Fehér Lótusz

A test és gondolataink között több fontos összefüggés van, mint gondolnánk!

A testünk agyunk végrehajtó része, amely elvégzi a kiadott utasításokat, anélkül, hogy különbséget tenne az automatikus és a tudatosan meghozott parancsok között. Azonban érdemes figyelni arra, hogy a rossz, negatív gondolatok megbetegíthetik a szervezetet, míg a pozitív tartalmú gondolatok, ötletek jót tesznek a test működésének, felvirágoztatva minden funkciót. Így tehát kijelenthető, hogy az egészség megőrzése, illetve a betegségek keletkezése szoros összefüggésben van a gondolatokkal.

A félelem nagyon veszélyes lehet, úgy terítheti le az embert, akárcsak egy golyó, amelyet valaki belénk lő. A legtöbb betegség valamilyen félelem-forrásból ered. Az idegesség, aggódás az egész testet megbénítja, görcsben tartja, a zavaros gondolatok meg az idegrendszerre vannak rossz hatással.



A pozitív, életvidám gondolatok hozzájárulnak a szervezet egészségéhez.

A test nem más, mint egy eszköz, amely a megszületendő gondolatoknak engedelmeskedik. Ha a gondolatok tiszták, pozitívak, akkor egészségesek maradunk. Viszont ha csak a rosszról, a negatív érzések által szült gondolatok születnek meg a fejünkben, akkor nagy az esélye, hogy idővel betegség alakulhat ki a szervezetünkben.

Ha egészséges testben szeretnénk élni, óvjuk gondolatainkat a káros hatásoktól. Egy ránc nélküli arc a bizonyíték arra, hogy az illető pozitív gondolatok közt éli az életét, míg a ráncos ember tele van kétségekkel, dühvel, irigységgel, elégedetlenséggel, ártó gondolatokkal.

Ahhoz, hogy testünk megfelelően működjön, nem csak egészséges ételekre, tiszta vízre, tiszta levegőre és napfényre van szükségünk, hanem egészséges, pozitív, nyugodt gondolatokra is.

A pozitív, jókedvű gondolatoknál nem létezik jobb orvosság, hiszen ez minden betegséget kiűz az életünkből, és elhozza számunkra a lelki békét, harmóniát, ami ma már egyre ritkább kincs.

Forrás: egészség.net

Manapság, amikor minden önismeretre, belső utazásra buzdít, amikor az ember keservesen keres valamiféle kapaszkodót, hitrendszert és célokat, nehéz megfogalmazni, hogy mit jelent a spiritualitás – különösen akkor, ha ez az út elvárásokkal van kikövezve. A válasz azonban közelebb van, mint hinnénk.
„Mélységesen csalódtam önben, kedves Krisztina. Azt gondoltam volna, hogy egy annyira spirituális ember, mint ön, képes sokkal rugalmasabban viszonyulni egy ilyen helyzethez." - Ezt a megállapítást évekkel ezelőtt tette az a férfi, akitől Annával lakást béreltünk. Akkor már mindketten régóta vezettünk különböző önismereti és spirituális tanulócsoportokat, illetve egyéni konzultációkra is jártak hozzánk emberek. Úgy döntöttünk, hogy ketten együtt kibérelünk egy másfél szobás lakást, szépen berendezzük, és ezentúl itt zajlik majd minden programunk.

Így is történt, és a tulajdonos, Gábor rendkívül boldog volt, hogy nem egy család használja a lakást, és nem is 24 órában, így biztos lehetett benne, hogy az ingatlan még jó állapotban is marad. Egy alkalommal azonban furcsa ötlettel állt elő. Rendszeresen eljárt egy masszőrhöz, akit kedvelt, de az volt vele a baj, hogy túl messze volt a rendelője, és Gábornak nem volt kedve annyit autózni.
„Ezért arra gondoltam – mondta –, hogy a masszőrrel itt, a lakásban találkoznék, amikor maguk nincsenek itt.”

