Fehér Lótusz

„Az ember gyakran válik azzá, akit önmagának gondol.
Ha folyamatosan azt mondogatjuk magunknak, hogy nem vagyok képes egy bizonyos dolgot véghezvinni, akkor lehetséges, hogy végül tényleg képtelenek leszünk megvalósítani azt.
Ellenben, amennyiben meggyőződéssel hisszük, hogy képesek vagyunk azt a valamit megcselekedni, akkor bizonyosan szert teszünk arra a képességre, amelynek segítségével megvalósíthatjuk azt, még akkor is, ha esetleg kezdetben nem rendelkeztünk azzal az adottsággal.”

Mahatma Gandhi



„Tudom, mit szoktak az emberek tenni, de úgy látszik, képtelen vagyok rávenni magamat arra, hogy én is úgy tegyek.”



Ismerős ez valahonnan?



Oly sokan vesződünk azzal, hogy olyan tetteket vigyünk véghez, amiről tudjuk, hogy az önmagunk elé kitűzött céljaink beteljesítéséhez, vagy az elénk tornyosuló kihívások hatékony leküzdéséhez mindenféleképpen szükségesek.


Amikor azon kapod magadat, hogy halogatóvá váltál, vagy órákat szöszmötölsz más dolgokkal – melyek meggyőztek téged a prioritásukról –, akkor csupán állapítsd meg, hogy nem jutottál közelebb az áhított célodhoz.
Ez frusztráló és úgy érezheted, mintha nem tudnád irányítani a saját életedet és ösvényedet.
A hiedelmeid – a legtöbb esetben tudattalan meggyőződéseid – okozzák ezt a küszködést.
Az önmagadról alkotott hiedelmeid hatással vannak mindenre, amit gondolsz, érzel és teszel.

Akit önmagadnak hiszel, és amire képesnek hiszed magadat, meghatározza, hogyan reagálsz az élet kihívásaira, s hogy vállalsz-e kockázatot az álmaid irányába, vagy sem.

Amikor szembeszállsz a kihívásokkal, avagy kudarccal szembesülsz, akkor az vajon a „képes vagyok” vagy a „nem vagyok képes” hibás feltételezése-e?

Szoktad-e azon kapni magadat, hogy elkerülöd a cselekvést és feladod?
Ha erős igazságérzeted van és rendelkezel azzal a képességgel, hogy az általad óhajtott eredményt létrehozd, akkor valószínűbb, hogy sikeresen fogod kivitelezni azt.
Ezért valószínűbb, hogy szembeszállsz az előtted álló kihívásokkal és feladatokkal, több erőfeszítést teszel és rendületlenül kitartasz még akkor is, amikor azt út keménnyé válik.

Másfelől, amikor önmagadban kételkedsz, sokkal valószínűbb, hogy elkerülsz olyan szituációkat és feladatokat, amelyek számodra kényelmetlenek, illetve aggodalmaskodóvá és önbizalom-hiányossá válasz, kevesebb erőfeszítést fektetsz be és könnyebben feladod.


Logikus-e, hogy ha nem hiszel abban, hogy meg tudod csinálni, akkor még csak meg sem próbálod?
Sajnálatos módon azonban ez egy önbeteljesítő mechanizmust hoz létre.

Azok az emberek, akik hisznek önmagukban, egyre inkább fejlesztik a saját magukba és képességeikbe fektetett önbizalmukat, így még több sikert érnek el (az erőfeszítéseiknek és a kitartásuknak köszönhetően). Így aztán azok az emberek, akik nem hisznek saját magukban, nagyobb valószínűséggel élnek át kudarcot, ami pedig tovább erősíti saját önbizalom-hiányukat.

Ez nem tűnik igazságosnak, ugye?

Az önmagunkban és a képességeinkben való kételkedés egy gyötrelmes életút. Kiszolgáltatottabbá tesz a stressz és a depresszió számára.
Sohasem érezzük úgy, hogy elegendők vagyunk, s rendelkezünk elegendő dologgal, illetve eleget tudunk. Nem bízunk abban, hogy képesek vagyunk a vágyott eredmény elérésére.


Képzeljük csak el, hogy mennyivel másabb volna az életünk, ha képesek lennénk megbízni abban, hogy igazán megvan bennünk a képesség, hogy meg tudunk birkózni életünk kihívásaival, hogy képesek vagyunk elérni az önmagunk elé kitűzött céljainkat.
Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy megpróbálnánk kockáztatni akkor is, amikor a dolgok keménnyé válnak, így nem félnénk attól, hogy hibázunk. Segítséget kérhetnénk, amikor szükségünk van rá, mivel nem aggódnánk azért, hogy gyengének fogunk tűnni.
Jó hír, hogy az önmagunkról és a képességeinkről szőtt hiedelemink megváltoztathatók.

Miként James Hollis, jungiánus analitikus szokta tanácsolni: a változás ösztönösséget, bátorságot és kitartást igényel. De megvalósítható.

