Fehér Lótusz

A test és gondolataink között több fontos összefüggés van, mint gondolnánk!

A testünk agyunk végrehajtó része, amely elvégzi a kiadott utasításokat, anélkül, hogy különbséget tenne az automatikus és a tudatosan meghozott parancsok között. Azonban érdemes figyelni arra, hogy a rossz, negatív gondolatok megbetegíthetik a szervezetet, míg a pozitív tartalmú gondolatok, ötletek jót tesznek a test működésének, felvirágoztatva minden funkciót. Így tehát kijelenthető, hogy az egészség megőrzése, illetve a betegségek keletkezése szoros összefüggésben van a gondolatokkal.

A félelem nagyon veszélyes lehet, úgy terítheti le az embert, akárcsak egy golyó, amelyet valaki belénk lő. A legtöbb betegség valamilyen félelem-forrásból ered. Az idegesség, aggódás az egész testet megbénítja, görcsben tartja, a zavaros gondolatok meg az idegrendszerre vannak rossz hatással.



A pozitív, életvidám gondolatok hozzájárulnak a szervezet egészségéhez.

A test nem más, mint egy eszköz, amely a megszületendő gondolatoknak engedelmeskedik. Ha a gondolatok tiszták, pozitívak, akkor egészségesek maradunk. Viszont ha csak a rosszról, a negatív érzések által szült gondolatok születnek meg a fejünkben, akkor nagy az esélye, hogy idővel betegség alakulhat ki a szervezetünkben.

Ha egészséges testben szeretnénk élni, óvjuk gondolatainkat a káros hatásoktól. Egy ránc nélküli arc a bizonyíték arra, hogy az illető pozitív gondolatok közt éli az életét, míg a ráncos ember tele van kétségekkel, dühvel, irigységgel, elégedetlenséggel, ártó gondolatokkal.

Ahhoz, hogy testünk megfelelően működjön, nem csak egészséges ételekre, tiszta vízre, tiszta levegőre és napfényre van szükségünk, hanem egészséges, pozitív, nyugodt gondolatokra is.

A pozitív, jókedvű gondolatoknál nem létezik jobb orvosság, hiszen ez minden betegséget kiűz az életünkből, és elhozza számunkra a lelki békét, harmóniát, ami ma már egyre ritkább kincs.

Forrás: egészség.net

Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!

Ahhoz, hogy elősegítsük gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlődését, elsősorban a saját belső állapotaink kifejezését kell megtanulnunk. Ha készek vagyunk erre, akkor érdemes néhány dologra fokozott figyelmet fordítanunk. Az általános kijelentések helyett beszéljünk arról, hogy mit élünk meg. Például a „Te nem vagy normális!” helyett szerencsésebb azt mondani: „Elszomorít, hogy így viselkedsz.” Fogalmazzunk egyes szám első személyben! Tréningjeimen úgy tapasztalom, hogy ez általában problémát okoz, és csak többszöri kérés után áll rá mindenki nyelve arra, hogy „az ember ilyenkor mérges lesz” helyett azt mondják: „Ilyenkor mérges vagyok.” Ne utasítsuk el negatív érzéseinket, de amennyire csak lehet, óvakodjunk a kritikától és a kioktatástól. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, és elkerülni azokat a személyeket, akik csökkentik önbecsülésünket, vagy nem empatikusak velünk.