Meglepődtünk a kérésen, de azért fontolóra vettük, mert a bérleti díj csökkentését is felajánlotta Gábor. Korábban már a barátaink is jelezték, hogy szívesen átvállalnák a bérleti díj egy részét, ha ők is odahozhatnák a csoportjaikat. Végül arra jutottunk, hogy épp elég nekünk egymáshoz alkalmazkodni, így az a jobb, ha rajtunk kívül más nem használja a lakást. Ezt elmondtuk Gábornak is, vagyis arra kértük, ha már kiadta nekünk a lakását, azt hadd használjuk teljes egészében mi magunk, nem akarjuk, hogy harmadik fél is igénybe vegye a helyet. Ezt a választ ő nem tudta elfogadni, ezért kaptam tőle azt a bizonyos csalódott választ, amit az első mondatban idéztem. Ez a férfi úgy vélte, spirituális ember az, aki minden, hozzá intézett kérésre igent mond, függetlenül attól, hogy annak a következményei jók-e a számára vagy sem.

Spirituális az, akinek nincs szüksége pénzre... 

Részesültem már másféle megrovásban is, ami valahogy így hangzott: „Hát, Kriszta, nem gondoltam volna, hogy spirituális úton járó létedre ennyire anyagias vagy! Olyasmit tanítasz, amiért egyáltalán nem kellene pénzt kérned! Az ilyesmit ingyen kellene az emberek rendelkezésére bocsátanod!”

Ez az ember úgy vélte, spirituális az, akinek nincs szüksége pénzre ahhoz, hogy lakjon, egyen, igyon, ruházkodjon, tanuljon, közlekedjen, vagy gondoskodjon a családjáról. És egy súlyos konfliktus közepén, egy különösen feszült pillanatban kaptam ilyet is: „Szép kis spiritualitás, mondhatom, ha így rá tudsz kiabálni valakire!”

Ez az ember pedig úgy vélte, aki spirituális úton jár, annak nincsenek érzései, ha pedig mégis lennének, azokat semmiképpen sem mutatja ki. Pedig a spiritualitás nem a jó magaviseletről, és nem a mások elvárásainak való megfelelésről szól. A spirituális szó önmagában ezt jelenti: szellemi. Mivel alapvetően mindannyian szellemi lények vagyunk – akik épp azt játsszuk, hogy egy testbe bújva a fizikai világban próbálunk szerencsét –, mindannyian spirituálisak vagyunk. Nincs kivétel.

A különbség talán csak annyi, hogy vagyunk néhányan, akik tudatosan elköteleződtünk egy-egy szellemi irányzat mellett, és e tanításokat követve intenzív szellemi és lelki átalakuláson megyünk keresztül. Ebből a szempontból tehát a spiritualitás azt jelenti, hogy hiszünk benne – és mivel hiszünk benne, egyre inkább megtapasztaljuk –, hogy létezik egy, az anyagi világon túlmutató, láthatatlan erő, amelyhez kapcsolódva minden lehetséges. A csodák tanítása (az út, amelyet én is választottam) például Istennek nevezi ezt az erőt.



Honnan ered a jó magaviseletről szóló elvárás?

Onnan, hogy ez az erő csak bizonyos körülmények között érhető el. Egy képzett elme szükséges hozzá, amely nem a múltban felszedett, szűkre szabott programokat alkotó gondolatokat ismételgeti folyton, hanem azokat, amelyeket tudatosan, a céljaink megvalósulása érdekében akarunk gondolni.

A csodák tanítása szerint akkor van hozzáférésünk ehhez az erőhöz, ha semmi más, csak Isten gondolatai vannak az elménkben. Isten gondolatai pedig kizárólag a szeretetről szólnak, vagyis egyikük sem tartalmaz félelmet, sérelmet, haragot, ítéleteket, elvárásokat. A nyitott, jelenben lévő, szeretetteljes gondolatokkal átitatott elme bárminek a megteremtésére képes. És mivel csak szeretet van benne, csak szeretetteljes dolgokat teremt.

