-
A most következő film folytatását akartam ma közzétenni,aztán rájöttem,hogy még elődje sem szerepel itt. Így hát most pótolom a hiányt. Az... -
Nemrég egy beszélgetés kapcsán szóba került ez a titokzatos ékszer és mivel nekem is van egy,itt az ideje,hogy a blogban is szerepeljen. Meg...
-
Sokat és sokfélét lehet hallani, olvasni, hogy miért és hogyan kellene meditálni, ezért úgy gondoltam megpróbálok összeállítani egy viszonyl... -
2013. Október – Megújulás A hónap mantrája: ELFOGADOM MOST A LÉTEM, MAGAM MEGNYITOM A FÉNYNEK BEFOGADOM SZENT TUDATOM, MEGÚJULÓ AKARAT...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyebek. Összes bejegyzés megjelenítése
5 lépés az őrangyalodig
Mindenkinek van Orangyala, de sokan nem tudnak a létezésükről. Ha magadba mélyedsz és beengeded, a sorsod megváltozik, hisz sosem leszel már egyedül.
Sokan, szkeptikusan viszonyulnak az őrangyalokhoz, mert még nem jött létre a kapcsolat közöttük.
Tudom, hogy mindenki mellett ott áll és őrködik a saját angyala, de egészen addig nem fog jelentkezni, amíg egyfajta lelki fejlődésen keresztül nem megy a védence. Ha az egyén nem áll készen rá, akkor nem is fogja felismerni a jeleket. Merjünk hinni egy felsőbb erőben, ami vezérli az utunkat.
Én vallom, hogy mindenki azt az utat járja be, ami az ő lelki fejlődéséhez szükségeltetik, de ezen az úton segítséget kérhet, és kaphat is, ha kitárja a szívét.
Lépésről, lépésre haladva egyre közelebb kerülhetünk a személyes lelki vezetőnkhöz, mígnem már szinte párbeszédszerűen, naponta a tanácsát kérhetjük. Nem fog elfordulni, az Ő számára örömet jelent, ha a segítségét kérjük, legyen szó bármilyen apróságról is.
Első lépés: fogadjuk el azt a tényt, hogy van Orangyalunk, pár szerencsés embernek több is. Talán, a mai racionális világban ez a legnehezebb dolog. Minden kétkedést el kell törölnünk, tiszta szívvel kell hinnünk benne – és bennük.
Második lépés: űzzünk el minden negatív gondolatot, és összpontosítsunk a számunkra nagyon kedves örömforrásokra. (ez lehet zenehallgatás, énekelés, bármi, ami felvidít.) Az Orangyalok akkor érzik jól magukat, ha minket mosolyogni látnak, megemelkedik a rezgés szintünk és könnyebben tudnak kommunikálni velünk.
Harmadik lépés: merjük hangosan hívni Ot, akár egy rövid, pár soros, magunk írta kis „imádsággal”. Ebben kérjük Ot, hogy legyen mellettünk, segítsen és óvjon minket minden bajtól.
Negyedik lépés: figyeljünk a jelekre. Mindenkinél változó lehet, de például: egy különleges illat, amit eddig nem éreztünk; hirtelen feláll a szőr a karunkon, mintha megsimogatták volna ; az egész lényünket átjáró mélységes béke árad szét bennük. Ha felfigyelünk valamilyen különleges, nem megszokott dologra, amikor hívjuk Ot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy eljött hozzánk és kommunikálni szeretne.
Ötödik lépés: hallgassunk a belső hangra, az első gondolatra. Higgyük el, hogy O szeretne üzenetet közvetíteni számunkra. Bízzuk magunkat az első megérzéseinkre, mert a kérdésünkre az első gondolatot az Orangyalunk üzeni, s az a helyes. Nem szabad kételkedni és második gondolatot is engedélyezni, mert azt már a saját egonk produkálja, és általában ellentmond az Orangyalnak. Minden esetben köszönjük meg a segítségét!
