2014. január 13., hétfő
Érdekes az élet. Karácsonyra kaptam egy könyvet,ami a valóságban megtörtént angyali találkozásokat,beavatkozásokat tartalmaz,Theresa Cheung - Angyali segítség című könyvét,ha érdekel valakit.
Pár napja elkezdtem olvasni és azóta a legváratlanabb helyekről kapok hasonló történeteket,melyek közül egyet most szeretnék veletek is megosztani. Nem számít hiszel-e az angyalokban vagy hogy egyáltalán spirituális gondolkodású ember vagy-e,olvasd a következő sorokat egyszerű történetként,aztán majd eldöntöd mit kezdesz vele?
Lehet,hogy semmit,de az is lehet,hogy elindul benned,az életedben valami.
A történetet egy hölgy ismerősöm,barátom mesélte,akinek az engedélyével teszem közzé és mégegyszer köszönöm! A nevét megváltoztattam.
Lilla élete akkoriban maga volt a káosz. Betegségek,halálesetek,állandó rohanás - szóval ahogy mondani szoktuk,összecsaptak a feje felett azok a bizonyos hullámok,mígnem eldöntötte,hogy öngyilkos lesz. Gondosan eltervezte,hogy csendesen,feltünés nélkül viszi véghez az elhatározását,így aztán egy napon el is indult.
Meglátta a 235-ös buszt-a történet szempontjából a számnak nincs akkora jelentősége-,felszált a járatra,megkérdezte merre megy,mondta a sofőr,hogy a Kamaraerdő felé. Az jó lesz,gondolta Lilla,annál félreesőbb hely úgysem kell. Már úton voltak egy ideje,amikor elérkezett Lilla megállója. Már épp készült leszállni,amikor hírtelen megszólította a vezető:
Lehet,hogy semmit,de az is lehet,hogy elindul benned,az életedben valami.
A történetet egy hölgy ismerősöm,barátom mesélte,akinek az engedélyével teszem közzé és mégegyszer köszönöm! A nevét megváltoztattam.
Lilla élete akkoriban maga volt a káosz. Betegségek,halálesetek,állandó rohanás - szóval ahogy mondani szoktuk,összecsaptak a feje felett azok a bizonyos hullámok,mígnem eldöntötte,hogy öngyilkos lesz. Gondosan eltervezte,hogy csendesen,feltünés nélkül viszi véghez az elhatározását,így aztán egy napon el is indult.
Meglátta a 235-ös buszt-a történet szempontjából a számnak nincs akkora jelentősége-,felszált a járatra,megkérdezte merre megy,mondta a sofőr,hogy a Kamaraerdő felé. Az jó lesz,gondolta Lilla,annál félreesőbb hely úgysem kell. Már úton voltak egy ideje,amikor elérkezett Lilla megállója. Már épp készült leszállni,amikor hírtelen megszólította a vezető:
- Maga most le akar szállni?
A hölgy,aki el volt merülve a gondolataiban,először alig értette a kérdést,majd mondta,hogy persze,igen,le szeretne szállni.
Meddig marad? Visszajön ugye? Megvárom jó?-mondta szelíden a buszvezető.
Nem kell,ne fáradjon,különben is ez egy járat,de nagyon kedves.- válaszolta a nő.
Még beszélgettek így egy darabig,mígnem Lilla végre leszállt és elindult befelé az erdőbe. Már jócskán bent járhatott amikor hirtelen megszólította egy hang. Azonnal tudta,hogy égi hang,mert bár belül szólt mégis erős volt és határozott.
-Mit képzelsz magadról? Nem szégyelled magad? Mi mindent megteszünk,hogy segítsünk,te meg csak úgy eldobnád az életedet? - valami ilyesmit mondott a hang.
Lilla egy pillanatra meghökkent,elgondolkodott majd lassan visszafelé indult,ki az erdőből. Legnagyobb meglepetésére a busz,amiről leszállt,ott várta és az utasok sem méltatlankodtak. Főszereplőnk nem tudta hová tenni a dolgot,kérdőre vonta a sofőrt,mondván a busznak menetrendje van és különben is,itt ez a sok utas,akik
türelmetlenkednek.