Ebből a gondolatmenetből fakadhat tehát az a félreértés, hogy egy olyan ember, aki spirituális úton jár (pláne, ha még tanítója is annak, mint én), tökéletes kell legyen (mondjuk, mint egy szent), és nem megengedett számára semmilyen viselkedés, ami arról szólna, hogy a szereteten kívül mást is megtapasztal. Ám, ha igazán őszintén belegondolsz ebbe, akkor te is tudod, hogy egy ilyen folyamat nem zajlik le egyik napról a másikra. Ilyenkor nemcsak a saját életünk negatív programozását kell átalakítanunk, hanem ezen keresztül mindenki másét is.

A spirituális úton járó ember tehát az, aki tisztában van mindezzel, és folyamatosan arra törekszik, hogy elméjéből kitakarítson mindent, ami nem szeretet alapú. Ám ahhoz, hogy ezt megtehesse, először észre kell vennie eddigi, automatikusan működő programjait. Ezért amikor spirituális útra lép valaki, akkor épp az elvárt dolgok ellenkezője történik: ahelyett, hogy azonnal kitöltené életét a mindent elsöprő szeretet és belső béke, időnként rendkívüli módon felerősödik egy-egy olyan viselkedési minta, amit most már itt az ideje észrevenni és elengedni.

A csodák tanításában ez egy háromlépcsős folyamat:

1. Észreveszem és tudatosítom szeretetet nélkülöző viselkedésemet, vagy az azt előidéző gondolatokat. 
2. Felajánlom, átengedem Istennek a kialakult, többnyire konfliktussal járó helyzet megoldását. 
3. Megkérem Istent, alakítsa át bennem a félelmet szeretetté, mert ez a kulcsa annak, hogy többé ne legyen szükségem arra, hogy ezen a módon viselkedjek. 

Egyszerű? Igen. Könnyű? Nem!

Nehézsége épp az egyszerűségében rejlik. Minden lében kanál egónk (az egységet elutasító, a szétválasztottságot és a különlegesség érzetét előnyben részesítő részünk) nem tudja elviselni a gondolatot, hogy ne csináljon semmit. És amikor cselekedni kezdesz – még az előtt, hogy a felajánlást megtetted volna, és megvártad volna az isteni sugallatot arra vonatkozóan, hogy kell-e valamit tenned –, már el is szalasztottad a lehetőséget.

Ezért központi témája minden spirituális tanításnak a belső csend megteremtése akár meditáción, akár imádságon, akár mozgáson keresztül. Egyedül ebben a nyugodt, mély, ellazult állapotban tudod szíved mélyéről megfogalmazni a felajánlásodat és a változásra vonatkozó szándékodat. Ebben a csendben tudod a leginkább megtapasztalni a szeretetet, amely – ahogy fokozatosan megerősödik benned – egyre inkább kitölti a hétköznapi életedet is. Így lesz egyre nagyobb tere annak is, hogy meghalld belső bölcsességed hangját, és az útmutatását követve összekapcsolódj a szeretetteljes teremtő erővel.

És így lesz egyre könnyebb elengedni minden elvárásodat – vonatkozzanak akár önmagadra, akár spirituálisnak, akár nem spirituálisnak tartott emberekre.


Forrás: Sarkadi Kriszta
nlcafe.hu

Az előző telihold óta rendkívül feszültek az emberek, mindenki azt érzi, hogy "valami van a levegőben". Érezhetjük, hogy a körülöttünk lévő energia is olyan, mint az időjárás: változékony, nehéz és nyirkos. Nem hiába, az emberi test analóg a Földdel. A múlt tisztítása még intenzívebb, mint eddig bármikor. Ahogyan az eső által tisztul a Föld, mi is azt érezhetjük, hogy hidegzuhanyként érnek bennünket a történések, és ezáltal a felismerések. Emberi kapcsolatok bomlanak meg pillanatról pillanatra, barátságok és szerelmek érnek véget. Kísért bennünket a múlt, illetve fogalmazhatnám úgy, hogy megjelenik mindenki, aki még hasznos információt vagy megtapasztalnivalót hordoz számukra. Az év hátralévő része a gyors-leckék ideje. Bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyebb lesz. De ahogy közeledünk az év végéhez, egyre nagyobb sebességgel történik minden. Váratlan, hirtelen fordulatok, amik tanítanak, nevelnek bennünket.


