Fehér Lótusz

Az elengedés a jó irányba történő változáshoz szükséges első lépés. Ahhoz, hogy a vágyott eredményt hozó teremtő tudat és mágneses energiák létrejöhessenek, ki kell ásni az egészségtelen múltbéli mintákat. Ha igazi sikerre vágysz, de nem éred el az áhított eredményt, nagyon valószínű, hogy néhány régi mintád nem szolgálja céljaidat.


Az elengedésnek több szintje van, amelye közül az első és legegyértelműbb a fizikai szintű elengedés.

Fizikai elengedés


A mindennapi testmozgás és különféle gyakorlatok rendszeres elvégzése fontos a régi energia kitisztítása és egy új, könnyebb, vonzóbb rezgés létrehozása szempontjából. Ennek számos oka van. Először is felszabadít minden olyan érzelmi traumát vagy szomorú emléket, amelyek esetleg megrekedtek a sejtjeidben és a testedben. Emellett a rendszeres testmozgás segít megszabadulni az életedben jelentkező krónikus nyomástól. A testedet úgy tudod ellazítani, ha mélyeket lélegzel, és rendszeresen mozgatod az izmaidat.




Mentális elengedés


A mentális felszabadulás folyamata saját régi, negatív gondolataid elengedésével kezdődik, de fizikai és emocionális rezgésedre is jelentős hatással van, mivel a lényedben minden mindennel összefügg. Elménk folyamatosan energiát termel, amely mély meggyőződéseinket és a leggyakoribb gondolatainkat tükröző jeleket küldi ki. Minden, amit teszünk és gondolunk, azonnali energetikai következményekkel jár, bár egy kis időbe telhet, amíg mindez a fizikai síkon is megjelenik. Az ismétlődő gondolatok – akár jók, akár rosszak – idézik elő a legkomolyabb következményeket az életünkben – akár akarjuk, akár nem.

A gondolat ereje kétszeresen hat, mert ez a mentális és egyszersmind az emocionális energia forrása is. A negatív önmonológ olyan nehéz érzelmeket hoz létre, mint a lehangoltság és a félelem, amelyek veszélyt jelentenek saját személyes energiameződre. Ha a boldogság rezgését szeretnéd létrehozni, muszáj elengedned ezeket a gondolkodásbeli zsákutcákat. Sokan vészelik át úgy a napjaikat, sőt, akár az egész életüket is, hogy egyszerűen csak reagálnak a dolgokra anélkül, hogy a saját gondolataikkal vagy azok esetleges hatásaival egyáltalán tisztában lennének. Ahhoz azonban, hogy változtass az energiádon és a tudatosságodon, ismerned kell a negatív gondolkodásra utaló jeleket.

A legjobban az érzelmeid árulkodnak. Ha kényelmetlenül érzed magad, szinte kivétel nélkül egy negatív gondolat bujkál a háttérben. Amikor tehát azon kapod magad, hogy félsz, lehangolt vagy, bűntudatod van, zavarban vagy, esetleg csak ideges vagy, kérdezd meg magadtól, hogy mire is gondolsz éppen. Nézz mélyen magadba, hogy megtaláld azt a negatív következtetést, amely ennyire felkavart. Képes vagy megváltoztatni az energiádat azzal, hogy elengeded a régi gondolkodási sémáidat, de ehhez szükséged van némi információra.

A leggyakoribb negatív gondolkodásminta az ítélkezés és a szorongás. Fontos ismerned őket, mert ha nem tudod azonosítani negatív energiád forrását, nem is fogsz tudni változtatni rajta. Meg kell találnod, és el kell engedned a legnagyobb gyötrelmeket okozó mérgező meggyőződéseidet. Ha ugyanis a fő gondolataid negatívak, muszáj elengedned őket, különben az életed soha ne fog pozitív irányt venni.


