A kisgyermekkor
Ahogy a gyermek növekszik, és második csakrája kezd kifejlődni, érzelmi élete gazdagabbá válik. A gyermek fantázia világot sző, melyekben élhetne. Kezdi önmagát anyjától különálló személynek érezni, s e fantáziavilágok segítik őt a szeparáció megvalósításában. Étertestéből amőbaszerű nyúlványokat küld e tárgyak köré.
A tárgy az én részévé válik. Ha ezt a tárgyat erőszakosan kiragadják a gyermek kezéből, ez elszakítja a mezőt, és fájdalmat okoz a gyermeknek, fizikai és érzelmi fájdalmat egyaránt. A kétéves kor kezdete előtt a gyermek szüleit mint magához tartozókat látja: „az én papám”, „az én mamám” és így tovább. (A vörös-narancsszín, és a rózsaszín láthatóbbá válnak az aurában.)
A gyermek megtanul másokhoz viszonyulni, tanulja az alapvető szeretetet. Az energiamező terminusaiban gondolkodva: a gyermek képes elszakadni az anya mezőjétől, miközben egy éteri köldökzsinór még mindig összekapcsolja kettőjüket. Megkezdődik tehát a szeparáció, és az önálló identitás kifejlődésének folyamata.
A gyermek fantázia teret teremt, abban él, de még mindig van mamája, akihez egy éteri köldökzsinórral kapcsolódik. Még mindig visszapillanthat a mamára, és láthatja, nincs túl messze. A „tisztánlátó” szemeknek a tér mint energiából megalkotott tér jelenik meg, mely főleg kék, éteri szintű energiából áll. Ez olyan tér, amelyben a gyermek egyedül szeret játszani, vagy ha egy játszótársat beenged, akkor azt nagyon megnézi, nehogy túl sok zavart okozzon a térben.
E stádiumban a gyermek énje még nem elég erős ahhoz, hogy valóban el tudja határolni magát a másiktól. Azon küszködik, hogy megtalálja egyediségét, miközben még mindig mindennel kapcsolatban lévőnek érzi magát. A személyes tárgyak az egyedivé válás definiálásának eszközeivé válnak. Ebben segít a személyes energia tér.
Így amikor egy 5-7 éves korú gyermekhez egy másik gyermek jön látogatóba, hogy megnézze szobáját, a vendéglátó vergődik a másikkal való kapcsolatbanlét iránti vágy és önmaga képének őrzésére való törekvés között. Így küzd azért is, hogy személyes tárgyait ellenőrzése alatt tarthassa, ezek segítenek neki önmeghatározásában, és ezek köré helyezte ki energia tudatát.
Az a küzdelem lényege, hogy saját egyediségének felismerése és fenntartása mellett képes legyen egy tőle különböző másik személlyel való kapcsolat átélésére. Hétéves kora körül a gyermek rengeteg arany-energiaszálat kezd beleszőni a környezetébe. Tere szabadabbá, tágasabbá, nagyobbá válik, és már inkább látogatóihoz, mint anyjához kapcsolódik.
Mivel énérzése már erősebb, a gyermek most már kezdi látni hasonlatosságát más emberekhez. Saját személyes terén belül már erőteljesebb önkifejezést is megenged a másiknak. A látogató számára lehetőséget ad, hogy mindenféle energiaalakzatokat hozzon létre az ő privát terében. Ez „mulatságosabbá” és „élőbbé” teszi a dolgokat, és növeli a fantáziaéletet.
A gyerekek a „banda” stádiumába jutnak. A gyermeknek 7 éves korában már valamennyi csakráján van védőernyő, ami a körülötte lévő mezőből nagyon sok hatást kiszűr. A gyermek nagyobb biztonságban érzi magát, mivel auratestében már nagyobb biztonságban van.
Forrás: Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/
