Fehér Lótusz

A kisgyermekkor

Ahogy a gyermek növekszik, és második csakrája kezd kifejlődni, érzelmi élete gazdagabbá válik. A gyermek fantázia világot sző, melyekben élhetne. Kezdi önmagát anyjától különálló személynek érezni, s e fantáziavilágok segítik őt a szeparáció megvalósításában. Étertestéből amőbaszerű nyúlványokat küld e tárgyak köré.

A tárgy az én részévé válik. Ha ezt a tárgyat erőszakosan kiragadják a gyermek kezéből, ez elszakítja a mezőt, és fájdalmat okoz a gyermeknek, fizikai és érzelmi fájdalmat egyaránt. A kétéves kor kezdete előtt a gyermek szüleit mint magához tartozókat látja: „az én papám”, „az én mamám” és így tovább. (A vörös-narancsszín, és a rózsaszín láthatóbbá válnak az aurában.)

A gyermek megtanul másokhoz viszonyulni, tanulja az alapvető szeretetet. Az energiamező terminusaiban gondolkodva: a gyermek képes elszakadni az anya mezőjétől, miközben egy éteri köldökzsinór még mindig összekapcsolja kettőjüket. Megkezdődik tehát a szeparáció, és az önálló identitás kifejlődésének folyamata.



A gyermek fantázia teret teremt, abban él, de még mindig van mamája, akihez egy éteri köldökzsinórral kapcsolódik. Még mindig visszapillanthat a mamára, és láthatja, nincs túl messze. A „tisztánlátó” szemeknek a tér mint energiából megalkotott tér jelenik meg, mely főleg kék, éteri szintű energiából áll. Ez olyan tér, amelyben a gyermek egyedül szeret játszani, vagy ha egy játszótársat beenged, akkor azt nagyon megnézi, nehogy túl sok zavart okozzon a térben.

E stádiumban a gyermek énje még nem elég erős ahhoz, hogy valóban el tudja határolni magát a másiktól. Azon küszködik, hogy megtalálja egyediségét, miközben még mindig mindennel kapcsolatban lévőnek érzi magát. A személyes tárgyak az egyedivé válás definiálásának eszközeivé válnak. Ebben segít a személyes energia tér.

Így amikor egy 5-7 éves korú gyermekhez egy másik gyermek jön látogatóba, hogy megnézze szobáját, a vendéglátó vergődik a másikkal való kapcsolatbanlét iránti vágy és önmaga képének őrzésére való törekvés között. Így küzd azért is, hogy személyes tárgyait ellenőrzése alatt tarthassa, ezek segítenek neki  önmeghatározásában, és ezek köré helyezte ki energia tudatát.

Az a küzdelem lényege, hogy saját egyediségének felismerése és fenntartása mellett képes legyen egy tőle különböző másik személlyel való kapcsolat átélésére. Hétéves kora körül a gyermek rengeteg arany-energiaszálat kezd beleszőni a környezetébe. Tere szabadabbá, tágasabbá, nagyobbá válik, és már inkább látogatóihoz, mint anyjához kapcsolódik.

Mivel énérzése már erősebb, a gyermek most már kezdi látni hasonlatosságát más emberekhez. Saját személyes terén belül már erőteljesebb önkifejezést is megenged a másiknak. A látogató számára lehetőséget ad, hogy mindenféle energiaalakzatokat hozzon létre az ő privát terében. Ez „mulatságosabbá” és „élőbbé” teszi a dolgokat, és növeli a fantáziaéletet.

A gyerekek a „banda” stádiumába jutnak. A gyermeknek 7 éves korában már valamennyi csakráján van védőernyő, ami a körülötte lévő mezőből nagyon sok hatást kiszűr. A gyermek nagyobb biztonságban érzi magát, mivel auratestében már nagyobb biztonságban van.


Forrás: Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/

A csescsemőkor (folytatás)

A gyökércsakra ebben a fejlődési stádiumban nagyon keskeny tölcsérnek látszik, míg a koronacsakra nagyon tágnak. A többi csakra olyan, mint az apró, lapos, kicsiny kínai teáscsészék, s ezeket keskeny energiavonal vezeti vissza a testbe, a gerincbe.

A csecsemő általános mezője amorf, alaktalan és kékes vagy szürkés színű. Amikor a csecsemő figyelmét egy fizikai síkon lévő tárgyra függeszti, aurája kifeszül és ragyogóbbá válik, különösen a fej körül. Amikor figyelme gyengül, az aura színe is halványul, bár valamit megtart az élményből, szín formájában.

Minden új élmény új színt ad az aurához, és növeli egyediségét. Az auraépítés munkája egész életünkben folyik, hogy az egyén teljes élettapasztalata megtalálható legyen az aurában. A születés után anya és gyermeke között fennmarad egy nagyon erős energiakapcsolat. E kapcsolatra gyakran mint „csíraplazmára” hivatkoznak.



Ez az anya és gyermek között születéskor a legerősebb, de valamilyen, bár nem ennyire hangsúlyozott mértékben, fennmarad közöttük egész életükön át.

Ez a pszichés köldökzsinór az, amin keresztül a gyermekek éveken át kapcsolatban maradnak szüleikkel. Sokszor egyikük megérzi azokat a traumatikus élményeket, amelyek esetleg tőle nagy távolságban, a fizikai síkon a másikkal.

A gyermek mezője tökéletesen nyitott, és teljesen kiszolgáltatott annak a légkörnek, amelyben él. Akár nyíltan, akár burkoltan zajlanak a családi történések, a gyermek érzi, mi történik szülei között. A gyermek állandóan reagál bioenergetikai környezetére, temperamentumához illő módon.

Bizonytalan félelmei, fantáziái, dührohamai lehetnek, vagy megbetegedhet. A gyermek valamennyi csakrája nyitott abban az értelemben, hogy nem burkolja őket védőernyő, amely megszűrné a beérkező pszichés hatásokat.

Ez a gyermeket nagyon sérülékennyé, és mindenféle benyomásra fogékonnyá teszi, így, noha a csakrák még nem fejlődtek ki a felnőtt szintre, és a beléjük áramló energiát is bizonytalan módon éli át a gyermek, az energia így is egyenesen a gyermek mezőjébe áramlik, és azzal neki valamilyen módon bánnia kell.

