2014. október 29., szerda
A tudatos gondolatainkkal rendszerint nincs sok probléma. Ha valami nem kedvünkre való, és tisztában vagyunk vele, hogy mi az, tudatosan igyekszünk változtatni rajta.
A nem tudatos gondolatok azonban rengeteg fejtörést okozhatnak és okoznak is. Ezek a gondolatok tulajdonképpen programok, amelyek a tudatalattiban “futnak” és hatással vannak egész életünkre. Az ember ugyanis a számítógépekhez hasonlóan programozható.
Programozható lények vagyunk, de rendszerint nem tudunk róla. A programozás módja természetesen eltér a számítógépek programozási módjától. A számunkra legveszélyesebb programokat már gyermekkorunkban magunkba szívjuk.
Szüleink, vagy hozzátartozóink gyakran ismételt panaszai, az életről vallott és tőmondatokban megfogalmazott kijelentések ugyanúgy programként működnek majd bennünk, mint a szülőktől átvett viselkedési és mozgási motívumok, szokások stb.
A programozás ismétlés által történik, amit a tudatalatti szűrés nélkül átvesz, és később mint saját programot futtat.
Jó lenne tehát odafigyelni, hogy milyen programokat ültetünk be gyermekeinkbe. Egyúttal arra is rádöbbennénk, hogy saját életünket milyen gondolatok határozzák meg. A család és az iskola azonban csak a programozás egy részéért felelős.
A másik erős programozó faktor – többek között – a televízió és a filmek. Nem mindenki képes különbséget tenni film és valóság között. Egy átlagos, a tévé előtt töltött estére Svédországban például 46 gyilkosság és 162 verekedés vagy erőszakos cselekedet jut. Ezeknek nagy része fő műsoridőben kerül adásba.
Mert mi más irányítaná a filmek kiválasztását, mint az, hogy melyik hoz több jövedelmet? Közben mindenki kétségbe van esve, hogy eddig soha nem tapasztalt arányban megnőtt a fiatalkorú bűnözés. Sajnos sokan nem látják az összefüggést.
Hiszen a tévéműsorok- és filmek feltároztathatatlan áradata nem arról szól többnyire, hogy szeretettel és segítőkészséggel forduljunk egymás felé. Nem arról szól, hogy idővel be kell illeszkednünk, hanem arról, hogy fegyverrel és erőszakkal kell érvényt szerezni akaratunknak.
Sok számítógépes játékban csak úgy lehet előbbre jutni, ha elég gyorsak vagyunk a pusztításban. Nem szeretettel, sőt, még csak nem is az értelmünkkel kell megoldást keresni, hanem fegyverrel. Mi természetesen civilizált embernek tartjuk magunkat. Úgy gondoljuk, hogy már elértük azt a szintet, amikor egyenrangú társakként vehetjük fel a kapcsolatot a földönkívüli civilizációk képviselőivel.
Mégis, vajon mennyire fejlett az az ember, aki szórakozásképpen, kikapcsolódásként örömét leli olyan filmekben, ahol más emberek kínzását és meggyilkolását mutatják?
Forrás: http://rejtelyekszigete.com/
