Az előző telihold óta rendkívül feszültek az emberek, mindenki azt érzi, hogy "valami van a levegőben". Érezhetjük, hogy a körülöttünk lévő energia is olyan, mint az időjárás: változékony, nehéz és nyirkos. Nem hiába, az emberi test analóg a Földdel. A múlt tisztítása még intenzívebb, mint eddig bármikor. Ahogyan az eső által tisztul a Föld, mi is azt érezhetjük, hogy hidegzuhanyként érnek bennünket a történések, és ezáltal a felismerések. Emberi kapcsolatok bomlanak meg pillanatról pillanatra, barátságok és szerelmek érnek véget. Kísért bennünket a múlt, illetve fogalmazhatnám úgy, hogy megjelenik mindenki, aki még hasznos információt vagy megtapasztalnivalót hordoz számukra. Az év hátralévő része a gyors-leckék ideje. Bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyebb lesz. De ahogy közeledünk az év végéhez, egyre nagyobb sebességgel történik minden. Váratlan, hirtelen fordulatok, amik tanítanak, nevelnek bennünket.
Semmit nem vehetünk biztosnak, csak azt, ami bennünk van. Egyetlen egy dologban higgyünk: abban, hogy minden helyzetet azért választottunk és teremtettünk, mert megvan hozzá minden információnk és erőnk, hogy meg is oldjuk azt. Semmi nehézséget nem ró ránk az élet, ha nem állunk készen a feldolgozására. Ne feledjük, hogy inkarnációnk minden egyes részletét mi raktuk össze odafent. Higgyünk benne, hogy amikor megírtuk, még sokkal bölcsebbek voltunk, és tisztábban láttuk a helyzetet. Most méginkább visszaköszönnek a családból hozott minták és blokkok, egyre nagyobb tükröket állítanak elénk, amik megmutatják, mely részünket és sérüléseinket kell még tisztítanunk. Olyan embereket vonzunk, akik azzal tanítanak meg tükörbe nézni és feldolgozni, hogy jó nagyokat rúgnak belénk, majd tovább állnak. A legfontosabb mindig az, ahogyan a dolgokhoz állunk. Most kell megbocsátani mindenkinek, aki fájdalmat okoz, de lefőképpen magunknak, hogy ezt a megtapasztalást választottuk.
Bocsássuk meg, hogy a másik emberre ilyen feladatot osztottunk, hogy fejlődhessünk és tapasztalhassunk általa. Ő ugyanolyan áldozata a helyzetnek, mint mi magunk. Vannak olyan múltbéi blokkjaink, karmikus leckéink, amik csak drasztikus történések és lelki megélések által tudnak kiegyenlítődni. Ha megértjük az élet értelmét, és tudjuk, hogy ez csupán valaminek a következménye, mely által a világunkban egyensúly jön létre, sokkal könnyebben elfogadjuk a történéseket. Sok ember dönt úgy az idén, hogy súlyosnak tűnő betegségen keresztül, gyors megtapasztalást választ. Minden rajtunk múlik. Ha megtanuljuk a leckét, mely 1-1 testi tünetben rejlik, bármiből ki tudja gyógyítani magát Bárki. SAJÁT MAGÁT. De sokan túl nehéznek vélik ezt az időszakot és hazatérnek. Az év utolsó harmadában sokan döntenek úgy, hogy itt hagyják földi ruhájukat és hazatérnek oda, ahonnan jöttek. Nekünk pedig marad a benne rejlő lecke: az elfogadás. A legdrasztikusabb és legszélsőségesebb megtapasztalások vannak jelen az egyén szintjén is ugyanúgy, mint a Földön.
Nagymértékben könnyíthetünk ezen, ha testünket könnyebbé tesszük, hiszen ugyanúgy hat a lélekre, mint fordítva. Azaz tápláljuk könnyed, minél természetesebb tápanyagokkal, kerüljük a finomított szénhidrátokat, vörös húsokat, melyek elnehezítenek. Tisztítsuk a lelket a múlt feldolgozása és a megbocsátás által. Oldjuk családi gyökereinket, melyek nagymértékben meghatározzák jelen életünk történéseit. Törekedjünk megérteni, hogy kik vagyunk, mit keresünk itt a Földön, és hová tartunk. Ezáltal fog megszületni az elfogadás és a megértés, mely létezésünk célja. Csodákkal teli felismeréseket kívánok Nektek!
Szerző: Mohácsi Viktória
Forrás: http://elozoeletek.blogspot.hu/