Érzelmi tanulás otthon


Hogyan taníthatjuk meg a gyermeknek, hogy miként kezelje az érzelmeit? Elsősorban úgy, hogy beszélünk a sajátjainkról – például: „Anya mérges, mert foltos lett az új ruhája.” Jó, ha rendszeresen megnevezzük a gyermek érzéseit is, például: „Látom, hogy szomorú vagy, mert nem találod a kisautód. Gyere, segítek megkeresni!” Értékeljük, dicsérjük, amikor megfogalmazza pozitív és negatív emócióit, ezzel visszaigazoljuk számára, hogy ez fontos és jó dolog! Ha agresszíven viselkedik, tombol, mutassuk meg neki, hogyan kezelheti másként indulatait: „Ne üss, csípj, rúgj – próbáld elmondani, miért vagy dühös!” Segítsünk neki elviselni a sikertelenséget: „Gyere, próbáljuk meg újra együtt!” Sose kívánjunk tőle olyat, amit életkori sajátosságai még nem tesznek lehetővé – ne tartsunk például osztályfőnöki órát arról, hogy miért nem adta oda kisvödrét a homokozóban a másiknak. A kisgyermek még egocentrikusan gondolkozik, s ez normális – ne vonjunk le ebből (s pláne ne fogalmazzunk meg számára!) olyan következtetést, hogy önző felnőtté válik, aki nem törődik másokkal. Ha úgy irányítjuk a beszélgetéseket, hogy az érzelmek is szóba kerüljenek, akkor természetessé válik számára ezek kifejezése, és lesznek is szavai erre. Az emocionális intelligenciát csak személyes történeteken, pillanatnyi eseményeken, filmek, könyvek megbeszélésén keresztül lehet fejleszteni. Minél korábban kezdődik meg ez a tanulás, annál eredményesebb lesz. Rengeteg olyan spontán helyzet adódik, amelyeket ki lehet használni a hangulatokról, konfliktusmegoldásról és az indulatok kezeléséről való eszmecserére.

Fejlesztő gyakorlatok 

Érzelemóra: Az óra számlapján a számok helyett érzelmek szerepelnek. Az órát akasszuk fel a falra, és a gyermek mindig beállíthatja rajta az aktuális hangulatát.
Félelem a kalapban: Családi játék keretében egy kalapba papírlapokat dobunk, és mindegyikre ráírunk egy befejezetlen mondatot, például: annak örülök, attól tartok, attól félek... Mindenki húz a kalapból egy cetlit, és kiegészíti a mondatokat.
Kirajzolom magamból: Kérjük meg arra, hogy fesse le, hogyan éli meg az egyes érzelmeket, például a szorongást, a dühöt vagy az örömöt.


Romboló szülői hibák


A legsúlyosabb gond, ha nem ismerjük el gyermekünk érzelmeit: „Ne sírj, ez semmiség!” „Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás!” Mit szólnánk ahhoz, ha valaki a mi problémánkat kezelné hasonló módon? Szerintem – jogosan – csalódottak és dühösek lennénk. Mindenkinek joga van ahhoz, amit adott pillanatban megél, és minden érzést el lehet fogadni, csak a cselekedeteket kell korlátozni! Például bátran kimondhatja azt is, hogy éppen nem szereti testvérét, de nem bánhat durván vele, nem veheti el tőle a játékait. Ne mondjuk meg gyermekünknek azt sem, hogy mit kellene átélnie egy adott szituációban, például: „Szeretned kell a testvéredet!” Hasonló felszólítás egy felnőttben is frusztrációt, dühöt és gyűlöletet keltene. Így nem javítani, csak súlyosbítani tudunk egy rossz helyzeten. Káros a másokkal való összehasonlítgatás is, amiből megszégyenülten, az elégtelenség érzésével kerül ki, és jó eséllyel megutálja azt a másikat, akivel szemben alulmaradt. De romboló hatású az is, ha nevetségessé tesszük érzései miatt olyan kijelentésekkel, mint például: „Ez gyerekes viselkedés, csak nem sírsz?” Egy ilyen mondatból azt tanulja meg, hogy nem fejezheti ki őszintén, ami éppen benne él, hanem alakoskodnia kell, hogy elfogadják. Sok szülő, amikor zavarja gyermeke viselkedése, paranccsal, figyelmeztetéssel, „prédikálással”, tanácsokkal próbálja megoldani a helyzetet. Ezeket a közléseket nevezik „te-üzeneteknek” – például: „Azonnal hagyd abba!”, „Szégyelld magad!” – amelyek fokozzák ellenállását, leépítik énképét, erősítik benne az elfogadhatatlanság érzését. Ehelyett beszéljünk vele az elfogadás nyelvén, forduljunk felé értő figyelemmel, és használjunk úgynevezett „én-üzeneteket”. Például: „Fáradt vagyok, és nem tudok pihenni, ha ilyen zaj van, ezért szeretném, ha most kicsit csendesen játszanál.” Ne essünk kétségbe, ha eleinte ez nem mindig sikerül, és indulataink hevében olyasmi csúszik ki a szánkon, amiről tudjuk, hogy nem szerencsés. Ez a beállítottság sok gyakorlást igényel, és a csemeténk sem fog a kéréseinkre azonnal reagálni. A siker záloga, hogy hajlandóak legyünk időt szánni erre, és szívből fogadjuk el az érzéseit. Ne felejtsük el: a gyermekünkkel való szoros kapcsolat megteremtése, az érzelmi intelligencia fejlesztése csak úgy lehetséges, ha azon állandóan dolgozunk: a méhen belüli életétől kezdve egészen felnőttkoráig. Ha egy szakasz „időhiány” miatt kimarad, az nehezen behozható, mert minden korszaknak megvan a maga jelentősége, és az egyik kulcstényező a szülő ideje, rendelkezésre állása és elköteleződése.