-Maga szerint úgy néznek ki,mint akik türelmetlenek? -kérdezett vissza a buszvezető kedvesen,a csendes közönségre mutatva. - Jöjjön,bemegyünk a végállomásra.
Be is mentek,a hölgy mégegyszer megköszönte a söfőr kedvességét,megkérdezte a nevét,Kovács József volt a válasz,majd hazament.
Pár nap múlva Lilla úgy döntött egy kis aprósággal visszatér a végállomáson lévő központba,köszönetet mondani a sofőrnek. Bement,az ott lévő nőnek előadta hogy miért is jött ám a válaszra még ő sem számított. Se 235-ös járat nem létezett,sem Kovács József nevű alkalmazott nem dolgozott ott. Ezek után a központos dolgozó tanácsolta Lillának,mivel nem volt messze a hely,ahol leszáált,hogy menjen vissza és nézze meg,hogy se buszmegálló nincs ott,se busz nem jár arra. Visszament,megnézte és tényleg nyoma sem volt buszmegállónak,de a központi dolgozó még megjegyezte,hogy igaz,hogy se a járat,se a söfőr nem létezik,de volt már több ilyen eset is és hogy higgye el,ezek angyalok voltak.
Nos ti mit gondoltok?
A hölgy,aki el volt merülve a gondolataiban,először alig értette a kérdést,majd mondta,hogy persze,igen,le szeretne szállni.
Meddig marad? Visszajön ugye? Megvárom jó?-mondta szelíden a buszvezető.
Nem kell,ne fáradjon,különben is ez egy járat,de nagyon kedves.- válaszolta a nő.
Még beszélgettek így egy darabig,mígnem Lilla végre leszállt és elindult befelé az erdőbe. Már jócskán bent járhatott amikor hirtelen megszólította egy hang. Azonnal tudta,hogy égi hang,mert bár belül szólt mégis erős volt és határozott.
-Mit képzelsz magadról? Nem szégyelled magad? Mi mindent megteszünk,hogy segítsünk,te meg csak úgy eldobnád az életedet? - valami ilyesmit mondott a hang.
Lilla egy pillanatra meghökkent,elgondolkodott majd lassan visszafelé indult,ki az erdőből. Legnagyobb meglepetésére a busz,amiről leszállt,ott várta és az utasok sem méltatlankodtak. Főszereplőnk nem tudta hová tenni a dolgot,kérdőre vonta a sofőrt,mondván a busznak menetrendje van és különben is,itt ez a sok utas,akik
türelmetlenkednek.
-Maga szerint úgy néznek ki,mint akik türelmetlenek? -kérdezett vissza a buszvezető kedvesen,a csendes közönségre mutatva. - Jöjjön,bemegyünk a végállomásra.
Be is mentek,a hölgy mégegyszer megköszönte a söfőr kedvességét,megkérdezte a nevét,Kovács József volt a válasz,majd hazament.
Pár nap múlva Lilla úgy döntött egy kis aprósággal visszatér a végállomáson lévő központba,köszönetet mondani a sofőrnek. Bement,az ott lévő nőnek előadta hogy miért is jött ám a válaszra még ő sem számított. Se 235-ös járat nem létezett,sem Kovács József nevű alkalmazott nem dolgozott ott. Ezek után a központos dolgozó tanácsolta Lillának,mivel nem volt messze a hely,ahol leszáált,hogy menjen vissza és nézze meg,hogy se buszmegálló nincs ott,se busz nem jár arra. Visszament,megnézte és tényleg nyoma sem volt buszmegállónak,de a központi dolgozó még megjegyezte,hogy igaz,hogy se a járat,se a söfőr nem létezik,de volt már több ilyen eset is és hogy higgye el,ezek angyalok voltak.
Nos ti mit gondoltok?