Ítélkezés


Három fő megjelenési formája – saját magad, a többiek, vagy a tapasztalatok megítélése – egyaránt megmérgezi az általad sugárzott energiát. A kitartó önkritika az alacsony önbecsülés jelét közvetíti egy olyan frekvencián, amely garantáltan a külvilág elutasítását hozza el neked. A helyes cselekedet törvénye világosan kimondja azt is, hogy a mások feletti ítélkezés a saját fejedre száll vissza – olyan ellenséges energiát küld ki a világba, amely akadályokat gördít eléd, miközben a sikeres kapcsolódási pontokat keresed.
Amikor pedig az élettapasztalatid felett mondasz ítéletet, egy idő után egyre kevesebb élvezetet lelsz majd személyes kedvteléseidben, míg aztán már semmi nem tűnik elég jónak vagy különlegesnek ahhoz, hogy boldoggá tegyen. Ez az elégedetlenség mély kútjába taszít, amely minden örömteli energiát megfojt, amelyet sugároznál, és minden örömforrásnak ellenáll, amelyet bevonzhatnál.


Szorongás


Aggaszthat a jövő, az, hogy mit gondolnak az emberek, de akár a múlt is. Bár elég gyakori amiatt aggódni, hogy mi vár ránk, meg kell kérdezned magadtól: Milyen valódi előnye van ennek? Szintén teljesen felesleges mentális aktivitás az, amikor meg akarsz felelni másoknak. Az, hogy az elismerésükre vágysz, pusztán annyit jelent, hogy nem hiszel magadban, és ez a rezgés bizony megálljt parancsol a boldogságodnak. A múlton való rágódás ugyanolyan mihaszna foglalatosság, mint a jövő miatti szorongás, mert teljességgel lerombolja a jelen energiáját. Itt az ideje, hogy elengedd a szorongást, és visszanyerd az erődet. Hagyd magad mögött a boncolgatást, és bízz.

Hajlamos vagy kritizálni magadat vagy másokat? Aggodalmaskodsz, folyton a jövővel kapcsolatban spekulálsz, azon aggódsz, hogy mit gondolnak mások, vagy folyton mindenen rágódsz? Bármelyik mintával tudsz is azonosulni, meg kell próbálnod elengedni.




Megoldás: sikernapló


Írd le a naplódba a negatív gondolataidat, majd helyettesítsd őket egy-egy optimista kijelentéssel. Azt például, hogy „Mi van, ha nem kapom meg ezt az állást?”, azzal, hogy „Mi van, ha megkapom”, vagy azt, hogy „Ha nem kapom meg, akkor majd jön egy másik lehetőség. Minden jól alakul majd.” Először nem is fontos, hogy higgy az új kijelentés igazságában, viszont le kell írnod ezeket a lehetőségeket, hogy beindítsd ezt a fontos változást. Addig folytasd ezt, amíg néhány igazi változást nem tapasztalsz a gondolkodásodban, az érzelmeidben és abban, amit magadhoz vonzol. Mindegy, milyen nehéznek tűnik, tarts ki a régi negativitás elengedése mellett, és nyílj meg az új, optimista gondolkodásmód előtt. A negatív gondolatok elengedése a univerzális törvények követelménye, és ez sorsod megváltoztatásának az egyik legértékesebb eszköze.