Kb. 7 éves korban védőernyő formálódik a csakranyílások fölé, ami sokat kiszűr az Egyetemes Energiamezőből érkező hatások közül, így tehát a gyermek már nem oly sebezhető, mint korábban. Ezt a stádiumot láthatjuk a gyermek növekedése és egyedivé válása során. Ez az értelem nyilatkozásának ideje.

Sokszor látjuk, hogyan dől hátra, és fészkeli be magát a kisgyermek anyja vagy apja ölébe. A gyermeket a szülő mezője védi a külső hatásoktól. A gyermek e nagyfokú sebezhetősége miatt magam nagyon konzervatív vagyok a tekintetben, hogy beengedjek-e egy gyermeket felnőtt csoporttal folytatott pszichoterápiába vagy sem.

A felnőttnek elképzelése sincs arról, milyen érzés gyereknek lenni, hacsak nem regrediál a sebezhetőségnek erre a szintjére. Láttam szülőket, akik akaratlanul szükségtelen pszichés sokknak tették ki gyermekeiket, amikor elvitték felnőttek közé csoportterápiába – azt gondolván, hogy ez egy progresszív dolog. A felnőtt dühe sokkolja a gyermeket, a gyász és depresszió pedig elönti, mint a köd.

A szoptatás a fizikai táplálás mellett éterikus energiát is nyújt a gyermeknek. Mindkét mellbimbóban van egy-egy kicsiny csakra, mely energiát ad a csecsemőnek. Emlékezzünk arra, hogy a csecsemőnek még nem fejlődtek ki a csakrái, s így ő még nem metabolizálja az élete fenntartásához szükséges összes energiát az Egyetemes Energiamezőből.

Forrás: Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/

Születés

A születés az érkező számára egyedülálló, különleges időben történik. E ponton a lélek elveszti az őt körülvevő éteri anyaméhet, és először lesz kitéve a környezeti hatásoknak.

Írta: Barbara Ann Brennan

Először van egyedül a mindannyiunkat körülvevő energiaóceánban. Megérinti ez a mező. A mennyei testek nagyobb, erősebb mezői is születéskor hatnak először a lélek új energiamezőjére. És természetesen ez az a pillanat, amikor egy új mező hat az energiaóceánra, mely hozzáadódik és gazdagítja azt.

Olyan ez, mintha az élet nagy szimfóniájának egy újabb hangja szólalna meg és adódna hozzá a szimfóniához.



Csecsemőkor

A fizikai világba ébredés folyamata a születés után folytatódik. Ez alatt az idő alatt a csecsemő gyakran alszik, a lélek magasabb energiatesteit foglalja el. Kötetlenül elhagyja fizikai és étertestét, s azokat hagyja a testépítés munkájával foglalkozni.

Az élet korai szakaszaiban a gyermek feladata az, hogy hozzászokjon a behatárolt fizikai érzékleteihez, a háromdimenziós térhez. Nagyon sok újszülöttet láttam küzdeni ebben a folyamatban. Még mindig van valamilyen szintű tudatosságuk a spirituális valóságról, s én láttam küzdelmüket, amint megpróbálták elengedni spirituális játszótársaikat és szüleiket, és érzelmeiket átvitték az új szülőkre. Azoknak az újszülötteknek, akiket megfigyeltem, nagyon tág, nyitott koronacsakrájuk volt.  Azzal küzdöttek, hogy belepréseljék magukat egy parányi bébi testének fogságába.

Amikor látom őket, hogy elhagyják fizikai testüket, és magasabb rendű szellemtesteikbe költöznek, sokszor három és fél méter magas szellemeknek látszanak. Emberfeletti küzdelmükbe kerül, hogy kinyissák legalsó, gyökércsakrájukat, és hozzákapcsolódjanak a földhöz.

Erre példa egy fiú, aki a vártnál egy hónappal később született. Nagyon gyors szülés volt, s a rákövetkező napon magas láza lett. Az orvosok agyvelőgyulladásra gyanakodtak, így lumbalpunctiót végeztek. A lumbalpunctiót a keresztcsonti csakra területén végezték. A gyermek azzal küszködött, hogy elengedje két spirituális játszótársát, és egy spirituális női lényt, aki maga sem tudta őt elengedni.

E küzdelem során útmutatója jelenlétében nyitott a föld felé, és kapcsolódott hozzá. Majd elvesztette a kapcsolatot útmutatójával. Látta játszótársait és a nőt is, és kétségbeesetten harcolt a két világ között. Ebben az inkarnálódás ellen folytatott küzdelemben keresztcsonti csakráján át, s jobb felé is energiát lövellt ki, hogy elkerülje a gyökér csakráján keresztüli meggyökeredzést.

Inkarnáció

Erre részben azért is képes volt, mert a lumbalpunctiót követően az aurán maradt egy lyuk. Egy rövid ideig tartó harc után újra felvette a kapcsolatot útmutatójával, és megnyugodott, megnyitotta a gyökércsakrát, és újra elkezdte a leszületés folyamatát. Próbáltam gyógyítani.

Először elfogadta, majd visszautasította. Minden alkalommal nagy hűhót csapott, amikor energiát próbáltam küldeni aurájába.

Tudta, miben mesterkedek, és nem akarta hagyni, hogy a közelébe kerüljek. Amit tenni próbáltam: az auralyuk bevarrása a hetedik szinten, a keresztcsonti csakrán át, és az energia lefelé irányítása. Nem akarta hagyni. Úgy is próbálkoztam, hogy mély álmában közelítettem meg. Amikor kb. 30 cm közeibe kerültem, felébredt, és hevesen sírni kezdett.

Ez nyilvánvalóan egy mélyen zajló küzdelem volt, és nem akarta, hogy bárki segítsen neki.

Ebből az alapvető harcból származott egy másodlagos probléma: a sok sírás a napfonadék túlzott igénybevételével járt, s így bélproblémát okozott.

Miután eldöntötte, hogy megmarad a fizikai síkon, kezelték ezt a panaszát. E gyermeket asztrológiai képe tisztán potenciális vezetőnek mutatta.

Az érkező lélek gyakran a koronacsakrán lép be, és ezen át is hagyja el a testét, ahogy elkezd dolgozni a gyökércsakra megnyitásán annak érdekében, hogy gyökereket növesszen a fizikai síkba.


