Most egy majdnem rendhagyó cikket írok,de azért a majdnem,mert mégis illeszkedik a blog profiljához. Ami miatt kicsit kilóg,az az anime,azaz a japán rajzfilmek világa. Sokáig kerültem őket,nem érdekeltek különösebben,aztán egy szép napon belecsöppentem,akár hiszitek,akár nem spirituális indittatásból,ugyanis az első anime amit végignéztem,az a Sengo kori Japánban (XV.-XVI század) játszódik,abban az időszakban,amelyben állítólag egyik előző életemet töltöttem. A mű címe egyébként Inuyasha,akit érdekel,internet szerte megtalálhatja.
Amiért azonban billentyűzetet ragadtam ennek a cikknek az írására,az az anime és a spiritualitás kapcsolatának vizsgálata. Jópár darabot végignéztem már és szinte valamennyiben ott volt az üzenet,hogy amit mi itt élünk,az nem az egész. Hogy van valami ezen a világon túl. Szellemek,különleges képességek,kézrátétes gyógyítás,reinkarnáció,ezekkel mind találkozhatunk a japánok történeteiben,természetesen nem véletlenül.
A második világháború veresége meglepte,kvázi sokként érte a japánokat és akkortájt kezdtek el ráébredni,hogy változtatni kell. Társadalmilag,egyénileg,mentálisan,mindenhogy. Nem akartak lemaradni a nyzgat mögött,de nem akarták az ő útjukat járni,ezért aztán modernizálták a régóta jelenlévő mangát (japán képregény) és animét és elkezdtek olyan történeteket gyártani,amikbe becsomagolták a kényes kérdéseket is. Úgy mint merre,hogyan tovább vagy hogy mi van a világ mögött? De hétköznapibb témákkal is találkozhatunk persze,mint a felnőtté
válás,barátság,szerelem. De egyfajta útkeresés általánosan jelen van ezekben a történetekben,mint egyéni,mint
társadalmi szinten.
Japánban sokáig nem tartották követendőnek az egyéni útkeresést és az önmegvalósítást. Közösségekben gondolkodtak minden téren és a közösségi érdekek számítottak. Ha valaki netán elkezdte a saját útját járni,azzal,mondhatni,nem tudtak mit kezdeni,talán még tartottak is tőle. Csak a második világháborút követő időkben és a mai napig is,kezdik felfedezni és elfogadni az egyéni boldogulás lehetőségét. A gyerekek és az idősek mindenekfeletti tisztelete szintén meghatározó eleme a japán társadalomnak,amivel szintén gyakran szembe találkozunk az animékben. Csakúgy mint tizenéves,tinédzser főszereplőkkel,ezzel is erősítve az üzenetet,hogy keressük az utunkat. Hiszen a tinédzserek már nem gyerekek,de még nem is igazán felnőttek,két világ között vannak. Nem ritka hogy a két világ közti utazás ténylegesen megtörténik,tovább fokozva a dolgok misztikumát. Az említett Inuyashában is találkozhatunk ilyesmivel,mint ahogy reinkarnációval,manapság alternatívnak nevezett gyógyászattal és még sorolhatnám.
Természetesen Japán két legerősebb vallása,a Shinto és a Buddhizmus is gazdag táptalajt szolgáltat a manga és anime alkotóknak. A Shinto Japán ősvallásának tekinthető,maga a szó a "szellemek útját" jelenti. A Buddhizmust már jobban ismerhetjük,napjaink-szerintem-,egyik legbékésebb vallása,ami az egyén haladását,fejlődését támogatja és amiben az élet és vele minden élő,szeretete és tisztelete a legfontosabb. E két vallás békében megél egymás mellett,sőt,a Shinto mint természeti vallás,a VI.-VII. század környékén sok mindennel kiegészült a buddhizmusból,bizonyos részeik egybeolvadtak. Ebből a vallási háttérből jön a reinkarnáció,a szellemek létezése,a pozitív életszemlélet és egyáltalán az a tudat,hogy amit látunk,élünk,az nem a teljes kép,csak egy része annak.
Érdekes úgy nézni,olvasni ezeket a műveket,hogy ezeket észben tartja az ember,mert bizony a manga és az anime,pláne a jobb alkotóktól valók,messze nem azok a hamarjában összerántott sztorik,aminek sokan tartják őket és én továbbra is azt vallom,hogy nekünk nyugati népeknek a nagy Amerika árnyékában lenne mit tanulnunk keletről,mert ott sem agyatlan emberek laknak. És manapság a manga és az anime talán az egyetlen termék,ami igazán az ifjuságnak szól. Legyen szó tinikről vagy akár idősebb felnőttekről. Mindenki megtalálhatja a magának megfelelő darabokat.
Kellemes elmélyedést a témában,ha valakinek megjött a kedve.
Források: Wikipédia,Ázsia portál,Youtube