Érzelmi elengedés


Sokan nehezen fejezik ki és azonosítják be az érzéseiket. Gyakran éri őket érzelmi sérülés vagy csalódás úgy, hogy nem is adnak hangot az érzelmeiknek,l és így rengeteg negatív energia halmozódik fel bennük, minden irányban durva rezgést sugározva. Ezek az emberek hömpölygő fekete fellegekkel a fejük felett élik az életüket. Ha meg akarsz szabadulni ettől a fekete ködfelhőtől, el kell engedned a múltban kimondatlan érzéseidet. Olyan ez, mint amikor nagy szelektálást végzel az otthonodban, hogy csodás, új dolgoknak csinálj helyet benne. Ha soha nem volt lehetőséged elengedni őket, a régi érzelmek nagyon erős jeleket hozhatnak létre az energiameződben, így blokkolhatják az új eredményeket, és fájdalmas üzeneteket sugározhatnak. Te tudod, hogy melyek azok a dolgok, amelyek még mindig kísérthetnek, vedd hát elő a naplódat, és írd bele ezeket. Írj le minden érzést, amelyet még el kell engedned, de ne foglalkozz velük túl hosszan vagy intenzíven, csak szellőztesd meg őket. Különösen fontos, hogy tudatosítsd magadban azokat a feltételezéseket, amelyeket az adott felkavaró tapasztalattal kapcsolatban tettél. Minden egyes naplóbejegyzés végén tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen következtetéseket vontál le az adott élmény után, amelyeket esetleg most át szeretnél fogalmazni.

Régi érzéseid elengedése mellett az is nagyon fontos, hogy a most felmerülőkkel is tedd meg ugyanezt. Ehhez is használhatod a naplódat. Ha ragaszkodsz olyan negatív érzelmekhez, mint a harag, a neheztelés vagy a félelem, azzal blokkolod a saját energiáidat, és ez jelentős hatással lesz az eredményeidre. Hagyd őket magad mögött, hogy az energiáid kitisztuljanak, hogy nyitott és befogadó légy.


A viselkedésminták elengedése


Mi, emberek sokféle tevékenységben merülhetünk el túlzottan, ideértve az alkoholt, a drogokat, a pletykálást, a cigarettát, az evést, a tv-zést, a szexet, a munkát, stb. Azért tesszük ezt, hogy eltereljék a figyelmünket, hogy beléjük feledkezve elmenekülhessünk a valóság elől. Eltompítjuk az érzéseinket, és ettől jobban érezzük magunkat – legalábbis egy időre. Ez azonban csalóka vigasz. Amikor ilyet teszel, mi elől menekülsz? Milyen fájdalom miatt próbálod zsibbasztani magad? A legmélyebb szinten üresség ez, amely abból ered, hogy elfelejtetted, ki is vagy valójában. Bármilyen fájdalmas élmény vagy bánásmód kényszerített is arra, hogy egészségtelen mintákba menekülj, itt az ideje, hogy foglalkozz ezzel, hogy kifejezd az érzéseidet, felkutasd negatív végkövetkeztetéseidet, és új, egészségesebb és igazabb kijelentések felé haladj tovább.

Bár nehéz megszabadulni ezektől a szokásoktól, próbálj egy-egy alkalommal csak legalább 10 percre leállni velük. Találj ki helyettesítő tevékenységet, és írd le ezeket a módszereket a naplódba. Akár önkényeztető, akár fájdalmas viselkedésmintát gyakorolsz, ne feledd azt az energetikai tételt, hogy minden döntésed alakítja az energiádat. Most is vigyázz arra, hogy ne ítélkezz önmagad felett, ha visszacsúszol a régi, egészségtelen mintákba, mert ezzel is tovább táplálod a negatív tüzet.


Az elengedés megtanulása életre szóló feladat. Mindennap újítsd meg az elhatározásodat, hogy elengeded a múltat, és felhagysz a szorongással. Ezzel utat nyitsz új, egészséges döntéseid számára, amelyek biztosan szikrázóan ragyogóvá teszik az életedet. Amikor magad mögött hagyod azokat a gondolatokat, érzelmeket és viselkedésmintákat, amelyek eddig visszatartottak, felszabadítod az életenergiádat, és ragyogó, csodálatos rezgéssel vibrálsz majd, amelyben az egész világ gyönyörködhet.

