Fehér Lótusz

Heves viták dúlnak arról, hogy Jézus milyen nemzetiségű volt. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy vajon Jézus Krisztus alapított-e kereszténységet? Ő hozta-e létre a katolikus beállítottságú egyházat? Egyáltalán, volt-e köze a kereszténységhez azon kívül, hogy a kereszten halt vértanúhalált? Milyen szerepet vívott ki magának Jézus Krisztus a Napvallásban?

Nos, a kereszténységet nem Jézus alapította, efféle csoportok már korábban is voltak és működtek a Közel-Keleten. Jézus zsidó testbe született lélek volt, aki elérte a saját öntudatra ébredésének az állapotát. Ezalatt az isteni öntudatra ébredést értem. Keleties terminust használva, megvilágosodott. Képes volt az idő és a tér korlátai fölé emelkedve látni a múltat és a jövendőt. Egy megvilágosodott lélek számára pedig a test pusztán egy porhüvely.

Az út, amit Krisztusként kínált, mára csaknem feledésbe merült, mivel azok az érdekcsoportok, akik lecsaptak az ő személyére egészen más célra használták fel a személyét, mint amit Ő az itt töltött megváltói éveiben követett és hirdetett.



Tehát, ha így vesszük, Jézusnak semmi köze sem volt a katolicizmushoz. Igazából, a zsenge egyház-kezdemény hívei lecsaptak az ő személyére, mivel rá más és más okokból kifolyólag sem a zsidók, sem a rómaiak, sem bizonyos esszénusok, sem pedig más érdekcsoport nem tartott igényt.

Példáját felhasználva és kifordítva, az ideológiagyártók Őt állították kultuszuk középpontjába és egy komplett üdvtörténetet gyártottak, amely közel 2000 éve dívik.

Jézus Krisztus eredeti tanítása Isten és Ember harmonikus kapcsolatának megvalósítását tűzte ki célul. Mégpedig úgy, hogy a korlátok közé szorított individuális lélek – az Ember – életről életre kiszélesíti a tudatosságát, mígnem eléri a határtalanság állapotát, vagyis isteni öntudatára ébred.

Végeredményben, ezt az utat járta be a Jézusként ismert lélek is. De Ő nem volt Ember a szó klasszikus értelmében, mivel ő nem élt benne abban a reinkarnációs körforgásban, amit a keleti vallások őriztek meg a legjobban.

Ez a Lélek küldetést teljesített, mégpedig a Legfelső Úr óhajából és dicsőségére. Erről is írtam már korábban. A lényeg, hogy Jézust az esszénusok egészen más tervre készítették fel, mint ahogyan őt ma beállítják. Neki többek között a Grál vérvonal beindítása lett a feladata, amit végül is teljesített.

Így számos tanítványa továbbadta azt az őstudást, amivel a Grál vérvonal fenntarthatóvá vált. Mivel ez egy magas rezgésű vérvonal, amely a napkereszténység szellemiségét is magában hordozza, így Jézus voltaképpen napkeresztény volt. De kiemelném, hogy itt a tisztaságon és az isteni küldetésen van a hangsúly, nem pedig a személyen. Számos kisebb csoport vitte tovább a tudást, melyek később társaságokat alapítottak, igazodva a kor követelményeihez.

Jézus Krisztus feltámadt a bizonyságtevés kedvéért. De ebből nem következik a test feltámadása sem most, sem a jövőben. Jézus Krisztus itt a minden emberben megtalálható lélek öröklétére utalt vallástól, nemzettől, ideológiáktól függetlenül.

Jézus Krisztus nem ígért minden bűnt eltörlő megbocsátást. Mivel tisztában volt a karma és a reinkarnáció jelentőségével, ő elsősorban az egyéni megváltásra helyezte a hangsúlyt és olyan módszereket tanított, melyek segítségével feloldható a „bűnösség”, vétkesség állapota, voltaképpen a hiba oka, ily módon lehetőség nyílik a további lelki fejlődésre.