Eléggé hosszú utat kell bejárnunk addig, amíg rálelünk a Vele való kapcsolatra. Nem szabad feladni, ki kell tárnunk a lelkünket és elménket is, és bízni Benne, mert jönni és segíteni fog.
Attól a pillanattól kezdve, hogy először megéreztük Ot, soha többé nem leszünk már egyedül, és minden nehézségben kérhetjük a tanácsát.
Neked is van Orangyalod, találd meg az utat hozzá!
Szerző: Gáldán Tünde
Sokan, szkeptikusan viszonyulnak az őrangyalokhoz, mert még nem jött létre a kapcsolat közöttük.
Tudom, hogy mindenki mellett ott áll és őrködik a saját angyala, de egészen addig nem fog jelentkezni, amíg egyfajta lelki fejlődésen keresztül nem megy a védence. Ha az egyén nem áll készen rá, akkor nem is fogja felismerni a jeleket. Merjünk hinni egy felsőbb erőben, ami vezérli az utunkat.
Én vallom, hogy mindenki azt az utat járja be, ami az ő lelki fejlődéséhez szükségeltetik, de ezen az úton segítséget kérhet, és kaphat is, ha kitárja a szívét.
Lépésről, lépésre haladva egyre közelebb kerülhetünk a személyes lelki vezetőnkhöz, mígnem már szinte párbeszédszerűen, naponta a tanácsát kérhetjük. Nem fog elfordulni, az Ő számára örömet jelent, ha a segítségét kérjük, legyen szó bármilyen apróságról is.
Első lépés: fogadjuk el azt a tényt, hogy van Orangyalunk, pár szerencsés embernek több is. Talán, a mai racionális világban ez a legnehezebb dolog. Minden kétkedést el kell törölnünk, tiszta szívvel kell hinnünk benne – és bennük.
Második lépés: űzzünk el minden negatív gondolatot, és összpontosítsunk a számunkra nagyon kedves örömforrásokra. (ez lehet zenehallgatás, énekelés, bármi, ami felvidít.) Az Orangyalok akkor érzik jól magukat, ha minket mosolyogni látnak, megemelkedik a rezgés szintünk és könnyebben tudnak kommunikálni velünk.
Harmadik lépés: merjük hangosan hívni Ot, akár egy rövid, pár soros, magunk írta kis „imádsággal”. Ebben kérjük Ot, hogy legyen mellettünk, segítsen és óvjon minket minden bajtól.
Negyedik lépés: figyeljünk a jelekre. Mindenkinél változó lehet, de például: egy különleges illat, amit eddig nem éreztünk; hirtelen feláll a szőr a karunkon, mintha megsimogatták volna ; az egész lényünket átjáró mélységes béke árad szét bennük. Ha felfigyelünk valamilyen különleges, nem megszokott dologra, amikor hívjuk Ot, akkor biztosak lehetünk abban, hogy eljött hozzánk és kommunikálni szeretne.
Ötödik lépés: hallgassunk a belső hangra, az első gondolatra. Higgyük el, hogy O szeretne üzenetet közvetíteni számunkra. Bízzuk magunkat az első megérzéseinkre, mert a kérdésünkre az első gondolatot az Orangyalunk üzeni, s az a helyes. Nem szabad kételkedni és második gondolatot is engedélyezni, mert azt már a saját egonk produkálja, és általában ellentmond az Orangyalnak. Minden esetben köszönjük meg a segítségét!
Eléggé hosszú utat kell bejárnunk addig, amíg rálelünk a Vele való kapcsolatra. Nem szabad feladni, ki kell tárnunk a lelkünket és elménket is, és bízni Benne, mert jönni és segíteni fog.
Attól a pillanattól kezdve, hogy először megéreztük Ot, soha többé nem leszünk már egyedül, és minden nehézségben kérhetjük a tanácsát.
Neked is van Orangyalod, találd meg az utat hozzá!