A ragaszkodás elengedése


Ha körülnézünk, mindenféle olyan dolgot látunk, amelyhez ragaszkodhatunk: képeket a falon, ékszereket a testünkön, bútorokat a szobában, az autót a ház előtt, és minden olyasmit, aminek a birtoklása büszkeséggel tölt el. A birtoklás ára azonban a ragaszkodás, és nagyon könnyű túlságosan is belefeledkezni abba, hogy van valamink. Ezzel a szükség és a halmozás energiáját küldjük szét, és úgy látszik, hogy minél több tulajdonunk van, annál többre vágyunk. Nem az a lényeg, hogy soha ne akarjunk anyagi javakat, csak figyeljünk oda arra, ha ragaszkodni kezdünk hozzájuk. Először is táplálja azt a meggyőződést, hogy anyagi dolgok boldoggá tehetnek bennünket. Sajnos, amikor azt gondoljuk, hogy rajtunk kívül bármi örömöt okozhat nekünk, kiadjuk a kezünkből a hatalmat, hogy mi magunk tehessük boldoggá magunkat. Ugyanakkor további igyekezetre sarkall, és veszélyesen közel sodor a kétségbeesés energiájához. Mivel mindig többet kell szereznünk, egyszer csak a végtelen erőfeszítés csapdájába kerülünk, hogy szinten tarthassuk magunkat.


Gyakorlat a ragaszkodás elengedésére


Nézd meg a körülötted lévő dolgokat. Mérd fel anyagi javaidat, vegyél egy mély levegőt, és erősítsd meg: „Szeretem ezt, de nincs rá szükségem ahhoz, hogy boldog legyek!”. Elsőre rémisztő lehet, de nagyon sokféle szempontból egészen felszabadító. Idővel olyan belső békét teremt, amely átalakítja a szerzést, és rá fogsz ébredni, hogy a boldogság forrása a saját lelki békéd, nem pedig a holmijaid. Végezd el a gyakorlatot minden tárgyra, amely a birtokodban van, és az általad hozott döntésekre is. Az elengedés varázslata csodálatos dolgokat hoz vissza. Gyakorolhatod a megadás művészetét úgyis, ha elajándékozol egy-két tárgyat. És ne feledd a következő ellentmondást: amikor elengeded a ragaszkodást, mindent megnyersz!

Forrás: Füzesi Viki
noiportal.hu

Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!

Ahhoz, hogy elősegítsük gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlődését, elsősorban a saját belső állapotaink kifejezését kell megtanulnunk. Ha készek vagyunk erre, akkor érdemes néhány dologra fokozott figyelmet fordítanunk. Az általános kijelentések helyett beszéljünk arról, hogy mit élünk meg. Például a „Te nem vagy normális!” helyett szerencsésebb azt mondani: „Elszomorít, hogy így viselkedsz.” Fogalmazzunk egyes szám első személyben! Tréningjeimen úgy tapasztalom, hogy ez általában problémát okoz, és csak többszöri kérés után áll rá mindenki nyelve arra, hogy „az ember ilyenkor mérges lesz” helyett azt mondják: „Ilyenkor mérges vagyok.” Ne utasítsuk el negatív érzéseinket, de amennyire csak lehet, óvakodjunk a kritikától és a kioktatástól. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, és elkerülni azokat a személyeket, akik csökkentik önbecsülésünket, vagy nem empatikusak velünk.