Szerző: Dr. Kádár Annamária
nlcafe

A hasonló a hasonlót vonzza, ezt a mondást mindenki ismeri, igaz? Tehát erről van szó; a pozitív emberek a pozitív energiát vonzzák, a negatív emberek pedig a negatív energiákat vonzzák. Úgy szoktuk a negatív beállítottságot tekinteni, mint másik emberek tulajdonságait. Persze mindenkinek vannak; “Ó hagyjatok békén” időszakai, de tudta, hogy a negatív energia annyira beleivódhat a tudatunkba, hogy észre sem vesszük a jelenlétét?

Ez azért van mert a negativitsás gyakran a realitás maszkja mögé bújik. Nagyon könnyű racionalizálni azt, hogy csak realisták vagyunk, és valójában nem merünk cselekedni egy álomért – és hinni benne. Feltételezheted, hogy a pozitív beállítottságú emberek csak naívak, hogy csak homokba dugják a fejüket, hogy egyszerűen tagadják a jelenlegi helyzetet és lehetőségeiket szépítik csak, stb. De tényleg csak boldog idióták lennének, vagy valami több rejlik a pozitivitásuk mögött?



Gondoljunk csak bele: realistának lenni mióta jelenti azt, hogy minden rosszul sülhet el és ezt igazságként kellene elfogadnod? Realistának lenni nem jelenti azt, hogy automatikusan negatívnak kell lenni. Ha a világot egy “realista” nézőpontból szemléled, negatív lesz a világképed, HA a valóságról alkotott képed alapvetően negatív. Ha a valóságról alkotott képed alapvetően negatív, akkor az viszont azt jelenti, hogy arra vagy kondícionálva, hogy ami balul sülhet el, az balul is fog elsülni, és ami jól sülhet el, az is.

A tudatalattidban élő hited egy negatív beállítottságú emberré tesz téged anélkül, hogy tudnál róla. Ha a negatív energia ennyire beágyazódott a tudatodba, hogyan tudnád kideríteni, hogy valóban egy negatív “energiafelhő vesz körül” ami rossz érzelmeket, eseményeket és embereket vonz az életedbe? És honnan tudhatnád, hogy nem te táplálod-e ezt a negativitást?

Itt egy gyors teszt amivel felmérheted a negatív energia mennyiségét önmagadban.

Panaszkodsz?
Csak néha, vagy mindig?
Gyakrabban beszélsz arról, hogy mi rossz a világban mint arról hogy mi van rendjén? (pl.: rossz időjárás, fogyó ivó vízkészlet, környezetszennyezés, rossz politika, stb)
Gyakran kritizálsz?
Mindig, vagy csak néha?
Megfog téged a dráma, a katasztrófa?
Gyakran okolsz másokat?
Mindig vagy csak bizonyos helyzetekben?
Áldozatnak érzed magad?
Arról beszélsz gyakrabban, hogy mit tettek veled az emberek?
Örülsz annak ami most van, vagy akkor fogsz örülni, ha a dolgaid végre jó irányba fordulnak?
Úgy érzed, hogy veled történnek a dolgok, vagy úgy érzed, hogy a dolgok amik történnek azokat Te idézted elő?

