A csescsemőkor (folytatás)
A gyökércsakra ebben a fejlődési stádiumban nagyon keskeny tölcsérnek látszik, míg a koronacsakra nagyon tágnak. A többi csakra olyan, mint az apró, lapos, kicsiny kínai teáscsészék, s ezeket keskeny energiavonal vezeti vissza a testbe, a gerincbe.
A csecsemő általános mezője amorf, alaktalan és kékes vagy szürkés színű. Amikor a csecsemő figyelmét egy fizikai síkon lévő tárgyra függeszti, aurája kifeszül és ragyogóbbá válik, különösen a fej körül. Amikor figyelme gyengül, az aura színe is halványul, bár valamit megtart az élményből, szín formájában.
Minden új élmény új színt ad az aurához, és növeli egyediségét. Az auraépítés munkája egész életünkben folyik, hogy az egyén teljes élettapasztalata megtalálható legyen az aurában. A születés után anya és gyermeke között fennmarad egy nagyon erős energiakapcsolat. E kapcsolatra gyakran mint „csíraplazmára” hivatkoznak.
Ez az anya és gyermek között születéskor a legerősebb, de valamilyen, bár nem ennyire hangsúlyozott mértékben, fennmarad közöttük egész életükön át.
Ez a pszichés köldökzsinór az, amin keresztül a gyermekek éveken át kapcsolatban maradnak szüleikkel. Sokszor egyikük megérzi azokat a traumatikus élményeket, amelyek esetleg tőle nagy távolságban, a fizikai síkon a másikkal.
A gyermek mezője tökéletesen nyitott, és teljesen kiszolgáltatott annak a légkörnek, amelyben él. Akár nyíltan, akár burkoltan zajlanak a családi történések, a gyermek érzi, mi történik szülei között. A gyermek állandóan reagál bioenergetikai környezetére, temperamentumához illő módon.
Bizonytalan félelmei, fantáziái, dührohamai lehetnek, vagy megbetegedhet. A gyermek valamennyi csakrája nyitott abban az értelemben, hogy nem burkolja őket védőernyő, amely megszűrné a beérkező pszichés hatásokat.
Ez a gyermeket nagyon sérülékennyé, és mindenféle benyomásra fogékonnyá teszi, így, noha a csakrák még nem fejlődtek ki a felnőtt szintre, és a beléjük áramló energiát is bizonytalan módon éli át a gyermek, az energia így is egyenesen a gyermek mezőjébe áramlik, és azzal neki valamilyen módon bánnia kell.
Kb. 7 éves korban védőernyő formálódik a csakranyílások fölé, ami sokat kiszűr az Egyetemes Energiamezőből érkező hatások közül, így tehát a gyermek már nem oly sebezhető, mint korábban. Ezt a stádiumot láthatjuk a gyermek növekedése és egyedivé válása során. Ez az értelem nyilatkozásának ideje.
Sokszor látjuk, hogyan dől hátra, és fészkeli be magát a kisgyermek anyja vagy apja ölébe. A gyermeket a szülő mezője védi a külső hatásoktól. A gyermek e nagyfokú sebezhetősége miatt magam nagyon konzervatív vagyok a tekintetben, hogy beengedjek-e egy gyermeket felnőtt csoporttal folytatott pszichoterápiába vagy sem.
A felnőttnek elképzelése sincs arról, milyen érzés gyereknek lenni, hacsak nem regrediál a sebezhetőségnek erre a szintjére. Láttam szülőket, akik akaratlanul szükségtelen pszichés sokknak tették ki gyermekeiket, amikor elvitték felnőttek közé csoportterápiába – azt gondolván, hogy ez egy progresszív dolog. A felnőtt dühe sokkolja a gyermeket, a gyász és depresszió pedig elönti, mint a köd.
A szoptatás a fizikai táplálás mellett éterikus energiát is nyújt a gyermeknek. Mindkét mellbimbóban van egy-egy kicsiny csakra, mely energiát ad a csecsemőnek. Emlékezzünk arra, hogy a csecsemőnek még nem fejlődtek ki a csakrái, s így ő még nem metabolizálja az élete fenntartásához szükséges összes energiát az Egyetemes Energiamezőből.
Forrás: Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek
http://rejtelyekszigete.com/
