Gátak
Normál tudatállapotban a fizikai test a tudat alatti tudatba táplált ösztönök kielégítésén munkálkodik, melyre a tudat felhasználásával tehet szert. Mivel a tudatba gátak vannak beépítve, így a test vágyainak kiélése kontroll alatt van. A gátak egy szelep- vagy zsiliprendszer szerint működnek. A szelepek reteszelve vannak, s részben a tudatba beépített alapnormák DNS, és a szerzett gátak (társadalmi morál, tabuk, stb.) által működtet, zsilipek szabályozottak.
A gátak szerepe az, hogy az ösztönöket kordában tartsák, s csak a tudat és tudatos tudat által engedett mértékben nyíljanak fel a zsilipek, hogy a szelepek által a gátak átjárhatóak legyenek. Az ösztönök kiélését jutalomként is felfoghatjuk. Az értelem, elme által kimért jutalomként részesülhet a test az élvezetek és a gyönyörök kiélésének lehetőségében.
Amikor a szuperego – felülbírálva az ego döntését – az ego által felnyitott zsilipeket reteszelve, elzárja a szelepeket, akkor elfojtásról beszélünk. Ez az ami a test és a lélek harmóniájának megbontásához, megbetegedéshez vezet.
Gátak, zsilipek, kapuk, szelepek
Az ember fizikai testének működése az ETK-ban beprogramozott és a DNS-ben található gének által az ösztön ÉN-be található program teljes kiélését célozza meg.
A teremtő elme által adott program a szeretet-energiára épülve a kéjvágy, gyönyör, öröm, boldogság és szeretet IDEÁLJÁT testben IDEOPLASZTIKA-ként megélni.
Az emberi testben lévő ösztön ÉN ezeknek az ideáknak a megélésére sarkallja a fizikai testet. Nézzük meg azt, hogyan történik ez az ember fejlődése során.
Magzat és csecsemőkor
A magzat 100 %-os ÖSZTÖN ÉN-nel rendelkezik. Azaz a DNS által megírt teremtő program korlátozás nélkül áramlik az egész testben. Mivel az ösztön ÉN zavartalanul kiélheti az összes vágyprogramot, így a csecsemőknél az ösztönvágy tökéletes testi-lelki harmóniájáról beszélünk. A magzat és csecsemő önmaga is kis zárt világában (mikrokozmoszában) él, számára nem létezik a külvilág. Így tehát nem akadályozzák gátak a testi és lelki harmóniát, azaz az áramlatok útjába nincsenek beépítve mesterséges akadályok. A csecsemő boldog.
Az áramlatokról
Mint a blokksémáról is látható, az ösztön ÉN-ből áramlatcsatornák indulnak ki és összekötve a tudatalattit, testet, tudatos tudatot, majd a felettes ént behálózzák az egész testet. Tehát az ember testi és lelki alkotóelemei az áramlatokkal mint érzelmi húrokkal össze vannak hangolva. Ezen az érzelmi húrrendszeren keresztül bizonyos élmények hatására elönti a testet a kéj, gyönyör, öröm, szeretet és boldogságérzet.
Ugyanígy behálózza a testet az értelem húrrendszere, mely a tudatos tudat és tudat-felettiből kiindulva szintén behálózza az egész testet. Míg az érzelmi áramlatok az ösztön én felől felfelé áramlanak a testben, addig az értelmi áramlatok lefelé áramlanak a felettes én felől az ösztöncsakra felé.
Ezeknek a le és felfelé folyó áramlatoknak az élet fejlődése során mesterséges gátakat állít az ember. A gátakba terelt áramlat élmények kiélését szabályozza, s az áramlás útjába mesterséges gátakat épít be, melyeken zsilipekkel szabályozza az áramlatok áramlásának sebességét és mennyiségét. Az értelem áramlatok kapukkal vannak szabályozva, míg az érzelem áramlatok zsilipekkel. A természet azonban visszacsatolásként két szelepet épített be, melyek a katasztrófa elhárítás érdekében akkor amikor az elme oldala felől a test felé teljesen lezárjuk az értelmi kapukat, s ezzel másodlagos cselekvésként zsilipeljük (elreteszeljük) a test felé történő érzelmi áramlatokat, a testben fellépő káros feszültségek levezetésére hirtelen kinyitnak. Ezzel mai szóhasználattal, mintegy „leengedjük a gőzt”.
Mi történik?
Az történik, hogy az értelmi oldal által érzelmileg lezárt és robbanással fenyegető fizikai test, hirtelen visszacsatolva az ösztön énben kritikátlanul kitör, s az elfojtott érzelmek felszínre törésével (káromkodás, verekedés, törés-zúzás, stb.) a feszültségek megszűnnek. Az áramlatok útjából elhárulnak az akadályok s a test visszanyerve egyensúlyát beáll az pszichoszomatikus egyensúly. Megnyugszik az egyén. Nevezik ezt dühkitörésnek, pánikreakciónak is. Csecsemőkorban a szabad áramlások teljes megélése miatt dühkitörések és pánikreakciók nincsenek.