Íme, három önbizalom-építő kulcs:

Ismerd fel és vond kétségbe a rejtett feltételezéseidet!

Szánj időt annak megfigyelésére, hogy az önbizalom-hiány hogyan játszadozik veled az életed során. Minek a megtételében akadályoz meg? Hogyan tart vissza? Ne ítéld el magadat, csupán figyeld meg.

Figyeld meg, amikor az önbizalomhiány szorító érzését átéled! Ahelyett, hogy okokat keresnél annak igazolására, miért érzed így magadat (és ezáltal megerősítenéd a hiedelmedet), vagy elkerülő útvonalakat keresnél és menekülnél az érzéstől valódi változtatás nélkül, inkább figyeld meg, hogy vajon észreveszed-e a háttérben megbúvó feltételezéseidet/hiedelmeidet, amelyek kétséget szülnek, majd kérdőjelezd meg ezeket a feltételezéseket.

A legtöbb esetben, az önmagunk felé irányuló hiedelmeink és az elvárásaink már gyerekkorban megszületnek és soha többé nem felelnek meg az igazságnak (ha egyáltalán igazak voltak valaha). Vakfoltokat eredményeznek és megakadályoznak bennünket abban, hogy képesek legyünk azokat az igazságnak megfelelően naprakész állapotba hozni.

Figyeljük meg az ismétlődéseket az önmagunkkal folytatott beszélgetéseinkben! Milyen üzenetet közvetítünk önmagunk felé? A „nem vagyok képes” egy gyakori válasz vagy érzés, amikor problémával szembesülünk? Tudatosan változtassuk ez át a „hogyan tudom ez…”, vagy a „képes vagyok” kezdetű mondatokká.

Gyakorold az önelfogadást és az együttérzést!

Többségünk, aki önbizalom hiánnyal küzd, nagyon kritikus és elítélő az önmagával való kapcsolatát illetően.
Úgy látjuk önmagunkat, mint aki veleszületetten hibás, következésképpen afelé hajtjuk magunkat, hogy megszűntessük ezeket a jellemhibákat. Kiváltképp kemények lehetünk önmagunkkal, amikor hibázunk.

Ez nem válasz! Ez nem a sikerhez, az uralomhoz vagy a beteljesedéshez vezető út.

Az önelfogadás és az együttérzés arról szól, hogy elfogadjuk a sebezhetőségünket és az emberségünket, felismerve, hogy időnként mindannyian követünk el hibákat, és ez így van rendjén. Az számít, amit megtanultunk és az, hogy miként szedjük össze magunkat és hogyan lépünk tovább.
Az önelfogadás megkönnyíti számunkra, hogy kinyújtsuk a kezünket és segítséget kérjünk, vagy megosszuk a csalódásaink élményeit a nélkül, hogy mások megítélései miatt aggódnánk.
Sokkal valószínűbb, hogy állhatatosabban fogunk kitartani, amikor a dolgok keményre fordulnak és ki kell lépnünk a komfortzónánkból.

Lépj ki kis lépésekkel a kényelmi körödből és figyelmedet szented a sikereknek!

A saját képességeinkbe vetett bizalom felépítése a sikerélmények ismétléséből ered, illetve abból fakad, hogy felismerjük, hogy az erőnk képes változásokat előidézni. Azonban, nem láthatjuk önmagukat sikeresnek, amíg nem vállalunk rizikót és nem lépünk ki a kényelmi körünkből.

Avagy cselekedj a nehézséggel szemben!

Gyakorolj kisebb kockázatvállalásokkal, amelyek elég szerények ahhoz, hogy ne érezd magadat legyőzöttnek, azonban elég nagyok ahhoz, hogy kényelmetlennek érezd. Majd amikor átéled a sikert, helyezz sújt arra, hogy elismerd magadat érte.

A legtöbben közülünk gyorsan vissza tudnak emlékezni a kudarcokra, de nem ily nagylelkűek a sikereikről szóló emlékeikkel (amelyek magától értetődően az önbizalom-hiányukat erősíti).

„Kétféle kudarc van. Az első abból fakad, hogy sohasem próbáljuk ki az ötleteinket, mivel félünk, vagy azért, mert a tökéletes időpontra várunk. A második fajta a vakmerő, kockázatvállaló szellemből ered. Ha ily módon hibázunk, a hírnevünkön esett csorbánál sokkal lényegesebb az, amit megtanultunk. Az ismétlődő sikertelenségek megkeményítik a szellemet és abszolút tisztán mutatják meg számunkra, hogy a dolgoknak hogyan is kellene menniük.” – Robert Greene, Uralom



Remélem, hogy ezek a javaslatok segítségedre voltak. Belefáradtam már abba, hogy nézzem, amint az önbizalomhiány csak megakadályozza az embereket abban, hogy meglássák és megvalósítsák a bennük rejlő képességeket.



Forrás: http://www.finerminds.com/
Fordította: Száraz György
http://boldognapot.hu/