Érzelmi tanulás otthon


Hogyan taníthatjuk meg a gyermeknek, hogy miként kezelje az érzelmeit? Elsősorban úgy, hogy beszélünk a sajátjainkról – például: „Anya mérges, mert foltos lett az új ruhája.” Jó, ha rendszeresen megnevezzük a gyermek érzéseit is, például: „Látom, hogy szomorú vagy, mert nem találod a kisautód. Gyere, segítek megkeresni!” Értékeljük, dicsérjük, amikor megfogalmazza pozitív és negatív emócióit, ezzel visszaigazoljuk számára, hogy ez fontos és jó dolog! Ha agresszíven viselkedik, tombol, mutassuk meg neki, hogyan kezelheti másként indulatait: „Ne üss, csípj, rúgj – próbáld elmondani, miért vagy dühös!” Segítsünk neki elviselni a sikertelenséget: „Gyere, próbáljuk meg újra együtt!” Sose kívánjunk tőle olyat, amit életkori sajátosságai még nem tesznek lehetővé – ne tartsunk például osztályfőnöki órát arról, hogy miért nem adta oda kisvödrét a homokozóban a másiknak. A kisgyermek még egocentrikusan gondolkozik, s ez normális – ne vonjunk le ebből (s pláne ne fogalmazzunk meg számára!) olyan következtetést, hogy önző felnőtté válik, aki nem törődik másokkal. Ha úgy irányítjuk a beszélgetéseket, hogy az érzelmek is szóba kerüljenek, akkor természetessé válik számára ezek kifejezése, és lesznek is szavai erre. Az emocionális intelligenciát csak személyes történeteken, pillanatnyi eseményeken, filmek, könyvek megbeszélésén keresztül lehet fejleszteni. Minél korábban kezdődik meg ez a tanulás, annál eredményesebb lesz. Rengeteg olyan spontán helyzet adódik, amelyeket ki lehet használni a hangulatokról, konfliktusmegoldásról és az indulatok kezeléséről való eszmecserére.

Fejlesztő gyakorlatok 

Érzelemóra: Az óra számlapján a számok helyett érzelmek szerepelnek. Az órát akasszuk fel a falra, és a gyermek mindig beállíthatja rajta az aktuális hangulatát.
Félelem a kalapban: Családi játék keretében egy kalapba papírlapokat dobunk, és mindegyikre ráírunk egy befejezetlen mondatot, például: annak örülök, attól tartok, attól félek... Mindenki húz a kalapból egy cetlit, és kiegészíti a mondatokat.
Kirajzolom magamból: Kérjük meg arra, hogy fesse le, hogyan éli meg az egyes érzelmeket, például a szorongást, a dühöt vagy az örömöt.


Romboló szülői hibák


A legsúlyosabb gond, ha nem ismerjük el gyermekünk érzelmeit: „Ne sírj, ez semmiség!” „Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás!” Mit szólnánk ahhoz, ha valaki a mi problémánkat kezelné hasonló módon? Szerintem – jogosan – csalódottak és dühösek lennénk. Mindenkinek joga van ahhoz, amit adott pillanatban megél, és minden érzést el lehet fogadni, csak a cselekedeteket kell korlátozni! Például bátran kimondhatja azt is, hogy éppen nem szereti testvérét, de nem bánhat durván vele, nem veheti el tőle a játékait. Ne mondjuk meg gyermekünknek azt sem, hogy mit kellene átélnie egy adott szituációban, például: „Szeretned kell a testvéredet!” Hasonló felszólítás egy felnőttben is frusztrációt, dühöt és gyűlöletet keltene. Így nem javítani, csak súlyosbítani tudunk egy rossz helyzeten. Káros a másokkal való összehasonlítgatás is, amiből megszégyenülten, az elégtelenség érzésével kerül ki, és jó eséllyel megutálja azt a másikat, akivel szemben alulmaradt. De romboló hatású az is, ha nevetségessé tesszük érzései miatt olyan kijelentésekkel, mint például: „Ez gyerekes viselkedés, csak nem sírsz?” Egy ilyen mondatból azt tanulja meg, hogy nem fejezheti ki őszintén, ami éppen benne él, hanem alakoskodnia kell, hogy elfogadják. Sok szülő, amikor zavarja gyermeke viselkedése, paranccsal, figyelmeztetéssel, „prédikálással”, tanácsokkal próbálja megoldani a helyzetet. Ezeket a közléseket nevezik „te-üzeneteknek” – például: „Azonnal hagyd abba!”, „Szégyelld magad!” – amelyek fokozzák ellenállását, leépítik énképét, erősítik benne az elfogadhatatlanság érzését. Ehelyett beszéljünk vele az elfogadás nyelvén, forduljunk felé értő figyelemmel, és használjunk úgynevezett „én-üzeneteket”. Például: „Fáradt vagyok, és nem tudok pihenni, ha ilyen zaj van, ezért szeretném, ha most kicsit csendesen játszanál.” Ne essünk kétségbe, ha eleinte ez nem mindig sikerül, és indulataink hevében olyasmi csúszik ki a szánkon, amiről tudjuk, hogy nem szerencsés. Ez a beállítottság sok gyakorlást igényel, és a csemeténk sem fog a kéréseinkre azonnal reagálni. A siker záloga, hogy hajlandóak legyünk időt szánni erre, és szívből fogadjuk el az érzéseit. Ne felejtsük el: a gyermekünkkel való szoros kapcsolat megteremtése, az érzelmi intelligencia fejlesztése csak úgy lehetséges, ha azon állandóan dolgozunk: a méhen belüli életétől kezdve egészen felnőttkoráig. Ha egy szakasz „időhiány” miatt kimarad, az nehezen behozható, mert minden korszaknak megvan a maga jelentősége, és az egyik kulcstényező a szülő ideje, rendelkezésre állása és elköteleződése.