Forrás: Barbara Ann Brennan - Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/

Az inkarnáció folyamata egy életet vesz igénybe. Ez nem olyan, ami a születéskor történik, és aztán befejeződik. Leírásához metafizikai kifejezéseket kell használnunk.

Az inkarnáció: organikus lélekmozgás, melyben a magasabb, finomabb rezgések vagy lélekaspektusok folyamatosan sugárzanak lefelé, a finomabb auratesteken keresztül a sűrűbbek felé, legvégül a fizikai testbe.

Az egymást követő energiákat az egyén növekedése során használja életében. Az élet minden fő szakasza új és magasabb rezgésszámoknak felel meg, és különböző csakrák aktiválódásával jár együtt. Minden fázisban új energia és új tudat válik a személyiség számára hozzáférhetővé, hogy ezáltal kitágulhasson.



Innen nézve: az élet csupa izgalmas élmény és kaland a lélek számára. Az inkarnálódás folyamatát a felsőbbrendű én irányítja. Ez az életminta az aura hetedik rétegében, a keterikus szinten tárolódik.

Dinamikus minta, amely az ember élete és növekedése során meghozott szabad döntései, választásai mentén folyamatosan változik. A növekedési folyamat beindulásával megmutatkoznak az egyén képességei, amelyekkel a magasabb szintű rezgéseket (energiákat), tudatállapotokat fenn tudja tartani szállítására az aura testein és csakráin keresztül, így fog át egyre tágulóbb valóságokat, ahogy fejlődésében halad előre életének útján.

Amint minden egyén fejlődik, éppúgy halad előre az egész emberiség is. Minden nemzedék általában magasabb rezgésszámot képes fenntartani, mint az őt megelőző nemzedék, s így a fejlődése síkján az egész emberiség a magasabb rezgésszámok és tágabb valóságok felé halad. Az emberiség fejlődésének erről az elvéről sok vallásos szöveg tesz említést, pl. a Kabbala, a Bhagavad Gitá, az Upanisádok és más szövegek.

A fogamzás előtti inkarnálódási folyamatról madame Blavatsky, és a napjainkhoz közelebb eső időkben Phoebe Bendit, Alice Bailey és Eva Pierrakos írt. Éva Pierrakos
elképzelése szerint az inkarnálódott lélek találkozik útmutatóival, hogy velük megtervezze eljövendő életét. E találkozás alkalmával a lélek és útmutatói megfontolás tárgyává teszik a lélek növekedésében véghezvivendő feladatokat, eldöntik, milyen karmával kell találkoznia, és megbirkóznia a léleknek, milyen negatív hiedelemrendszereket kell élményein keresztül megtisztítania.

Ez az életmunka általában az illető feladatához kapcsolódik. Például valakinek a vezetői voltát (leadership) kell fejleszteni. Ha ez az ember belép a fizikai világba, olyan
helyzetekben találja magát, ahol vezetőnek lenni kulcskérdés. A körülmények az egyes személyek számára teljesen eltérőek lehetnek, de a hangsúly ugyanazon van.

Ha az ember olyan családba születik, amelynek gazdag vezetői öröksége van, köztiszteletben álló vállalatok, részvénytársaságok vezetői, vagy politikai vezetők családjába, míg a másik olyanba, ahol a vezetői szerep nem létezik, s a vezetőket negatív figuráknak tekintik, akiket le kell dönteni, vagy lázadni kell ellenük. Ennek az
embernek az a feladata, hogy kiegyensúlyozott és komfortos módon megbékéljen a körülményeivel.

Éva Pierrakos szerint a Jelek fejlettségétől függ, hogy mennyi tanácsot kap útmutatóitól. A szülőket úgy választjuk, hogy a lélek számára képesek legyenek nyújtani a szükséges környezeti és fizikai élményt. Ezek a választások határozzák meg az energiáknak azt a keverékét, mely ténylegesen megformálja a lélek számára fizikai vivőeszközét, testét, melybe célja végrehajtása érdekében inkarnálódik.

A lélek új inkarnációjába két feladatot visz magával: egy személy és feladatot, saját megtanulandó „leckéjét” (mint pl. a vezetés) és egy „világ-feladatot”, ami az illető lélekvilágának adandó ajándéka. A terv olyannyira egyedi, hogy az embert személyes feladata végrehajtása teszi alkalmassá világfeladata elvégzésére.

A személyes feladat megoldása felszabadítja a lelket, felengedve energiáit, melyeket aztán a világfeladat megoldásában használhat fel.


Forrás: Barbara Ann Brennan - Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/

Gondolkoztál már azon, honnan érkezik az újszülött lélek? Hol van előtte? Mikor foglalja el a testét? Vannak gondolatai? Ha vannak, mire gondol?

Anne és Daniel Meurois-Givaudan rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mentálisan elhagyják a fizikai testüket, és a szellemi vezetőik segítségével kalandozzanak az asztrális világban. Egyik asztrális utazásuk során kapcsolatba kerülnek egy lénnyel, aki épp az inkarnálódás folyamatában van. Rebekának nevezi magát, és egy fiatal nő képében jelenik meg, ő mesél a születés előtti hónapokról.

Február

Rebeka és Anne-ék egy asztrális auditóriumban találkoznak, ahol egy fejlettebb lélek tart előadást a fizikai síkon való újraszületésről. A hallgatók között azokat találjuk, akik azt választották, hogy ismét inkarnálódnak. Az előadótól megtudhatjuk, mennyire fontos életben tartani a szándékot, hogy a saját fejlődésünkön is dolgozzunk, valamint a Föld gyógyulását is segítsük a következő fizikai életünkben.



Rebeka elmeséli, hogy amikor a legutóbbi halála után megérkezett ide, még fogalma sem volt a reinkarnációról. Egyszerű vidéki lány volt, akit alaposan meglepett az asztrális világ, és a többi lény. Azt mondja, nem mindenki ilyen szerencsés. Akik kifejezetten elzárkóznak a szellemi ismeretek elől, azok haláluk után álomszerű állapotba kerülnek, és amint lehet, újra egy magzathoz kapcsolják őket, hogy ismét megszülessenek. Sokan vannak ilyen emberek, pedig az asztrális világban rengeteget lehet tanulni, és ők jóval tudatosabban láthatnak neki a következő életnek.