Semmit nem vehetünk biztosnak, csak azt, ami bennünk van. Egyetlen egy dologban higgyünk: abban, hogy minden helyzetet azért választottunk és teremtettünk, mert megvan hozzá minden információnk és erőnk, hogy meg is oldjuk azt. Semmi nehézséget nem ró ránk az élet, ha nem állunk készen a feldolgozására. Ne feledjük, hogy inkarnációnk minden egyes részletét mi raktuk össze odafent. Higgyünk benne, hogy amikor megírtuk, még sokkal bölcsebbek voltunk, és tisztábban láttuk a helyzetet. Most méginkább visszaköszönnek a családból hozott minták és blokkok, egyre nagyobb tükröket állítanak elénk, amik megmutatják, mely részünket és sérüléseinket kell még tisztítanunk. Olyan embereket vonzunk, akik azzal tanítanak meg tükörbe nézni és feldolgozni, hogy jó nagyokat rúgnak belénk, majd tovább állnak. A legfontosabb mindig az, ahogyan a dolgokhoz állunk. Most kell megbocsátani mindenkinek, aki fájdalmat okoz, de lefőképpen magunknak, hogy ezt a megtapasztalást választottuk.

Bocsássuk meg, hogy a másik emberre ilyen feladatot osztottunk, hogy fejlődhessünk és tapasztalhassunk általa. Ő ugyanolyan áldozata a helyzetnek, mint mi magunk. Vannak olyan múltbéi blokkjaink, karmikus leckéink, amik csak drasztikus történések és lelki megélések által tudnak kiegyenlítődni. Ha megértjük az élet értelmét, és tudjuk, hogy ez csupán valaminek a következménye, mely által a világunkban egyensúly jön létre, sokkal könnyebben elfogadjuk a történéseket. Sok ember dönt úgy az idén, hogy súlyosnak tűnő betegségen keresztül, gyors megtapasztalást választ. Minden rajtunk múlik. Ha megtanuljuk a leckét, mely 1-1 testi tünetben rejlik, bármiből ki tudja gyógyítani magát Bárki. SAJÁT MAGÁT. De sokan túl nehéznek vélik ezt az időszakot és hazatérnek. Az év utolsó harmadában sokan döntenek úgy, hogy itt hagyják földi ruhájukat és hazatérnek oda, ahonnan jöttek. Nekünk pedig marad a benne rejlő lecke: az elfogadás. A legdrasztikusabb és legszélsőségesebb megtapasztalások vannak jelen az egyén szintjén is ugyanúgy, mint a Földön.

Nagymértékben könnyíthetünk ezen, ha testünket könnyebbé tesszük, hiszen ugyanúgy hat a lélekre, mint fordítva. Azaz tápláljuk könnyed, minél természetesebb tápanyagokkal, kerüljük a finomított szénhidrátokat, vörös húsokat, melyek elnehezítenek. Tisztítsuk a lelket a múlt feldolgozása és a megbocsátás által. Oldjuk családi gyökereinket, melyek nagymértékben meghatározzák jelen életünk történéseit. Törekedjünk megérteni, hogy kik vagyunk, mit keresünk itt a Földön, és hová tartunk. Ezáltal fog megszületni az elfogadás és a megértés, mely létezésünk célja. Csodákkal teli felismeréseket kívánok Nektek!


Szerző: Mohácsi Viktória
Forrás: http://elozoeletek.blogspot.hu/