Szerző: Dr. Kádár Annamária
nlcafe

Bizonyára sokan tudjátok már innen-onnan, hogy 2016 erős szellemi energiákat hordozó év. A számmisztika értelmezésében 9-es, amely szám fontos spirituális üzenettel bír. Ennek megfelelően mostanság sokan érezhetik úgy, hogy összeomlik körülöttük minden, egészség, magánélet, munka, semmi sem az igazi. Ugye ismerős? Meg vagy győződve róla, hogy hihetetlenül spirituális vagy, követed az önismeret valamely útját, meditálsz, jógázol, törődsz magaddal, mégis minden kicsúszik a kezedből.



Ebben nagy része van a 9-es energiájának, ami kérlelhetetlenül felszínre hoz most mindent, amitől szabadulnunk kell. Kapálózhatunk ellene, de csak rontunk vele a helyzeten. A legjobb, amit talán tehetünk, hogy felismerjük, hogy minden értünk történik és sodródunk az árral. Tudatosan befogadjuk és elfogadjuk a változásokat, hiszen kikerülni úgysem tudjuk.
Ami miatt most mégis írom ezt a cikket, hogy megválaszoljak egy sűrűn elhangzó és az esetek többségében költői kérdést: Miért pont én? Miért pont nekem kell szenvedni? Miért pont nekem kell ezt vagy azt elvégezni? Miért pont velem történik ez? Biztos te is feltetted már valamilyen formában ezeket a kérdéseket.

Nos,ha röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, azért, mert te vagy te. Az életedet, amit te állítottál össze magadnak szellemi vezetőiddel még születésed előtt, más nem élheti helyetted. Rád van szabva. Olyan kihívásokat, kalandokat és leckéket tartalmaz, ami neked szól. A szellemvilágban és az univerzumban uralkodó tudatos tervezés mindenkinek olyan terheket oszt ki,amivel meg tud bírkózni. Lehet, hogy közben ötvenszer elbukik és vért izzad, de megoldja és fejlődik vele. Ezzel szemben elképzelhető, hogyha ajándékba kapnád egy másik lélek életét, vagy a kisújjadból kiráznád azokat a helyzeteket, mert már tudod, hogy mi a helyes vagy pedig ha megfeszülnél se tudnál tovább jutni, mert nem lenne elegendő tudásod és tapasztalatod. Egyik véglet sem ideális a fejlődés szempontjából. Hova is akarok kilyukadni?