Március

Rebeka az édesanyja méhében van. Erősen kötődik már a magzathoz, és szereti azt a helyet. Az új teste olyan, mint egy antenna a külső fizikai világ felé, és a pocakban időzve sok apró benyomás éri leendő életével kapcsolatban.

Kezdettől fogva ki-be csúszkál új testébe, a koponya tetején levő kutacson keresztül tud közlekedni. Az elején még nehézséget okozott neki hozzászokni az új testhez, kellemetlenek voltak számára a hangok, amik az anya testéből és a külvilágból érkeztek. Lassan hozzászokott, és most már szeret ott lenni. Figyeli a hangokat, és képes "kihelyezni" magát különböző érzékszervekbe, hogy felfedezze az energiákat és a fizikai világ különböző benyomásait.

Próbálgatja a végtagjait, hogy milyen érzés mozgatni őket, és mennyire rugalmasak. Azt mondja, hogy akkor is mozog, ha valami kellemetlen számára, mert a tiltakozást nem tudja máshogy az anyja tudtára adni. Amikor ott van, teljesen tudatában van a történéseknek, és nagyon rossz hatással van rá, ha az anyja sokat fél, aggódik, vagy fájdalom éri. Még egy félelmetes film hatása is érezhető a méhben, és nagyon kellemetlen számára.

Azt is elmondja, hogy sok lélek megijed attól, amilyen korlátok közé a test szorítja majd, hiszen az asztrális világban minden a gondolat által történik: a beszéd, a mozgás, a teremtés. A csontváz kialakulását ő is fájdalmasnak tartja, és úgy érzi, mintha a lelke börtöne formálódna körülötte. Sokan ettől megfeledkeznek azokról a célokról és szándékokról, amivel az új életben foglalkozni akartak, és egy fizikai automatizmus veszi át a helyét.

Rebeka mesél arról is, milyen rossznak tartja az abortuszt. Nem erkölcsi okok miatt, hanem mert elég káros hatással van a lélekre. A fogamzás utáni első három hétben alakul ki a kötelék a test és a lélek között, ez nem teljesen tudatos, inkább az aurák integrálásáról van szó. Minél tovább fejlődik a magzat, annál szorosabb már a kötelék, és annál fájdalmasabb - fizikailag és lelkileg egyaránt - egy abortusz az inkarnálódás folyamatában levő lélek számára.

Április

Rebeka az elmúlt hónapok során egyre fiatalabb testben jelent meg, most egy hatéves kislánynak tűnik. Büszkén meséli, hogy az anyukája végre a Rebeka nevet választotta számára, amit ő eddig minden éjjel suttogott neki álmában.

Anne-ék társaságában hatol be édesanyja álmába, és megmutatja, hogyan szokott kommunikálni felé. Éppen azt próbálja tudatosítani, hogy nem szeretne vízben megszületni. Édesanyja ezt tervezi, de Rebeka úgy gondolja, ez késleltetné a legutolsó inkarnálódási lépést, amit ő nagyon gyorsan szeretne végrehajtani. Ez szükséges számára ahhoz, hogy a tudatossága tovább megmaradjon, és hogy a testét megfelelően tudja tovább növeszteni. Ilyenkor Rebeka anyukája csak egy furcsa álomra emlékszik, de legalább megfontolja az információkat.

Május

Rebeka már sokkal jobban képes kommunikálni az anyukájával. Nem kell az álmokkal bajlódni, már képesek megérzések által gondolatokat cserélni.

Elmagyarázza, hogy a felnőtteknek nem szabadna úgy kezelniük a babákat, mintha süketnéma, gyengeelméjű lények lennének. Ők ugyanolyan felnőtt lelkek, akik más felnőtt lelkekhez, egy új, kicsi testbe térnek vissza. Nem csak tejre és szeretetre van szükségük, hanem ugyanolyan tiszteletre is, ami egy felnőttnek jár.

A felnőttek sokszor teljesen lefojtják a gyerek spirituális kiáramlását azáltal, hogy nem értik: ő egy olyan egyén, akinek iránymutatásra és tiszteletre is szüksége van. Általában a saját tulajdonuknak tekintik a gyereket, és igyekeznek olyanná formálni, amilyet ők jónak tartanak. Ez rettentően káros a gyerek törékeny, érzékeny energiatestére nézve.

Június

Közeledik a születés ideje. Rebeka azt meséli, hogy egész máshogy érzi magát huszonegy napja. Teljesen másfajta rezgést érzékel. Olyan érzés, mintha a csillagok hívnák. Nagy fénylények zenéje vésődött a lelkébe, mintha valami emlékeztető lenne.

A fájdalomról azt mondja, reméli, hogy édesanyja képes lesz majd inkább őrá hangolódni, és így sokkal könnyebb lesz a szülés. Sok anya annyira el van foglalva azzal, hogy a fájásokat várja, hogy végül ez szilárdul meg a szülés során. A fájdalmak nagy része teljesen szükségtelen. Ha az anya nem fél tőle annyira, és ha képes inkább a babára összpontosítani, akkor sokkal egyszerűbben zajlik a szülés.

Közvetlenül a szülés előtt Rebekát kétségek és aggodalmak gyötrik. Fel fogja adni, ami eddig volt, hogy egy új személlyé váljon új névvel. Elmeséli, hogy minden szülést két spirituális lény irányít: az egyik a Nap erejével, a másik a Hold erejével bír. Véglegesen összekapcsolják az újszülött tudatosságát a testével - őket hívja Rebeka az Ezüstfonál Bölcseinek.

Aztán megszületik.



Forrás: astronet.hu

Nem olyan rég már közzétettem egy cikket az élet megtervezésének folyamatáról, a most következő anyag azonban ezt mélyebben tárgyalja.

Anne és Daniel Meurois-Givaudan rendkívüli emberek. Mindketten rendelkeznek azzal a képességgel, hogy mentálisan elhagyják a fizikai testüket, és a szellemi vezetőik segítségével kalandozzanak az asztrális világban. A Hét lépés: a születés és az újraszületés története című, franciául megjelent könyvükben részletesen írják le, miken megy keresztül egy lélek a fogamzástól a születésig.