Az utolsó két pont rendkívül fontos; ha csak akkor érzed jól magad amikor a dolgok jóra fordulnak, akkor negatív beállítottságú vagy. A hála pozitív. Ha hálás vagy azokért a dolgokért amik most vannak, beleértve a rossz tapasztalatokat is, akkor pozitív energiák járnak át, ami végül pozitív embereket és helyzeteket vonz be az életedbe. Ha úgy érzed, hogy a dolgok veled úgy történnek, akkor az áldozat szerepében vagy, és nagyon könnyű azt mondani, hogy mivel nincs hatalmad a dolgok felett, ezért nem tehetsz róla, és maradsz negatív.

Gondoljuk el: ki okolható azért, ha jó dolgok történnek veled? Azt mondod, hogy ez azért van mert keményen megdolgoztál érte? Mert megérdemelted? Tudatosan kijelented, hogy te vagy az oka annak, hogy valami jó dolgog történt? És a hibákért és kudarcokért pedig mindig másokat okolsz? Tehát miért van az, hogy ha jó dolgok történnek, annak Te vagy az oka, és ha rossz akkor miért nem Te vagy annak az oka? Senki sem szereti ezt hallani. Bátorság kell ahhoz, hogy elfogadjuk azt, hogy az életélményünket mi magunk hozzuk létre.

Ha bármelyik kérdésre a fentiek közül igen volt a válasz, akkor valószínűleg ragaszkodsz a negatív energiákhoz, és át kellene térni pozitívabb meglátásra. Még egy érdekes megfigyelés ami valószínűleg már neked is feltűnt: észrevetted, hogy a pozitív embereknek általában többször sikerülnek dolgok, hogy ők az élettől azt kapják amit várnak. És amikor nem azt kapják akkor is tudják élvezni az életüket, miközben a negatív emberek pedig csak siránkoznak állandóan? A negatív energiákat három lépésben tudjuk kiiktatni az életünkből.

Válj irányítóvá: “Ha azt gondolod, hogy minen más ember hibája, sokat fogsz szenvedni. Amikor felismered, hogy minden tőled ered, akkor megtanulod, a békét és az örömöt élvezni” – a Dalai láma.
A negatív gondolatokat cseréljük le pozitív gondolatokra. Ez gyakorlatot igényel és sok beleadást. Nehéz a világot hirtelen a “mi sülhet ki jól” szemüvegen keresztül szemlélni a “mi sülhet el belul” szemüvegen keresztül helyett, főleg ha régóta csak ez utóbbit “hordtuk”. Mindig észre kell venni magad ha negatív dolgokról beszélsz, vagy ha gondolkodsz, és azonnal változtatni rajt.
Próbáljunk többet koncentrálni a jó dolgokra, képzeljük ez a dolgot, vizualizáljuk. Kerekedjünk felül a múlt kondícionálásán és induljunk ki a lélekből sem mint a “realitásból”. Akarjuk és higgyünk abban hogy a jó dolgok velünk is megtörténhetnek – és meg is fognak.

Senki sem szeretné ha a negatív dolgok irányítanák az életét, de túl gyakran engedjük meg. Amikor sikerül felülkerekednünk a múltbéli kondicionáláson, és felismerjük, hogy a jövő nincs kőbevésve és a körülményeid felett nagyobb hatalmad van mint hinnéd – onnantól tudatosan elkezdheted tervezni és irányítani az életed. Mi fog ekkor történni? A pozitív energiád – varázslatos módon – a megfelelő embereket, jó helyzeteket és kellemes érzelmeket kezd az életedben összegyűjteni, és óriási növekedést fogsz tapasztalni a belső békében és boldogságodban. Miért ne választanád a pozitív energiát? Változtass magadon belül egy kicsit, és pozitív változásokat fogsz tapasztalni az életben. Éld át élvezettel a jó érzelmeket, és a bőséget.


Forrás: szabadonebredok.info