2016. január 11., hétfő
Az inkarnáció folyamata egy életet vesz igénybe. Ez nem olyan, ami a születéskor történik, és aztán befejeződik. Leírásához metafizikai kifejezéseket kell használnunk.
Az inkarnáció: organikus lélekmozgás, melyben a magasabb, finomabb rezgések vagy lélekaspektusok folyamatosan sugárzanak lefelé, a finomabb auratesteken keresztül a sűrűbbek felé, legvégül a fizikai testbe.
Az egymást követő energiákat az egyén növekedése során használja életében. Az élet minden fő szakasza új és magasabb rezgésszámoknak felel meg, és különböző csakrák aktiválódásával jár együtt. Minden fázisban új energia és új tudat válik a személyiség számára hozzáférhetővé, hogy ezáltal kitágulhasson.
Innen nézve: az élet csupa izgalmas élmény és kaland a lélek számára. Az inkarnálódás folyamatát a felsőbbrendű én irányítja. Ez az életminta az aura hetedik rétegében, a keterikus szinten tárolódik.
Dinamikus minta, amely az ember élete és növekedése során meghozott szabad döntései, választásai mentén folyamatosan változik. A növekedési folyamat beindulásával megmutatkoznak az egyén képességei, amelyekkel a magasabb szintű rezgéseket (energiákat), tudatállapotokat fenn tudja tartani szállítására az aura testein és csakráin keresztül, így fog át egyre tágulóbb valóságokat, ahogy fejlődésében halad előre életének útján.
Amint minden egyén fejlődik, éppúgy halad előre az egész emberiség is. Minden nemzedék általában magasabb rezgésszámot képes fenntartani, mint az őt megelőző nemzedék, s így a fejlődése síkján az egész emberiség a magasabb rezgésszámok és tágabb valóságok felé halad. Az emberiség fejlődésének erről az elvéről sok vallásos szöveg tesz említést, pl. a Kabbala, a Bhagavad Gitá, az Upanisádok és más szövegek.
A fogamzás előtti inkarnálódási folyamatról madame Blavatsky, és a napjainkhoz közelebb eső időkben Phoebe Bendit, Alice Bailey és Eva Pierrakos írt. Éva Pierrakos
elképzelése szerint az inkarnálódott lélek találkozik útmutatóival, hogy velük megtervezze eljövendő életét. E találkozás alkalmával a lélek és útmutatói megfontolás tárgyává teszik a lélek növekedésében véghezvivendő feladatokat, eldöntik, milyen karmával kell találkoznia, és megbirkóznia a léleknek, milyen negatív hiedelemrendszereket kell élményein keresztül megtisztítania.
Ez az életmunka általában az illető feladatához kapcsolódik. Például valakinek a vezetői voltát (leadership) kell fejleszteni. Ha ez az ember belép a fizikai világba, olyan
helyzetekben találja magát, ahol vezetőnek lenni kulcskérdés. A körülmények az egyes személyek számára teljesen eltérőek lehetnek, de a hangsúly ugyanazon van.
Ha az ember olyan családba születik, amelynek gazdag vezetői öröksége van, köztiszteletben álló vállalatok, részvénytársaságok vezetői, vagy politikai vezetők családjába, míg a másik olyanba, ahol a vezetői szerep nem létezik, s a vezetőket negatív figuráknak tekintik, akiket le kell dönteni, vagy lázadni kell ellenük. Ennek az
embernek az a feladata, hogy kiegyensúlyozott és komfortos módon megbékéljen a körülményeivel.
Éva Pierrakos szerint a Jelek fejlettségétől függ, hogy mennyi tanácsot kap útmutatóitól. A szülőket úgy választjuk, hogy a lélek számára képesek legyenek nyújtani a szükséges környezeti és fizikai élményt. Ezek a választások határozzák meg az energiáknak azt a keverékét, mely ténylegesen megformálja a lélek számára fizikai vivőeszközét, testét, melybe célja végrehajtása érdekében inkarnálódik.
A lélek új inkarnációjába két feladatot visz magával: egy személy és feladatot, saját megtanulandó „leckéjét” (mint pl. a vezetés) és egy „világ-feladatot”, ami az illető lélekvilágának adandó ajándéka. A terv olyannyira egyedi, hogy az embert személyes feladata végrehajtása teszi alkalmassá világfeladata elvégzésére.
A személyes feladat megoldása felszabadítja a lelket, felengedve energiáit, melyeket aztán a világfeladat megoldásában használhat fel.
Forrás: Barbara Ann Brennan - Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/