Rebeka mesél

Anne és Daniel egyik asztrális utazásuk során kapcsolatba kerülnek egy lénnyel, aki épp az inkarnálódás folyamatában van. Rebekának nevezi magát, és egy fiatal nő képében jelenik meg - ilyen volt a legutóbbi életében. Amikor megmondták neki, hogy vissza kell mennie a Földre, erős vágyódást érzett, ugyanakkor nagyon félt is attól, hogy újra megszülessen. Egy szobának tűnő térben találkoznak számos alkalommal, ami egy állandóan odateremtett dolog, és folyamatosan változik, ahogy Rebeka gondolatai, érzései is változnak. Olyan, mint egy buborék a két világ között.

Október

Rebeka megmutatja leendő anyukáját: valahol az amerikai nyugati parton egy fiatal nő teherbe esett. Elmondja, hogy amikor egy lélek újra inkarnálódik, egy lelki buborékot hoz létre magának, a saját kis világát a két világ között. Ez egyfajta védelem, ami segít az újraszületés hatalmas lépését megtenni. Mindenki maga teremti ezt a buborékot, Rebeka számára ez egy ház belseje, ami folyamatosan változik a saját emóciói és létállapota szerint.

Miután egy ideje már az asztrálvilágban élt, egyre többször kezdett vonzódni azokhoz a fizikai világban élő emberekhez, akiket korábban ismert. Ez egy meghatározhatatlan, de erős érzés, ami egyre közelebb húzta a fizikai síkhoz. Egy nap asztrális barátai keresztülvitték egy fényalagúton, aminek a végénél megállva egy fiatal párt látott szerelmeskedni. Tudta, hogy ők lesznek a szülei, és úgy érezte, mintha már ismerné őket régebbről. Úgy tűnik, a fogamzást a párok lelkei már három hónappal korábban eltervezik, nem tudatosan, hanem egy másik lelki síkon. Rebeka szüleit a barátai választották ki, de sokan vannak, akik maguk választanak szülőket.

A fogantatás után Rebeka többször meglátogatta leendő szüleit, de egyik alkalommal sem volt képes sokáig maradni, valamilyen erő mindig visszahúzta. A léleknek hozzá kell szoknia a növekvő magzathoz, és az ahhoz való kapcsolatához. Nagyon érdekes, hogy képes látni azokat az energiákat és erőket, amik segítik a magzatot, az új fizikai testét a fejlődésben. Amikor először megdobbant a szíve, a huszonegyedik napon, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy bekucorodjon a mamája hasába, de megint csak nem tudott sokáig maradni. A mama hasában tapasztalt hangok és zajok elsőre elviselhetetlen intenzitásúnak tűntek. Az első látogatásai így rövidkék voltak, de a kötődés elkezdett kialakulni.

November

Eljött az első alkalom, hogy Rebeka és leendő mamája az asztrális síkon találkoztak. Miközben az anya alszik, asztrálteste "odavonzódik" Rebekához. Bár nem beszélnek, mivel az anya nincs igazán tudatában a találkozásnak, azért szeretet áramlik közöttük, ami nagyon jó érzés.



Rebeka mostanra tudja, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a szülei, mik az erősségeik és a hibáik, és ő hogyan fog ehhez viszonyulni. Közben Rebeka vezetője elmondja, hogy túl gyorsan próbál kapcsolatot teremteni a fizikai világgal, ami feszültségeket és nehézségeket eredményezhet később, amikor próbál hozzászokni az új életéhez. Ráadásul ez felgyorsítja a magzat körüli energiákat is, ami koraszüléshez vezet.

Amikor a szülők egy gyorsétterembe látogatnak, Rebekát nagyon zavarják a kaotikus hangok és az erős zene. Ezek az étellel együtt olyan fullasztó, fájdalmas környezetet teremtenek számára, hogy megint nem tud velük maradni, és vissza kell vonulnia a az asztrálsíkra, a buborékba.

December

Amikor a szülők alszanak (és a tudatuk az asztrális síkon álmodik), Rebeka megpróbálja kommunikálni nekik az új nevét, amit kapni szeretne. Hogy végül milyen név mellett döntenek, az mindig azon múlik, mennyire nyitottak a szülők a kommunikációra.

Rebeka egyre tudatosabbá válik a saját hibáival kapcsolatban, amiken még dolgoznia kell, és tényleg nagyon elszánt, hogy az új életében sokat fejlődjön. Az asztrális világban mondták neki, hogy a tudatosságát olyan sokáig kell éberen tartani, ameddig csak lehetséges, ha a következő életében emlékezni akar a szándékaira és terveire.
Rebeka igyekszik még tudatosabb kapcsolatot teremteni az anyjával, ami nem könnyű. A mama általában elhessegeti a gondolatot, de sokat tűnődik azon, hogy mintha érzett vagy hallott volna valamit.

Január

Rebeka anyukája leesett a lépcsőről, és kórházba vitték. Szerencsére semmi komoly, de az ijedtség és a sokk ugyanolyan mélyen érintette Rebekát is. Kizuhant a fizikai testéből (a magzatból), amiben már egyre több időt képes eltölteni.

Ahogy a hetek telnek, és a magzat fejlődik, Rebeka tudata egyre többször terelődik el. Kezdi elveszíteni a mostani egyéniségét, és közben mintegy beleoldódik abba az energiahullámba, ami a fizikai világból és a szüleiből érkezik. Leendő édesanyját már mamának hívja, amikor "beszél" róla, ez azt mutatja, hogy egészen közeli kapcsolatban van vele. Gyakran aggasztják édesanyja gondolatai és érzései, és szeretné megnyugtatni, szeretetet adni neki.

Hamarosan jön a 2. rész...



Forrás: astronet.hu/

Az életfeladatok spirituális szempontból nem a felnőttkorban kezdődnek, hanem még jóval a megszületés előtt, a szellemi világban. Sokan ismerik azt a tanítást, mely szerint az ember megtervezi földi életét, és ennek megfelelően választja ki szüleit és életkörülményeit. Hogyan is történik ez?