Jézus Krisztus nem volt a Szentháromság második személye. Az emberi elmék döntöttek arról, hogy a Szentháromság hogyan nézzen ki. Mindenki számára érzékelhető a férfi-centrikussága, illetve a női princípium hiánya. Jézus Krisztus a Teremtő női oldalát – az anyagságot is beleértve – központi kérdésnek tekintette és nem hagyta ki az ősi Szentháromságból, mely így festett: Szent Apa-Szent Anya-Szent Gyermek.

Jézus Krisztus éppen úgy, mint a napkereszténység manapság is, a tökéletesedés útját hirdette. Ez semmit sem változott az idők folyamán, de ezt nem sajátíthatja ki egyetlen felekezet sem a maga javára, saját kénye-kedve szerint.

Ma így mondanánk: Jézus alapvetően egy spiritualizált kereszténységet hirdetett, mely összhangban van a magyarság ősvallásával és az egyiptomi napvallással is. A közös gyökér: ugyanarról a Forrásról van szó, de más kultúrkorszakban és más lelkek által.

Ha picit jobban belegondolunk, akkor Buddha és Jézus tanításai szintén összecsengnek. Persze aki tudja, hogy Jézus Indiában és Egyiptomban is járt és tanult az ottani mesterektől, az rögtön értheti, hogy nincs semmilyen ellentmondás a világ nagy tanítói, prófétái, vallásalapítói között.

Az ellentmondás mindig az elmében születik, amit az egó generál. Na, ezt használják ki az ellenérdekeltségű, azaz a fejlődésellenes csoportok, amelyek nem támogatják az emberiség felemelkedését.

KRISZTUS – ANTIKRISZTUS

NAPKERESZTÉNYSÉG – RÓMAI KERESZTÉNYSÉG

GRÁL VÉRVONAL – FEKETE VÉRŰEK

INDIVIDUÁLIS ÖNBEAVATÁS – INTÉZMÉNYESÍTETT TÖMEGVALLÁS

Jézus Krisztus célja az emberben lakozó Naptudat felébresztése volt. Ő az emberiség felemelésében vállalt egy bizonyos szerepet, de nyilvánvalóan nem mindent. Másnak szentségtörés, számomra egyszerű megállapítás, hogy több Jézus Krisztushoz hasonló, spirituális küldetéssel megáldott lélek élt és él emberi testben a világ minden táján. Magyarország, illetve a Kárpát-medence különösen sok ilyen léleknek az olvaszótégelye. (Ez egyébként nem vetélkedő, hogy ki a hatalmasabb, hanem rengeteg tapasztalt lélek összehangolt munkája, akik egymást is segítik.)

Mivel e lelkek sok korábbi életből hoztak emlékeket – pálos, táltos, magyar, egyiptomi, druida és számos egyéb életből –, ezért nem lehet egyetlen általános eszme alatt egyesíteni őket, és nem is lenne szabad, mert akkor idejekorán megsemmisíthetők lennének.

Éppen a sokféleség és sok kis spirituális csoport az a felállás, amivel a mindenkori ideológusok nem tudnak elbánni. Ellenben, e csoportok tagjainak a szívében található lélek felébresztése és emlékező állapotba hozatala múlhatatlan, még ha aktiválásuk módjai és sorsszerűségeik különböznek is egymástól. Erre mindenkinek magának kell rájönnie. Vegyük észre, hogy a Napkultusszal analóg fényvallások és fényközösségek céljai egyre inkább közelednek.

Jézus Krisztus fejlődése és üzenete – már amennyit ismerünk belőle – etalon lehet mindenki számára, de óvakodjunk az egyoldalú ideológiáktól, a kisajátító politikától és az ellentéteket hangsúlyozó filozófiáktól. Mert Jézus is Naplénye által lett az, aki. Ezt az isteni transzcendens állapotot az ellentéteken való felülemelkedésével és a benne feszülő ellentétek összebékítése által érte el. És ez nemzetek és világnézetek felett áll!


