2015. február 6., péntek
Alázatosnak lenni annyit jelent, hogy hajlandó vagyok elfogadni, hogy ugyanazt a helyzetet egy másik ember másként látja, az az ő igazsága.
Van aki a kör formájú árnyékot látja meg, van aki a négyzetest. Az igazság nézőpont kérdése. Az alázatos ember hajlandó a másik nézőpontjából megvizsgálani a helyzeteket.
A vizsgálódás vezet a tudatszintünk emelkedéséhez. Ha körbejárjuk több oldalról a dolgokat, akkor a sok árnyék-igazság megszemlélése eljuttat a VALÓSÁG meglátásához.
A mester dolga, hogy megmutassa a másik oldalt is, hogy összerakhassuk saját magunk a valóság képét. Emiatt vagyunk egymás mesterei.
A nagybetűs Mester az, aki a valóságot látja, nem csak az árnyékokat. Az alázat nélküli ember még a Mester fogalmát sem ismeri el, mert sérült az önbecsülése.
Az alázat nem arról szól, hogy alá vagy fölé megyek a másiknak.
A sötétség a hiánnyal operál: alázat híján megaláz. Akinek nincs önbecsülése, el akarja venni a másiktól.
A fény megoldási mintája, hogy megvilágítja azon tulajdonságát embertársának, amiben a másik a fényt hordozza. Mindkettőnek azonos fontossága van, egyik megközelítés sem jó vagy rossz.
Igenis több vagy egyes tulajdonságaidban embertársadnál. Feladatod, hogy megtaláld miben. Azt is, ha ez csak illúzió.
Ebből tudsz adni. Akinek ugyanannyija van, mint neked, annak miért lenne szüksége arra, amit te nyújtani tudsz?
Adni csak Valamiből lehet. A szeretet az, hogy tudod mid van, és addig, amig önmagadnak nem okozol hiányt,
vagy amíg meg nem látod, hogy a másik embertől elveszed az Ő fejlődésének a lehetőségét azzal ha adsz neki, megteszed.
Az alázatos ember tudja a helyét a teremtésben. Tudja, hogy vezetőnek, tanítónak, harcosnak, vadásznak született.
A vadász tudja, hogy Ő a legjobban ölni tud. Hogy a gyilkolás ténye az egyik ember fejében jóként vetül ki, a másik embernek meg rossznak, az a másik igazsága.
A valóság, meg hogy az életben maradáshoz enni kell. Néha húst. Amint a vadállatokat Isten átnevelte vegetáriánussá, újra kell gondolni a filozófiát.
Az alázat nélküli ember csak a pusztítást látja meg. Sosem lesz tudatos, mert rögeszméjéhez ragaszkodva képtelen megvizsgálni, hogy a teremtésbe hogyan épül be a lobomló csont, vagy hogy az állat szőrét, bőrét mire használjuk.
Erre jó az anyag. Isten az anyagon keresztül tanít. Teremtett hideget, hogy megfaggyon a tudatlan, ha nem hajlandó kivágni egyetlen fát sem (pusztít?). És az is, aki nem hajlandó ültetni a kivágott helyébe (épít?)
Az alázathoz önbecsülés kell. Akinek nincs, az nem tud hierarchiába illeszkedni. Szélsőséges esetben tagadja a hierarcha szükségességét.
A sötétség arról szól, hogy a szeretet nevében “egyek vagyunk”, “mindenki egyforma”, “ne méricsgélj” jelmondatokat lobogtatnak képviselői, egyenlőséget és egységet akarnak a világban látni (ami millió éve már ott van).
A fény arról, hogy felemeljük embertársunkat aképpen, hogy segítünk megtalálni neki azt, miben Ő értéket képvisel.
A spirituális út a VALÓság felfedezéséről szól. Az IGAZság magamon belül való működtetéséről. Az EGYség bennem van, ezért felelek én.
A külső egység működtetése ISTEN dolga. Annak felismerése, hogy mindennek helye van a TEREMTésben.
Való Igaz Egy Isten Teremt, és ennek én is társteremtője vagyok.
Forrás: Szitás Krisztián
http://szabadonebredok.info/
