Fehér Lótusz

Pár napja Facebook oldalunkon megosztottam pár gondolatot a hála fontosságáról,folytassuk kicsit ezt a vonalat.
Kinek, mit jelent ez a szó: hála. Nekem ma már mást, mint eddigi életem során. Régen a hálát valamiféle kötelező dolognak tartottam, amit elsősorban Isten felé, másodsorban a szülők és más jóakaróim felé kellett gyakorolni. Ha ők jót tesznek velem, azt nekem hálával kell kifejeznem feléjük. Legalábbis így értelmeztem a hálát a hittani tanítások és eddigi életem során.

Egyes vallásokban is megfigyelhető az Isten felé közvetített hála mozdulatsorok, vagy kimondott mondatok ismételgetésében. Ez már afféle érzelem nélküli cselekvés, a „kell” kategória. Azért tesszük, mondjuk, mert így kell. Ezt csinálták elődeink is, s mi a külsőt leutánozva – belső érzet nélkül – csináljuk tovább. De mivel nincs mögötte átélés, valahogy üressé válik az egész. Rutin lesz belőle és ezt adjuk tovább mi is utódainknak: „Így csináld, mert így szoktuk, így kell!”

Pedig a hála nem erről szól. A hála egy belülről jövő lélekemelő érzés, mely könnyeddé, megértővé, elfogadóvá teszi az embert. Az igazi hálaérzet egyfajta rádöbbenés arra, hogy mennyi jót is kaptunk eddigi életünk során, amit meg szeretnénk köszönni.

Igen, a hála egyfajta köszönet a felsőbbrendűnek, Teremtőnek, ki hogy nevezi. Magasztos és mélyről jövő, amiben nem lehet csalni. A hála a lélek köszönöm-szava Teremtőjéhez. Ez az érzés mindent söpör. Minden negatív dolgot, mint például a félelem, az aggódás, a féltékenység, az elvárás, a ragaszkodás stb. Ez az érzés, ha tiszta, megnyugvást hoz a lélek számára és utána csak azt érzékeli, hogy egyszerűen megtisztult és nincs semmi más benne, csak a boldogság. Az igazi hálaérzet az arcunkon egy őszinte mosolyként jelenik meg, mely a lélek mosolya. A léleké, mert érzi, hogy Teremtője fogadta a felé küldött jelet.

A Teremtő végtelen szeretetét pedig pont ebben és ekkor, az őszinte hálaadáskor és azt követően tapasztalhatjuk meg igazán. Hisz Ő, nemcsak, hogy észleli a mi kis lelkünk halk köszönöm szavát, hanem bíztatásként még ad is nekünk valamit, mégpedig a boldogság érzését. S ezt nem csupán azért érezhetjük, mert kimondtuk a „szót”, és ezáltal mondjuk úgy, hogy megkönnyebbül a lelkünk, hanem, mert a Teremtő, visszajelzéseként tiszta szeretetet küld felénk, mely tisztító tűzként áramlik belénk, s mely belső gátjainkat feloldva megkönnyíti lelkünket. Egyfajta feloldozást ad pluszként. Számomra ez a Teremtő igazi szeretetének bizonyítéka.

Az őszinte hála ezért számomra ma már egyfajta közvetlen kapcsolat a Teremtővel, mely erőt ad, tisztít és felemel.

Írta: Béres andrea
Forrás: http://boldognapot.hu/