Kisgyermekkor
A gyermek más féléves korában kezdi felfedezni EGO-ját, s kezd az értelem a külvilág s önmaga felé fordulni. Ekkor épülnek be a első gátak a lélekbe. A szülők és a környezet által kialakul a viselkedés modell, megjelennek a tiltások, melyek kiépítik a gátakat: ne szopd az ujjadat – kakis – fújj, ne piszkáld az orrodat – ne játsz a kukiddal stb.
A gátak az ösztön Én és annak végrehajtója a tudatalatti felé irányulnak. Magyarul: igyekszünk gátak közé szorítani az eddig kritikátlanul feltörő ösztöneinket.
A kisgyermek ezt tiltakozással veszi tudomásul, s dackorszakként emlegetett éveiben dührohamokkal válaszol a környezet gátépítő munkálkodása ellen. A környezet, s főleg a szülők viszont mint az állatidomárok fenyegetéssel, veréssel és jutalmazással kényszerítik a szuverenitás feladására, s a gátak beépítésére. Például: ha nem kakil be akkor csokit kap és simogatást, ha viszont bekakil akkor verés és a hideg víz alá tartás a jutalom. Íme máris kiépül az első gát. Most már csak a zsilipeket kell beépíteni.
Gyermekkor
A zsilipek kiépítésének kora
A gyermekkor 5-12 éve alatt a gyermek szembetalálja magát a szociális környezettel, a társadalmi morállal és elkezdi a környezet elvárásait összeegyeztetni saját érdekeivel. Tudja, megtanulja azt, ha a nyilvánosság előtt játszik a nemi szervével az veréssel jár, tehát beépíti az ösztön ÉN fizikai test felé történő áramlatának (kéjvágy) útjába az első zsilipet, melyet a tudatos Én kapuján keresztül lezár a környezet felé, de ha egyedül van éjjel az ágyában, akkor kinyit, és átadja magát a fizikai élvezetnek, kiéli a kéjvágyat. Ugyanígy építgeti be a többi zsilipet és kaput.
Az 1. érzelmi zsilippel közvetlen a tudatalattiból kapja az áramlatot, míg a 2. érzelmi zsilipet akkor tudja kinyitni, ha nagy sérelem éri, s bánatában elbújva egy sarokba, kinyitva a tudatos ÉN érzelmi szelepét, bejutva közvetlenül az ösztön ÉN-be, elkezdi szopni az ujját. Ennek az áramlatnak a testbe jutásával kiéli a boldogságvágyát, s elégtételként megnyugszik. Ugyanez vonatkozik a kéjvágy kiélésének az érzelmi vagy értelmi szelep hirtelen felnyitásával történő Ösztön én zsilip kinyitásakor való kéjvágy áramlat megindulásakor.
Ifjúkor
a kapuk kiépítésének kora
A kamasz és ifjúkorban jut el az ember arra az intellektuális szintre, ahol már felül tudja vizsgálni saját ÉN tudatát. Bírálatot tud mondani saját lénye, viselkedése, modora, karaktere és a környezete viszonyáról. Összehasonlítva saját lényét el tudja magát helyezni a társadalomban.
Megtanulja a másikra figyelést, a nemet mondás és a tagadás, valamint a hallgatás taktikai szerepét. Kiépíti az önmenedzselés alapjait. Itt már nagy szerepet játszik az EGO és a Szuper-EGO felülvizsgáló, viselkedési norma és önkontroll gyakorló ténykedése.
A Tudatos Tudatba beépített 1. és 2. ÉN kapukon le vannak szabályozva a Tudatalatti felől jövő érzelmi áramlatok. Lényegében az 1. ÉN kapu zsilipeli (retesz) a Tudatalattiból feltörő ösztönös késztetéseket. Nyilván a Tudatos tudat által engedett résen (zsilipnyíláson) át csakis a kellően megszűrt mennyiségű érzelmi áramlat juthat a fizikai testbe. Ugyanakkor a Felettes Én a 2. Értelmi zsilipet ezt is szűri, és a Fizikai testből a Tudatos Tudat felé folyó érzelmi áramlatok tovább szűkítve a test kívánságait a Tudatos Tudat 2. Én kapuján visszacsatolva a fizikai testbe egy dupla kontrollon átmenő érzelmi áramlatot enged a Fizikai testben áramolni.
Miről van itt szó?
