül kérdőre vonják a másik ember tevékenységét, szándékát.
Kritikusak, állandóan ítélkeznek, folyton hibát keresnek a többi emberben, ezzel tulajdonképpen saját magukkal szembeni elégedetlenségüket próbálják elnyomni :
„Ha más rosszabb mint én, akkor én jobb leszek”
Ők maguk nincsenek tisztában azzal, hogy legbelül kissebségi komplexusuk van, hiszen a fejükben ők „tökéletesek”.
És mint „tökéletes”, jogot formál magában, hogy ő megítélheti a többi ember cselekedetét, életét.
Minél inkább a hibáidon lovagolnak annál jobban fogsz figyelni rájuk, annál inkább igyekszel az ő igényeiknek megfelelni.
Minél jobban iparkodsz, hogy igazold előttük magadat, és megfelelj nekik, annál több energiát áramoltatsz feléjük.
Bármit mondasz, nem elég jó nekik, előbb-utóbb felhasználják ellened.
Úgy érzed állandó megfigyelés alatt állsz.
A vallató rendívül éber, viselkedésére jellemző lehet a cinizmus, a kétkedés, a gúny, a csipkelődés, a maximalizmus, az „önkéntes mérvadó”szerepe, de szélsőséges esetben eljuthat a rosszindulatú manipulációig is.
Embertársaik figyelmét kezdetben szellemességükkel, tanult érvelésekkel, tévedhetetlen logikájukkal, intelligenciájukkal ragadják meg.
Később mikor egyre kevesebb ember marad a környezetükben, vakon kijelentik hogy jobb is hogy „ilyen” emberek nincsenek már körülöttük. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról hogy mindenki kerüli őket. Az emberek többsége nagyon kellemetlenül érzi magát jelenlétükben hiszen állandóan megmérettetve érzik magukat.
A dráma átalakulása:
A vallató ha átalakul, kérdőre vonó hajlamát a kutatás szolgálatába állíthatja, fejlett kommunikációs képességeit tanárként, vagy tanácsadóként kamatoztathatja.
**********
SZEGÉNY ÉN
A szegény én mindig úgy érzi: nincs elég ereje ahhoz, hogy tevékenyen viszonyuljon a világhoz, ezért együttérzést erőszakol ki, így irányítja önmaga felé az energiát.
(Ha a hallgatás taktikáját választja, elcsúszhat a zárkózott típus felé, de a szegény én mindig gondoskodik róla, hogy hallgatása ne maradjon észrevétlen, és ekkor elkezdődhet a panaszkodás…)
A szegény én mindig borúlátó; aggodalmas arckifejezéssel, sóhajtozással, reszketéssel, sírdogálással, semmibe meredő tekintettel vonja magára a figyelmet; kérdésekre ritkán válaszol, és előszeretettel ismétli el kétségbeejtő drámáit, válságait.
Kiharcolja sírdogálásával hogy mindenki vele foglalkozzon.
Kedvenc kifejezése ez a két szó: Igen, de..
Kezdetben a sebezhetősséggel hódít: azzal, hogy segítségre szorul, valójában ha nem adnánk meg kénytelen lenne 2 lábra állni.
A megoldások, amiket neki javasolnak, azonban nem érdeklik; ha gondjai megoldódnának, elveszítené energiaforrását.
Miről panaszkodna, ki sajnálná? A sajnálattal energiát adunk neki!
Sokan a csapdájába esnek, mert azt hiszik akkor szeretik ha segítenek neki.
A valódi szeretet azonban látja, hogy a legnagyobb szeretet, ha ilyenkor erősítjük benne az önállóságot, hogy felkeltjük érdeklődését a saját életére, illetve hogy nekünk is szükségünk van rá, ettől hasznosnak érezheti magát.
Kiszolgáltatottként viselkedve minden lehetőséget megad arra, hogy tárgyként kezeljék. később viszont megsértődik, amikor áldozatait természetesnek veszik.
A szegény én azzal tartósítja áldozati mivoltát, hogy olyan embereket vonz maga köré, akik megfélemlítik. (erőszakos férj, zsarnoki főnök, vallató család)
A dráma átalakulása:
Ha a szegény én megtapasztalta az egységet, az igazi energia tápláló erejét, képessé válik arra, hogy a belső forrására csatlakozva, együtt érző újítóvá, szociális munkássá, vagy gyógyítóvá váljék.
**********
ZÁRKÓZOTT
A zárkózott emberek megrekedtek saját belső világuk megoldatlan küzdelmei, félelmei, kételyei között.
Tudattalanul azt hiszik, hogy ha rejtélyesnek vagy megközelíthetetlennek mutatkoznak, a többi ember a segítségükre siet, és megpróbálja feloldani elszigeteltségüket. Gyakran magányosak. Azért tartanak távolságot a többi embertől, mert félnek hogy mások rájuk kényszerítik akaratukat, vagy megkérdőjelezik döntéseiket( ahogy vallató típusú szüleik tették)
Azt hiszik mindent maguknak kell megoldaniuk, nem szívesen kérnek segítséget.
Gyakran igyekeznek kibújni a kötelezettségeik alól.
Jellemző rájuk az unottság, a megközelíthetetlenség, az együttműködési szándék hiánya, de viselkedésük lehet leereszkedő , elutasító, barátságtalan alattomos is.
Saját energiájuk áramlását ilyen mondatokkal akasztják meg:
„Nem olyan vagyok mint a többiek!”
„Senki sem érti meg mit is akarok.”
Mindent agyonelemeznek és közben elszalasztják az előttük zajló lehetőségeket.
A konfliktus vagy konfrontáció legcsekélyebb jelére ködösíteni kezdenek, sőt esetleg a szó szoros értelmében eltűnik(nem veszi fel a telefont, nem jelenik meg a tárgyaláson)
Kezdetben rejtelmes átláthatatlan személyiségével vonja magára a figyelmet.
Sokszor még ruházatukkal is azt akarják hangsúlyozni: Én nagyon más vagyok mint a többiek!
A dráma átalakulása:
Ha felszabadul a kívülállás kényszere alól, a zárkózott ember hozzáférhet a mély, intuitív bölcsesség és kreativitás tárházához, így ezeket élete szolgálatába állíthatja, ha például pap, gyógyító vagy alkotó művész lesz belőle.
Forrás: szabadonebredok.info