Szerző: Gáldán Tünde
A meditáció alapjai
Sokat és sokfélét lehet hallani, olvasni, hogy miért és hogyan kellene meditálni, ezért úgy gondoltam megpróbálok összeállítani egy viszonylag rövid, érthető "útmutatót" azok számára, akik késztetést éreznek kipróbálni.
Rögtön az elején fontos tisztázni egy gyakori tévhitet. Sokszor találkozom azzal a megközelítéssel, hogy az elmélyedés célja a teljes üresség elérése, megpróbálni gondolni a semmire.
Nos, ez részben igaz. A meditáció gyakorlásának magasabb szintjein tényleg a tudat eredendő állapotának megtapasztalása a cél, ami egy eszköz a fejlettebb tudatosság és a megvilágosodás elérésére.
Nekünk hétköznapi embereknek azonban, főként ha kezdő gyakorlók vagyunk, elménk megedzése és kordában tartása a cél. Az, hogy a felmerülő gondolatképek közötti "üresjáratot" minél jobban meg tudjuk nyújtani. Hidd el, eleinte ez sem egyszerű. :)
Most pedig nézzük a gyakorlati lépéseket. Három fontos területről kell beszélnünk. Ezek a testhelyzet, a légzés és a meditáció tárgya vagy fókuszpontja. Lássuk őket sorban!
I. Testhelyzet
Általában mindenkinek lótusz vagy fél lótusz ülésben helyet foglaló, maga elé mormogó emberek jutnak eszébe, de az igazság az, hogy nincs előírt testhelyzet vagy tartás. Mindazonáltal a törökülés jó választás lehet, ha komfortosnak érzed. Egyenes háttal ülj, de ne feszesen. Fejed kissé bólintsd előre.
A lényeg az, hogy kényelmesen érezd magad, akár földön, akár széken ülsz és ne kelljen mocorognod.
Szemed lehet csukva és nyitva, attól függően neked hogy kényelmes, de általában csukott szemmel jobban kizárhatóak a külső tényezők.
II. Légzés
A légzés fontos eszköze a nyugalmi állapot elérésének. Manapság már több légzőgyakorlat közül választhatunk és már az elmélyedés megkezdése előtt érdemes pár ilyen gyakorlatot végezni az elme megnyugtatására.
A 6-2-7 légzőgyakorlat egyszerűságe miatt jól használható. Lényege, hogy amíg 6-ig számolsz belélegzel,2-ig bent tartod majd 7 számolás alatt nyugodtan kilélegzel.
Mindig orron be és szájon ki. Törekedj a természetes, kiegyensúlyozott légzésre, anélkül, hogy drasztikusan beleavatkoznál.
III. A meditáció tárgya
A meditációhoz szükségünk van valamire, amire összpontosítunk. Nevezhetjük akár horgonynak is, hiszen ha elkalandozunk ehhez térünk vissza. A horgony szintén sokféle lehet. Üres fal éppúgy, mint gyertyaláng vagy valamilyen vizualizált, nem fizikai kép. Válassz olyat ami neked a leginkább megfelel és mindig, amikor ráébredsz,hogy elkalandoztál, mert el fogsz, akkor irányítsd vissza figyelmedet választott fókuszpontodra, harag, düh és bármiféle erőszak nélkül.
A gondolatok elkószálása a meditáció természetes része kár lenne emiatt neheztelned magadra. Azért van a horgony, hogy tudj hová visszatérni.
Bármilyen gondolat, érzés vagy kép is merül fel relaxációd alatt, ami nem oda való, próbáld objektíven, ítélkezés nélkül megnézni majd engedd el. Lapozz tovább, mint egy könyvben.
Ez az elején furcsa lesz és nehéz, de ahogy gyakorlottabbá válsz egyszerűbbé válik majd. Mondhatsz ilyesmit, hogy: "Rendben, elkalandoztam, de most visszatérek a meditációm tárgyához."
Eleinte ajánlott többször rövidebb intervallumokat meditálni és fokozatosan tagítani az időkeretet, hogy ne válljon unalmassá. Aztán, szinte észrevétlenül, úgyis napi vagy heti rutinoddá válik, ha rendszeresen csinálod.