Csupán csak arról, hogy a kamaszból az ifjúból feltörő kirobbanó ösztönvágyak (kéj, gyönyör, szeretet, stb.) összevetésre kerülnek az EGO és Szuperego által megtanult viselkedési normákkal, s az érzelmi zsilipeken és értelmi (ÉN) kapukon át engedve az érzelmek élét elvéve igyekszik a társadalmi morálnak megfelelő viselkedésre bírni a testet. Tehát: az ösztön ÉN azt diktálja, hogy egy szép fiatal lánykát azonnal jó lenne leteperni, magamévá tenni, s meg is tenném, ha a szituáció engedné (kettesben, meztelen, egy ágyon), de társaságban vagyunk, belép az érzelmi és értelmi kontroll (zsilipelés) az ösztönvágy áramlata felé lezárnak a zsilipek, kinyílnak az értelmi és érzelmi kapuk, s bekövetkezik az elfojtás.
Ezek az elfojtások a tudattalanban a reaktív elmében engramok-ként rögzülnek. Ha például állandóan kisértésnek vagyunk kitéve, de az elfojtás kényszere is jelen van, akkor az engramok végül is annyira megszaporodnak, hogy analógia esetében is lezárnak az ösztön ÉN zsilipei, és szabad szituációban is csődöt mond a tudomány. Fellép az impotencia.
Az impotencia nem más, mint a sorozatos elfojtás + egy sikertelen kísérlet engramja által kinyitott értelmi kapun át előhívott engram lezárja az ösztön ÉN felől jövő áramlat zsilipjét. Ezáltal a 2. értelmi zsilipen hiába próbálunk nyitni, s akarni az aktust Tudatos ÉN-ünkkel, nem sikerülhet, mert bár kinyit az 1. ÉN kapun keresztül a test felé az 1. Érzelmi zsilip, – tehát a testbe szabad az út a nemi vágy, ösztön, libidó áramlatának, – csakhogy a tudatalatti reaktív elméje a tiltó engramot előhívva lezárja az Ösztön Én felőli érzelmi áramlat előtt a 2. Érzelmi zsilipet.
Az ifjúkor az, amikor a felszaporodó energia, ösztönvágy robbanáshoz vezet. Ez az a pillanat amikor elborul az agy egy izgató lény közelségében, s bár a Felettes Én és a Tudatos Én kapui nyitva vannak, tehát az érzelmi zsilipek lezárnak az Ösztön Én felé, de olyan nagy a kéjvágy és ösztönenergia, hogy söntként kinyit a fizikai test érzelmi szelepe, így az Ösztön ÉN-ből jövő késztetés válik dominánssá a viselkedésben, és visszafelé lezárva az értelmi zsilipeket a vágy eluralkodva kikapcsol a felettes ÉN önkontrollja, s megtörténik a nemi erőszak. (Meghágja a vágy tárgyát, mint egy párzó állat a nőstényt.)
Felnőttkor
Felnőtt korban egyre szaporodnak az engramok, s bizony a stressz fokozódó nyomását ellensúlyozandó, mind többször nyílnak ki az értelmi vagy érzelmi szelepek. Ez az oka a pánikbetegségnek, mániás depressziónak, hipohondriának, öngyilkosságoknak.
Tehát, ha a DNS által hozott és felvett normák által behatárolt mozgástér beszűkül, kezelhetetlenné válik a feszültség, akkor valamelyik szelep felnyílik, és kicsúszik a test a lélek kontrollja alól. (Az illető nem áll jót magáért. Elveszíti az önuralmát.) Lényegében az emberre eredendően az ösztönvágy kiélése a jellemző, erre teremtette a teremtő elme. Mivel a civilizáció fejlődése beépítette a tiltások és korlátok, viselkedési normák morálnak csúfolt gátjait, így kialakult az ember áramlatrendszerében a kettős zsilipelés, kettős kapu és kettős szelep. Ezek szabályozzák bennünk az érzelmi és értelmi áramlatokat. Ha ebbe a rendszerbe porszem kerül, akkor megbomlik a harmónia, s felbillen a limbikus rendszer egyensúlya. Ez pedig pszichoszomatikus megbetegedéshez vezet. Van egy ősi mondás: „Ha nem látja senki, akkor nem történt meg a dolog.”
Aki ennek a mondásnak a szellemében teljesen kinyitva az érzelmi zsilipeket tökéletesen kiéli testi vágyait, azt testileg stabil és ha jól lezárja az értelmi kapuit, akkor talán lelkileg is kiegyensúlyozott. Mert belép az elfojtás: bűntudatát a tudatalattiba söpörve a kéjvágy ismétlésének céljából a reaktív elmében emóciókat képez. Bár elnyomja a Tudat-feletti Tudat által képzett bűntudatot, azért analóg esetben előhívódva önvád léphet fel nála, ami a test érzelmi szelepének kiengedésével sírásba is torkollhat.
Forrás: Gyula Balogh Bogumil
http://tudnodkell.info/