Írta: Száraz György
Forrás: http://boldognapot.hu/

Egy olyan dologról szeretnék most írni,ami talán sokaknak érdekes lehet,sokaknak pedig nem. A napokban több előadást is láttam,illetve,cikket olvastam a témáról,ez vezetett végül oda,hogy erről írjak. Ez pedig nem más,mint Krisztus második eljövetele.
Igen Krisztus és nem Jézus Krisztus,ugyanis a kettő közt nagy különbség van. Habár a két szó együtt terjedt el,főként a keresztény hagyományban,a Krisztus nem Jézus neve,hanem minősége. Egyfajta cím,ha úgy tetszik. A görög khrisztosz szóból ered,ami annyit tesz: szentelt olajjal felkent. Jézusnak több ehhez hasonló "titulusa" is volt,van elég csak a Messiásra,az Emberfiára vagy a zsidók királya megnevezésre gondolni.
Eredeti nevével kapcsolatban elég homályosak az információk. A Jézus név az arámi nyelvben használatos Jesua rövidített változata,amely eredetileg Jehosua formában volt ismert. Abban a korban zsidó körökben ez elég gyakori név volt. Jelentése: "Jahveh,a szabadító." Családnevét illetően találkozhatunk a "ben Joszef" azaz "József fia" változattal,amiből kiindulva arámi területeken Jézust Jesua ben Joszefként hívhatták. De vannak elképzelések,miszerint egyszerűen Názáreti Jézus volt a neve,édesanyja szülővárosa után.
Azonban nincs egyértelmű bizonyíték arra,hogy ilyen település valóban létezett. Valószínű,hogy félrefordítás,félreértelmezés történt a nazoreus szóból,ami fogadalomban élőt jelent. Olyan csoportot jelentett a zsidóságon belül,akikre a szüleik tettek egész életükre szóló fogadalmat és Jézus az ő vezetőjük lehetett.
Mindezt azért fontos megértenünk,hogy lássuk a Jézus Krisztus elnevezés valódi üzenetét és megértsük miért mondta maga Jézus is János evangéliumában,hogy "Lesz még Krisztusnak második eljövetele." Vagy hogy "Újra eljövök." Itt nem Jézus visszatéréséről van szó,hanem a krisztusi minőség megjelenéséről,arról,hogy megértsük azt,amit Jézus is nagyon jól tudott,hogy mindannyian egyek vagyunk és semmi nincs rajtunk kívül,csakis bennünk. Mert amikor ezt az egységet megértjük és átéljük,akkor válunk mi magunk is krisztussá valamilyen szinten.
Tehát arra a kérdésre,hogy mikor lesz Krisztus második eljövetele,a válasz az,hogy amikor felébredünk. Amikor mi magunk,egyénileg eljutunk arra a szintre,hogy megértjük ezeket az összefüggéseket. Hiszen,ha elfogadjuk azt,amit napjainkban a tudomány is kezd beismerni,hogy a gondolatainkat nem az agyunk hozza létre,mert olyan magas rezgésű energia,hogy képtelen létrehozni,ha elfogadjuk azt,hogy az univerzum amiben élünk,egy rezgés alapú,hologram természetű energiamező,amit mi a magunk gondolati energiáival befolyásolhatunk,akkor könnyebben megérthetjük és befogadhatjuk azt,hogy mi teremtjük saját valóságunkat,éppen ezért minden bennünk van és onnan indul ki valamint oda is tér vissza. Ha ezeket megértjük,az az első lépés lehet egy új világ felé.
Egy olyan világ felé,amit mi hozunk létre és nem kívülről várjuk annak megvalósulását,mert hiába várjuk. Pontosabban rengeteg segítséget kapunk angyaloktól és egyéb más dimenzióbeli segítőktől,valóban rengeteget,de a magunk dolgát meg kell tennünk,mert más nem fogja helyettünk.
Ha tömören kéne összefoglalni,azt is lehetne mondani,hogy életünk célja és küldetése Krisztussá válni és megteremteni a második eljövetelt és ezzel együtt egy jobb világot. Ha azonban kevésbbé magasztosan akarunk fogalmazni,azt mondhatjuk,hogy rengeteget kell még fejlődnünk és megértenünk,hogy egy alapjaiban más világot tudhassunk magunkénak.