Rögtön az elején fontos tisztázni egy gyakori tévhitet. Sokszor találkozom azzal a megközelítéssel, hogy az elmélyedés célja a teljes üresség elérése, megpróbálni gondolni a semmire.
Nos, ez részben igaz. A meditáció gyakorlásának magasabb szintjein tényleg a tudat eredendő állapotának megtapasztalása a cél, ami egy eszköz a fejlettebb tudatosság és a megvilágosodás elérésére.
Nekünk hétköznapi embereknek azonban, főként ha kezdő gyakorlók vagyunk, elménk megedzése és kordában tartása a cél. Az, hogy a felmerülő gondolatképek közötti "üresjáratot" minél jobban meg tudjuk nyújtani. Hidd el, eleinte ez sem egyszerű. :)
Most pedig nézzük a gyakorlati lépéseket. Három fontos területről kell beszélnünk. Ezek a testhelyzet, a légzés és a meditáció tárgya vagy fókuszpontja. Lássuk őket sorban!
I. Testhelyzet
Általában mindenkinek lótusz vagy fél lótusz ülésben helyet foglaló, maga elé mormogó emberek jutnak eszébe, de az igazság az, hogy nincs előírt testhelyzet vagy tartás. Mindazonáltal a törökülés jó választás lehet, ha komfortosnak érzed. Egyenes háttal ülj, de ne feszesen. Fejed kissé bólintsd előre.
A lényeg az, hogy kényelmesen érezd magad, akár földön, akár széken ülsz és ne kelljen mocorognod.
Szemed lehet csukva és nyitva, attól függően neked hogy kényelmes, de általában csukott szemmel jobban kizárhatóak a külső tényezők.
II. Légzés
A légzés fontos eszköze a nyugalmi állapot elérésének. Manapság már több légzőgyakorlat közül választhatunk és már az elmélyedés megkezdése előtt érdemes pár ilyen gyakorlatot végezni az elme megnyugtatására.
A 6-2-7 légzőgyakorlat egyszerűságe miatt jól használható. Lényege, hogy amíg 6-ig számolsz belélegzel,2-ig bent tartod majd 7 számolás alatt nyugodtan kilélegzel.
Mindig orron be és szájon ki. Törekedj a természetes, kiegyensúlyozott légzésre, anélkül, hogy drasztikusan beleavatkoznál.
III. A meditáció tárgya
A meditációhoz szükségünk van valamire, amire összpontosítunk. Nevezhetjük akár horgonynak is, hiszen ha elkalandozunk ehhez térünk vissza. A horgony szintén sokféle lehet. Üres fal éppúgy, mint gyertyaláng vagy valamilyen vizualizált, nem fizikai kép. Válassz olyat ami neked a leginkább megfelel és mindig, amikor ráébredsz,hogy elkalandoztál, mert el fogsz, akkor irányítsd vissza figyelmedet választott fókuszpontodra, harag, düh és bármiféle erőszak nélkül.
A gondolatok elkószálása a meditáció természetes része kár lenne emiatt neheztelned magadra. Azért van a horgony, hogy tudj hová visszatérni.
Bármilyen gondolat, érzés vagy kép is merül fel relaxációd alatt, ami nem oda való, próbáld objektíven, ítélkezés nélkül megnézni majd engedd el. Lapozz tovább, mint egy könyvben.
Ez az elején furcsa lesz és nehéz, de ahogy gyakorlottabbá válsz egyszerűbbé válik majd. Mondhatsz ilyesmit, hogy: "Rendben, elkalandoztam, de most visszatérek a meditációm tárgyához."
Eleinte ajánlott többször rövidebb intervallumokat meditálni és fokozatosan tagítani az időkeretet, hogy ne válljon unalmassá. Aztán, szinte észrevétlenül, úgyis napi vagy heti rutinoddá válik, ha rendszeresen csinálod.
