2016. február 9., kedd
Bizonyára sokan tudjátok már innen-onnan, hogy 2016 erős szellemi energiákat hordozó év. A számmisztika értelmezésében 9-es, amely szám fontos spirituális üzenettel bír. Ennek megfelelően mostanság sokan érezhetik úgy, hogy összeomlik körülöttük minden, egészség, magánélet, munka, semmi sem az igazi. Ugye ismerős? Meg vagy győződve róla, hogy hihetetlenül spirituális vagy, követed az önismeret valamely útját, meditálsz, jógázol, törődsz magaddal, mégis minden kicsúszik a kezedből.
Ebben nagy része van a 9-es energiájának, ami kérlelhetetlenül felszínre hoz most mindent, amitől szabadulnunk kell. Kapálózhatunk ellene, de csak rontunk vele a helyzeten. A legjobb, amit talán tehetünk, hogy felismerjük, hogy minden értünk történik és sodródunk az árral. Tudatosan befogadjuk és elfogadjuk a változásokat, hiszen kikerülni úgysem tudjuk.
Ami miatt most mégis írom ezt a cikket, hogy megválaszoljak egy sűrűn elhangzó és az esetek többségében költői kérdést: Miért pont én? Miért pont nekem kell szenvedni? Miért pont nekem kell ezt vagy azt elvégezni? Miért pont velem történik ez? Biztos te is feltetted már valamilyen formában ezeket a kérdéseket.
Nos,ha röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, azért, mert te vagy te. Az életedet, amit te állítottál össze magadnak szellemi vezetőiddel még születésed előtt, más nem élheti helyetted. Rád van szabva. Olyan kihívásokat, kalandokat és leckéket tartalmaz, ami neked szól. A szellemvilágban és az univerzumban uralkodó tudatos tervezés mindenkinek olyan terheket oszt ki,amivel meg tud bírkózni. Lehet, hogy közben ötvenszer elbukik és vért izzad, de megoldja és fejlődik vele. Ezzel szemben elképzelhető, hogyha ajándékba kapnád egy másik lélek életét, vagy a kisújjadból kiráznád azokat a helyzeteket, mert már tudod, hogy mi a helyes vagy pedig ha megfeszülnél se tudnál tovább jutni, mert nem lenne elegendő tudásod és tapasztalatod. Egyik véglet sem ideális a fejlődés szempontjából. Hova is akarok kilyukadni?
Manapság, itt a spirituális ébredés hajnalán sokfelöl hallom a már említett kérdéseket, főleg olyan szituációkban, amikor már az ember úgy érzi, kész vége, nem bírja tovább. Ilyenkor kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy ha nem bírnánk el az adott helyzet súlyát, nagy valószínűséggel nem is kaptuk volna meg. Amikor lélekállapotban összeállítjuk következő életünk tervét, akkor megkapjuk az összes olyan tulajdonságot is, ami ahhoz kell, hogy sikerre vihessük. Aztán persze, a születés pillanatában minden a feledés jótékony ködébe vész és mindent elfelejtünk, hogy tiszta lappal indulhassunk. De ettől még ott van bennünk minden, ami egy sikeres életpályához kell, de ahhoz az életpályához, amit magunknak állítottunk össze és nem máséhoz. Ez nagy különbség.
Legközelebb, mielőtt feltennéd a költői kérdést, jusson eszedbe a válasz!
