Nem is olyan rég már írtam itt a blogon egy angyali történetet,amikor az angyalok és más segítők csodával határos módon beavatkoznak életünkbe,hogy a helyes irányba tereljék azt.
Most ismét eljutott hozzám egy ilyen történet,habár szomorúbb apropóból. A következő sorok arra mutatnak remek példát,hogy az angyalok miként nyújthatnak vígaszt egy hozzátartozó elvesztésekor. Neveket szándékosan nem említek.
Adott egy apa és lánya. Az apa külön él családjától,nem nagyon tartják a kapcsolatot majd egy nap az édesapa váratlanul eltávozik. A lányát érthetően megviselik a történtek,hiszen még elbúcsúzni sem volt lehetősége. Egy nap azonban csodás esemény történt.
Megjelent egy pillangó a család kertjében,letelepedett egy fűzfa ágára és egy órán keresztül nem mozdult onnan. A lánynak még arra is volt lehetősége,hogy közelről lefotózhassa,ami ritka,hiszen a pillangók gyorsan arrébb rebbennek,ha valaki közelít hozzájuk. A meglepődött lány első gondolata az volt,hogy eltávozott apja üzen most pillangó képében neki és spirituális gondolkodású lévén el is fogadta azt.
Az eset után,ha lehet,még mélyebb kétségbeesés és szomorúság lett úrrá rajta,szinte egész nap sírt. Ezért aztán másnap önmagában azt kérte,hogyha valóban az édesapja üzenete volt a pillangó,jöjjön el hozzá megint,mert látni szeretné. Alig,hogy ezt végiggondolta,a villásfarkú,csíkos pillangó megjelent. Végigrepült a kerten,majd leszállt a fűzfa ugyanazon ágára,amelyen egy nappal korábban ült. Távozáskor megtett egy kört a lány arca előtt,akiben még erősebb lett az érzés,hogy az édesapja az.
A látogatás óta a fiatal hölgy lelke megnyugodott,képes újra mosolyogni és az étvágya is visszatért.
Ebből is látszik,hogy bármilyen kis dolog nyújthat vígaszt a nehéz időkben,ha annak számunkra jelentése van. Az angyalok pedig mindig úgy küldik a jeleket,hogy csak az értse,akinek szól. A pillangó szerepe azért is érdekes,mert szimbólumként a lélek fejlődését és a halálból kialakult életet jelképezi,de jelenthet változékonyságot és halhatatlanságot is egyes kultúrákban.