Nem ütök vissza, mert nem akarok
Nevezheted kristálygyermeknek vagy lehetsz kevésbé ezoizé, valószínűleg a te életedben is volt már pillanat, amikor földbe gyökerezett a lábad attól, amire egy végtelenül tiszta gyermek tanított.
Nálunk néhány napja fordult elő utoljára, hogy a tizenegy éves fiam gyakorlatilag egy ötperces párbeszédbe sűrítette azt, amit világszerte próféták és tanítók sokasága próbált már meg fejtegetni az emberiségnek.
- Anya, tudod, van az X - mond egy nevet felettébb különös, erőfitogtató hanglejtéssel és a szemét forgatva.
- Mi ez a hanglejtés?
- Hát ilyen... menőzni akar egyfolytában. És azért engem visz mindig a földre, mert tudja, hogy én nem ütök vissza. De Anya, ha én egyszer visszaütnék, az nagyon fájna neki. Én nem azért nem ütök vissza, mert nem tudok, hanem mert nem akarok.
Ilyenkor nekem, agresszív földi halandónak elég nehéz megszólalnom.
Ne már! - és már csúszna is ki a számon, hogy hogyan kell igenis megvédenie magát, meg különben is, nekimegyek bárkinek, aki a gyerekemet bántja. Ehhez képest azért szupercukin moderálom magam.
- Csak azt ne mondd, hogy azért a dühtől nem robbansz szét ilyenkor! - hát legalább mondtam valamit.
A gyermek néz, néz, és valószínűleg nem ért.
- Anya, én ilyenkor nyugodt vagyok. Na jó, egy pillanatig nem, de aztán igen.
- De hát fájdalmat okoz!
- Dehogyis! Gyere, megmutatom, hogyan esek - és megmutatja.
- Miért nem ütsz vissza? - jól van, na, biztos nehéz a felfogásom.
- Hát mondom, nem akarok!
Látja rajtam a meghatódottságot, megölelgetem, megpuszilgatom, de nem szólok.
- Ezt most miért? - kérdezi.
- Mert nagyon büszke vagyok rád. Mert hatalmas ember vagy. Azt hiszem, kettőtök közül te vagy az erős.
Mosolyog, érti, hogy miről beszélek.
- Tudod, neki csak a teste erős. A testét bárki erősre tudja edzeni. Neked a lelked erős. Nagyon szeretlek.
Csend. Örül a megerősítésnek. Ami engem illet, én azért még gyúrnék egy kis materiális elégtételre.
- Figyelj, de az sem oké, ha te ezt többször hagyod és ebből rendszert csinál, valahogy azért ezt helyre kell tenni - szögezem le, tudván, hogy esélyem sincs fizikai erőről szóló javaslatokkal. - Legalább mondd neki poénból, hogy figyelj, öcsi, ne erőlködj, lefekszem én ide magamtól malmozok kicsit, aztán letudtuk.
Nevet.
- Mindig azzal menőzik, hogy "tudok taekwondozni, tudok taekwondozni".
- Hát mondd neki, "én meg tudok gondolkodni" - így anyuka, aki szerint ugye legalább verbálisan nyomjuk már le, ha meg nem is vertük a büdös kölkét....
- Igen, az nagy beszólás volna - hagyja rám, hadd legyen egy kis örömöm.
- Figyelj, fiam, találjunk valami megoldást, mert azért ez így tényleg nem oké. Tudok valamivel segíteni? Beszéljek valakivel?
- Dehogyis! Majd ha megint a földre fektet, "oda" ütök neki - mutatja, hogy amikor a fiú fölötte áll, veszélyes ütést lehetne bevarrni neki, ha tényleg nagy a gáz, bár gyanítom, ez a verzió inkább csak az én megnyugtatásomra szolgál, hogy valahogy fogjam már fel: ő tökéletesen ura a helyzetnek.
Hát igyekezni fogok. Igyekeznünk kell. Tele van ez az elbaltázott bolygó olyan gyerekekkel, akik mutatnák, hogy merre van a kifelé. Próbáljunk meg hinni nekik.