Egy befejezett földi élet után a lélek cselekedetei és vágyai alapján a szellemvilág megfelelő régiójába (valamelyik szférába) jut, ahol általában a következő testet öltésig tartózkodik. Ez idő alatt áttekinti elmúlt életét, leszűri a tapasztalatokat, és jó esetben feléled benne a vágy, hogy jóvátegyen valamit vagy fejlődjön. Ez már a viszonylag fejlettebb emberi szinthez tartozik, ahol a lélek betekintést kaphat következő inkarnációja megtervezésébe.



A földi élet megtervezése

A következő leszületés előtt kerül sor az élet áttekintésére, ami azért fontos, mert a megoldatlan problémák, a küszöbön álló fejlődési lehetőségek alapján lehet megtervezni a következő életet, természetesen a karmikus láncolatok alapján. Ez nem egyszerű folyamat, hiszen minden részletnek bele kell illeszkednie a „nagy egész”-be. Ami azt jelenti, hogy a lélek akkor ölt testet, amikor olyan emberek is az élet színpadára léptek, akikkel karmikus dolga van. De nemcsak támogatói vagy ellenségei élnek a földön, hanem ki kell választania az országot, sőt a társadalmat is, amelyben a sorsfeladatát teljesíteni tudja. A születés akkor történik, amikor minden együtt áll ahhoz, hogy a lélek a sorsfeladatát teljesíteni tudja.

A találkozás oka: a karma

Az élet terve a lélek fejlődési szükségleteihez és egyéni teherbírásához igazodik. A fejlődés általában nehéz helyzetek megoldásán, belső felismeréseken keresztül vezet. Az élet megtervezésében nemcsak a sorsfeladat mutat irányt – amiért a lélek testet ölt –, hanem a más lelkekkel való találkozás is, amelynek karmikus okai vannak: például több inkarnáción keresztül együtt éltek. Úgy ismerhetjük fel a karmikus találkozást, hogy földi életben az illető erős érzelmeket vált ki belőlünk – ami általában kölcsönös –, legyen az pozitív vagy negatív.

A más lelkekkel való találkozást tehát azért tervezzük be, hogy valamit kiegyenlítsünk, vagy előrevigyük fejlődésünket. Ezért a lelkek csoportosan is leszülethetnek, hogy a Földön találkozzanak és elvégezzék közös feladatukat. Jó példa erre egy vízilabdában nagy sikert elért élsportolónk, akinek a horoszkópja egyértelműen arról árulkodott: azért született – a csapattársaival hasonló időben –, hogy közösen győzelmet arassanak az olimpián, illetve világversenyeken. Az ő karmikus feladata volt a nemzetének, a hazájának a képviselete, és azért kerül össze csapattársaival, mert valamennyiüknek nemzet-, illetve győzelemkarmája volt: együtt tudtak győzelmet aratni, és a nemzetük büszkeségévé válni, illetve a nemzetet „naggyá” tenni.

A család választása

A sorsfeladat beteljesítésében fontos szerepet játszik a szülők és a hely megválasztása. „... Vizsgáld meg, hogy hová fogsz születni, és válaszd meg a helyet!” – tanítja a Bardo Thödol. A szülőkkel kapcsolatos megoldandó kérdés sokszor döntő tényező. Ilyen szoros kapcsolatot általában azokkal vállalunk, akikkel fontos „rendezni valónk” van. Például Károly horoszkópjából világossá vált, hogy karmikus feladata az édesanyjának gondozása. Vagyis Károly addig nem nősülhet meg, nem alapíthat családot, amíg az édesanyja él. Ha mégis megteszi, akkor sem hagyhatja magára Ági nénit. Ellenkező esetben sikertelen lesz a házassága, és olyan partner lesz gyermeke anyja, aki megakadályozza, hogy a férfi a gyermekeivel bármiféle kapcsolatot tartson.

Ági néni 71 éves volt, amikor Károly 47, ekkor ismerkedett meg egy külföldi utazáson Pannival, aki hamar teherbe esett. Károly a kislányuk születése után feleségül vette Pannit. Eladták Ági néni belvárosi, nagypolgári lakását – ahol anya és fia együtt éltek –, és ugyanabban a bérházban vettek egy közepes és egy kis lakást. Ági néni az első, Károlyék a harmadik emeleten laktak. Károlynak kislánya után ikerpár fiai születtek. A házassága, családi élete a későbbiekben is tökéletesnek, boldognak bizonyult. Mindennek a feltétele az volt: édesanyja közelében élni, ápolni és gondozni őt a haláláig. Ha Károly magára hagyja az édesanyját, akkor nem teljesíti vele szembeni karmáját, illetve a sorsfeladatát, ami a családi harmónia megteremtése.

A szülők kiválasztása

A szülők kiválasztásával kapcsolatban meg kell említenünk egy fontos témát, amit a tudomány öröklésnek, genetikának hív. A szellem világából ismerjük rezonancia törvényét (a hasonló hasonlót vonz), tehát a hasonló tulajdonságú, érdeklődésű lelkek egymás társaságát keresik. Ennek következtében többnyire olyan családot választunk, akiknek hasonló a belső világuk, problémáik, tehetségük. A hasonlóság törvénye alapján vonzódunk be közéjük – beleértve karmánkat is –, és ez a lelki-szellemi rokonság az anyagi világban génekben, hasonló testfelépítésben és arcvonásokban jelenik meg.

Külön kérdés a született betegségek témája. A szellemtan szerint az ember születése előtt vállalja ezt. Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy az előző életben elkövetett szörnyű tettért akar így megfizetni az illető, vagy a lélek olyan helyzetbe kerül földi élete során, amikor egyszerre több tapasztalatot szerez, ennek következtében ritkábban születik le.

Az örökbefogadás karmája

Az ezoterikus tanítások szerint az egyik legerősebb karma az örökbeadásé/fogadásé, amelyben a gyermek a kapocs a vér szerinti és a választott szülők között. Ezoterikus nézetek szerint örökbefogadáskor a vér szerinti szülőnek a lemondást, az örökbefogadónak az elfogadást kell megtanulnia, és ezeket a gyermek taníthatja meg. Ami mindhármukat összeköti, nem más, mint a vesztés karmája. Ugyanis a veszteséget mindhárman átélik, csak másként. Az örökbeadó úgy, hogy lemond a gyermekéről, mert ily módon tapasztalja meg annak az elvesztését, amit ő teremtett. Az örökbefogadó azzal, hogy lemond a saját gyermek vállalásáról (gyakran ezt nem tudatosan teszi, hanem tudattalanul) és helyette inkább más gyermekét neveli fel. A gyermek pedig úgy, hogy elveszti vér szerinti szüleit, akik lemondanak róla. Ilyenkor sokakban felmerül a kérdés, hogy ezeket az embereket csak a vesztés karmája köti össze?