Szerző: Füleki Tímea
Forrás: http://joszo.hu
Nálunk néhány napja fordult elő utoljára, hogy a tizenegy éves fiam gyakorlatilag egy ötperces párbeszédbe sűrítette azt, amit világszerte próféták és tanítók sokasága próbált már meg fejtegetni az emberiségnek.
- Anya, tudod, van az X - mond egy nevet felettébb különös, erőfitogtató hanglejtéssel és a szemét forgatva.
- Mi ez a hanglejtés?
- Hát ilyen... menőzni akar egyfolytában. És azért engem visz mindig a földre, mert tudja, hogy én nem ütök vissza. De Anya, ha én egyszer visszaütnék, az nagyon fájna neki. Én nem azért nem ütök vissza, mert nem tudok, hanem mert nem akarok.
Ilyenkor nekem, agresszív földi halandónak elég nehéz megszólalnom.
Ne már! - és már csúszna is ki a számon, hogy hogyan kell igenis megvédenie magát, meg különben is, nekimegyek bárkinek, aki a gyerekemet bántja. Ehhez képest azért szupercukin moderálom magam.
- Csak azt ne mondd, hogy azért a dühtől nem robbansz szét ilyenkor! - hát legalább mondtam valamit.
A gyermek néz, néz, és valószínűleg nem ért.
- Anya, én ilyenkor nyugodt vagyok. Na jó, egy pillanatig nem, de aztán igen.
- De hát fájdalmat okoz!
- Dehogyis! Gyere, megmutatom, hogyan esek - és megmutatja.
- Miért nem ütsz vissza? - jól van, na, biztos nehéz a felfogásom.
- Hát mondom, nem akarok!
Látja rajtam a meghatódottságot, megölelgetem, megpuszilgatom, de nem szólok.
- Ezt most miért? - kérdezi.
- Mert nagyon büszke vagyok rád. Mert hatalmas ember vagy. Azt hiszem, kettőtök közül te vagy az erős.
Mosolyog, érti, hogy miről beszélek.
- Tudod, neki csak a teste erős. A testét bárki erősre tudja edzeni. Neked a lelked erős. Nagyon szeretlek.
Csend. Örül a megerősítésnek. Ami engem illet, én azért még gyúrnék egy kis materiális elégtételre.
- Figyelj, de az sem oké, ha te ezt többször hagyod és ebből rendszert csinál, valahogy azért ezt helyre kell tenni - szögezem le, tudván, hogy esélyem sincs fizikai erőről szóló javaslatokkal. - Legalább mondd neki poénból, hogy figyelj, öcsi, ne erőlködj, lefekszem én ide magamtól malmozok kicsit, aztán letudtuk.
Nevet.
- Mindig azzal menőzik, hogy "tudok taekwondozni, tudok taekwondozni".
- Hát mondd neki, "én meg tudok gondolkodni" - így anyuka, aki szerint ugye legalább verbálisan nyomjuk már le, ha meg nem is vertük a büdös kölkét....
- Igen, az nagy beszólás volna - hagyja rám, hadd legyen egy kis örömöm.
- Figyelj, fiam, találjunk valami megoldást, mert azért ez így tényleg nem oké. Tudok valamivel segíteni? Beszéljek valakivel?
- Dehogyis! Majd ha megint a földre fektet, "oda" ütök neki - mutatja, hogy amikor a fiú fölötte áll, veszélyes ütést lehetne bevarrni neki, ha tényleg nagy a gáz, bár gyanítom, ez a verzió inkább csak az én megnyugtatásomra szolgál, hogy valahogy fogjam már fel: ő tökéletesen ura a helyzetnek.
Hát igyekezni fogok. Igyekeznünk kell. Tele van ez az elbaltázott bolygó olyan gyerekekkel, akik mutatnák, hogy merre van a kifelé. Próbáljunk meg hinni nekik.
Szerző: Füleki Tímea
Forrás: http://joszo.hu