Az egyértelmű válasz: nem.  Mert az ember általában a saját szüleitől, a családjától örököl egy karmikus feladatot, melyet ha az ősök nem tudtak megoldani, akkor ennek teljesítése a gyermekre vár. Örökbefogadás esetén a gyermek rendszerint olyan nevelőszülőt „választ”, illetve a sors olyan örökbefogadóval hozza össze, aki segíthet a saját családi karmájának feloldásában, megszüntetésében és a saját, egyéni céljának elérésében is.

Jó példa erre Zsiga esete, akit egy megesett, tinédzser korú lány, Kinga hozott a világra. A lány az országot járta egy cirkusszal, ahol a szülei lovakkal dolgoztak, és eredetileg ő is műlovarnőnek készült. Ám egy esés során úgy megütötte a kezét, hogy az a sorozatos műtétek után sem lett tökéletes, ezért a lovakról le kellett mondania, s ezután a belépőjegyeket árulta. A kisfiú apja egy, frissen a cirkuszhoz került állatidomár volt. A kisfiúról Kinga lemondott, és a kórházban hagyta. Éppen ebbe a szobába került a középiskolai nyelvtanár, Margit, és a testnevelőtanár Péter kislánya is. Margit később örökbe fogadta a kisfiút, akiről nagyon hamar kiderült, hogy imádja az állatokat, különösen a lovakat. Margit kislányát és örökbe fogadott fiát együtt íratta be nyári lovas táborba, ahol a kisfiúról kiderült, hogy „ért” a lovak nyelvén. Végül Zsiga az érettségi után ösztöndíjjal Németországba került, ahol a lovas sportot komolyan kezdte űzni, és idővel a díjugratásban jeleskedett.

Később családot alapított – szintén egy lovas sportot űző, anyagilag erős háttérrel rendelkező lánnyal –, majd jó hírű lovarda tulajdonosa lett, ahol nemcsak versenysporttal, hanem beteg gyerekek rehabilitációjával is foglalkoztak. Zsiga örökölte vér szerint anyja és apja állatokhoz fűződő tehetségét, amit nevelőszülei segítségével bontakoztathatott ki. Vagyis nem ragadt le a cirkuszi mutatványosok szintjén, hanem az állatok, pontosabban a lovak segítségével gyógyít. Ilyen esetben mondható el, hogy a szülőpárt a lélek a genetikus háttér miatt választotta, de más anyára és apára volt szüksége ahhoz, hogy sorsfeladatát teljesíteni tudja.


Forrás: http://www.nlcafe.hu/

A reinkarnáció az a spirituális hit, hogy a lélek a halál pillanatában elhagyja a fizikai testet, majd újra belép egy másik fizikai testbe, miután egy rövid időt eltöltött a szellemvilágban. Vannak, akik azért jönnek vissza, hogy enyhítsenek a karmájukon, mások azért, hogy továbbfejlesszék a lelküket, megint mások abból a célból, hogy szolgáljanak, és másokat segítsenek a fejlődésben.
Hogyan lehet megmondani, hogy már éltél ezelőtt a múltban? Különböző módjai vannak, hogy megtudd, éltél-e korábban a Földön. Meglátogathatsz egy hipnoterapeutát, és kaphatsz egy elmúlt élet regressziót, meditálhatsz, és intuitív módon megérezheted, hogy már éltél korábban, vagy fontolóra veheted személyiséged néhány jellemzőjét, melyek arra engednek következtetni, hogy már éltél itt ezelőtt.

Minden bizonnyal ez a helyzet, és rendelkezel azokkal a tulajdonságokkal, melyek elég egyetemes módon jelzik, ha valaki már nem egy fiatal lélek. Íme 4 jel, hogy nem ez az első földi életed:



1. Jól olvasol az emberekben

Egészen fiatal korod óta képes vagy rá, hogy olvass az emberekben. Ha csak nézel valakit, vagy pár percre kölcsönhatásba kerültök, képes vagy felismerni személyiségének vonásait, és az életmódját. Ez majdnem olyan, mintha lenne egy szoftvered, amely lehetővé teszi, hogy körülnézz, és letöltsd más lelkek információit. Ez azért van, mert ennek az embernek egy előző életedben láttad már az archetípusát, és ismered az általános viselkedési és pszichológiai mintáját. Lelked története során több ezer emberrel kerültél kölcsönhatásba, így igazából nincs olyan archetípus, mellyel ne álltál volna kapcsolatban.

Ez nem jelenti, hogy ítélkező vagy, csupán azt, hogy megfigyeled őket. Magadra ismerhetsz társadalmi összejöveteleken vagy olyan eseményeken, ahol körülnézhetsz, miközben vizsgálgatod az embereket. Figyeled az embereket, ahogy kölcsönhatásba lépnek egymással, és az energiacserét, ahogy beszélgetnek. Valószínűleg sokkal kényelmesebben érzed magad távoli megfigyelőként, mint például résztvevőként. Ez természetes érzés a számodra.

Mivel rendelkezel az emberekben való olvasás képességével, ez egy tökéletes detektor a számodra. Ha valaki  hazudik neked, azt is tudod. Észreveszed a szétválást a szemükben, a váltást az energiamezőjükben, és annak megváltozását, ahogy kiejtik a szavakat. Sokszor átmentél már hasonlón korábban, így nem vagy szociálisan naiv, még akkor sem, ha nem volt sok társadalmi kölcsönhatásban részed ebben az életben. Mindig is nehéz volt téged manipulálni, mert belelátsz mások valódi szándékaiba és vágyaiba. Csak jó vagy abban, hogy intuitív módon érzékeld az embereket.

2. Élvezed az elszigeteltséget

Élvezed a magadra szánt időt. Nem azért, mert szeretsz magányos lenni, hanem azért, mert szeretsz egyedül lenni. Elégedett vagy azzal, hogy csak magaddal légy. Ezért inkább egyedül lennél egész éjszaka a csillagok alatt, mint egy buliban valahol, és inkább lennél egyedül egy erdőben egész nap, mint egy bevásárlóközpontban. Ez nem azért van, mert egy remete vagy, hanem azért, mert nincs szükséged társaságra, hogy megerősítsd az önértékelésedet. A saját értéked a magaddal és a szellemiségeddel való kapcsolatodból származik, nem mások általi jóváhagyásból és társadalmi elfogadásból.

Mikor először érkezel ebbe a világba, hajlandó vagy megtanulni, hogyan kell játszani a játékot, és hogy kényelmes életet hozz létre magadnak. Ha sok alkalommal voltál itt korábban, akkor már tudod, hogy ez egy játék, ezért már nem vesződsz azzal, hogy újra megpróbálj játszani.

Még mindig szeretsz kimozdulni, és társaságban lenni, de ez nem ugyanúgy szolgál téged, ahogyan másokat. Már hozzászoktál, hogy emberek vesznek körül, akár évszázadok óta. Tudod, hogy mire számíthatsz. Nap végén a legkielégítőbb dolog számodra, ha békét érzel magadban, mely belülről fakad. Ez vezet a következő ponthoz.

3. Nem illesz bele... tényleg nem illesz bele

Kilógsz, mint egy fájdalmas hüvelykujj, bárhová is mész. Iskola, munkahely, családi összejövetelek. Egész életedben mindig is úgy érezted, hogy nem vagy odaillő. Embernek lenni továbbra is olyan, amit szoknod kell, bár talán sohasem fogod megszokni. "Megfelelően" viselkedni számodra úgy tűnik, hogy egy megerőltető kényszer, és fenntartani egy értelmetlen beszélgetést neked fájdalmas. Nem egészen érted, hogy az emberek miért úgy működnek, ahogyan teszik.

Ez olyan, mintha egy oroszlán egész életében azt hinné, hogy egy birka. Úgy viselkedik, mint egy birka, és úgy gondolkodik, mint egy birka. Miután leélt néhány életet, miközben úgy tett, mint egy birka, rájön, hogy valami sokkal több annál. Felfedezi magát, és túllép birkakorán. Amikor újra visszatér az életbe mint egy birka, úgy érzi, hogy ez nem természetes számára, mert csak szerepet játszik.

Te vagy az egyetlen, aki olyan dolgokról kezd el vitázni, mint a tudatos álom, az állatok jogai és a spiritualitás, miközben mindenki más az időjárásról és a sportról akar beszélni. Néha kezdeményezni fognak beszélgetéseket, mert érdeklődnek vagy izgatottak veled kapcsolatban, de a legtöbbször te vagy az, aki megszakítja a társadalmi szokások filmjét. De ez nem csak egy különbség az érdeklődésedben, ami miatt kilógsz.

A legfontosabb tény az, hogy nem igazán tudod, hogyan kell beilleszkedni. Lehet, hogy korábban már megpróbáltad, és úgy érezted, hogy kényelmetlen számodra, és nem sikerült. És ez rendben is van. Nem érted, hogy egyes emberek hogyan lehetnek boldogok másodpéldányként, és természetellenes számodra, hogy ez legyen a szokásos. Olyan dolgokat cselekedhetsz, melyeket más emberek furcsának fognak nevezni, mint például nyilvánosan meditálsz egy padon valahol, vagy talán leállsz a gépjárműparkolóban, hogy magadba szívd a nap sugarait. Neked az átlagembernél több "furcsa szokásod" van, nem azért, mert megpróbálsz más lenni, hanem mert nem tudod, hogyan kell "normálisnak" lenni.

4. Kifejlett lelked van

Jöhetnek hozzád az emberek tanácsot kérni, bár az is lehet, hogy évtizedekkel fiatalabb vagy náluk. Értékelik a tudásodat, mivel jó adag rálátással és bölcsességgel rendelkezel a korod ellenére. Anélkül, hogy egoistává válnál, úgy tűnik, hogy több megértéssel és univerzális szemponttal rendelkezel az élet kihívásaira, mint az átlagember. Talán ez az, amiért itt vagy, hogy segíts másoknak elérni ugyanezt a helyet.

Éltél néhány életet már itt, így érted az olyan dolgok jelentőségét, mint a türelem, őszinteség és önvizsgálat. Ami sok embernek akár 10 évébe is telhet, hogy ezeket megtanulja, neked csak 1 évbe kerül, mert a lelked már keresztülment mindezeken korábban, és hozzászoktál, hogy felismerd a jeleket. Ha "szívben" kapcsolatba kerülsz valakivel, aki küszködik, természetesnek tűnik számodra, mert majdnem mindig képes vagy nekik segíteni abban, amin keresztülmennek. Ezután is találkozni fogsz különböző viszontagságokkal az életedben, de azokat érettséggel és kiegyensúlyozottsággal fogod megközelíteni. Gyorsan tanulsz, amikor az élet leckéire kerül a sor, és nagyon jól tudsz hallgatni akkor, amikor az élet próbál valamit megmutatni neked magadról.

Őszintén szólva a bölcsesség és a tapasztalat megszerzése az, amit a leginkább értékelsz az életben. Nem igazán foglalkozol a társadalmi státusszal, a hírnévvel, vagy hogy szép, hangulatos fészket rakj magadnak. Arra vágysz, hogy lelkileg nőjj és fejlődj, és hogy másoknak is segíthess, hogy ugyanezt tegyék. Ezt érzed a legtermészetesebbnek és a legkifizetődőbbnek.


Forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu/

A reinkarnációba vetett hit csak a halál gondolata elől való menekülés volna? Vagy valóban létezik? Bizonyos dolgok az utóbbit mutatják.

A lélekvándorlás – más szóval reinkarnáció – az emberi lélek halál utáni más emberként, esetleg állatként történő újjászületését jelenti. A buddhista vallás tanítása szerint a sorozatos reinkarnálódás egészen addig tart, míg a lélek meg nem szabadul a karmájától, és el nem jut a nirvánába. A nirvána a buddhizmus szerint egy vágyak nélküli állapot, ahová az emberi lélek csak teljesen tiszta és bűntelen állapotában juthat el. De vajon tényleg létezik a reinkarnáció? Van élet az élet után?