Manapság, itt a spirituális ébredés hajnalán sokfelöl hallom a már említett kérdéseket, főleg olyan szituációkban, amikor már az ember úgy érzi, kész vége, nem bírja tovább. Ilyenkor kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy ha nem bírnánk el az adott helyzet súlyát, nagy valószínűséggel nem is kaptuk volna meg. Amikor lélekállapotban összeállítjuk következő életünk tervét, akkor megkapjuk az összes olyan tulajdonságot is, ami ahhoz kell, hogy sikerre vihessük. Aztán persze, a születés pillanatában minden a feledés jótékony ködébe vész és mindent elfelejtünk, hogy tiszta lappal indulhassunk. De ettől még ott van bennünk minden, ami egy sikeres életpályához kell, de ahhoz az életpályához, amit magunknak állítottunk össze és nem máséhoz. Ez nagy különbség.
Legközelebb, mielőtt feltennéd a költői kérdést, jusson eszedbe a válasz!

Szeretetre kiéhezett korban élünk. Teljességben gondolkodó orvosok, pszichológusok, természetgyógyászok, a megmondhatói, hány ember betegsége mögött áll valódi okként a krónikus szeretethiány, vagy a másokkal szembeni szeretetlenség. “Civilizált” társadalmakban amúgy sem divat az érzelmek kimutatása, technikai kultúránk emberképe az utóbbi két évszázadban is affelé tartott, hogy az embert egy bonyolult gépezetnek lássuk, amelynek pusztán szerkezeti baja lehet és a gyógyítás nem más, mint alkatrészek megjavítása, esetleg cseréje. Konrad Lorenz a civilizált emberség nyolc fő bűne között említi az érzelmek fagyhalálát. Napjaink gazdaság- és üzletközpontú szemlélete nem is tűr meg semmiféle szentimentalizmust, sőt még magát a szeretetet (szerelmet, barátságot) hovatovább is valami fizetőeszköznek látjuk, amit akkor adunk, ha kapunk is érte valamit. Sokan eleve úgy látják, hogy a szeretet lényege az, hogy őket szeressék, és ezt külsődleges dolgokkal, amibe az öltözködéstől bizonyos megtanulható magatartásformákig sok minden belefér, el lehet érni. Nehezen látják be, hogy görcsös erőlködésük önmaguk megszerettetésére inkább szánalmas, mint szeretetre méltó. Gyakori vélekedés, hogy szeretni tulajdonképpen nagyon egyszerű, mindenki képes is rá, az egész csak attól függ, hogy a megfelelő alanyt megtaláljuk ehhez és nem a mi hibánk sem az, ha mi nem találunk rá az igazira, de az sem, ha bennünket nem talál meg  a mások szeretete. Napjaink ideálja, a “sikerorientált manager” természetesen ezen könnyedén túlteszi magát, legalábbis azt hiszi. Gyakorló természetgyógyászok és holisztikus szemléletű orvosok viszont nagyon jól tudják, mennyi betegség mögött állnak szeretet-defektusok, vagy a szeretetlenség, vagy a szeretethiány miatt. Szív- és keringési problémák, légzési és tüdőbetegségek, cukorbaj, termékenységi- fogamzási nehézségek, szexuális zavarok, nemi betegségek, de még a rettegett AIDS sem független az emberi szeretet-kapcsolatoktól. Érthető, ha az a kozmikus méretű változás, amelynek a kezdeténél járunk, a Vízöntő kor e téren is újat hoz.



Az új kor nyitást fog jelenteni a lélek és szellem felé, s egyik kulcsszava kétségkívűl a szeretet lesz. Ezt már ma sokan felismerik, tanítják természetgyógyászok, asztrológusok, spirituálisan felébredt emberek. És persze tanítják az egyházak, évezredek óta -  nem túl sok sikerrel, mert a hívek gyakorta úgy gondolják, elegendő az igét meghallgatni és elméletben egyetérteni vele. Ám a túlzás is joggal ébreszthet gyanakvást. Vannak “tanítók”, “gyógyítók”, akik másról nem beszélnek, mint a szeretetről, pontosabban az ő nagy-nagy szeretetükről. Ám a póz, a gesztusok sokszor jelmezek csupán, a mindent elborító rózsaszín máz, ragacs a belső űrt, hiányt igyekszik pótolni. A szeretet varázsigéjétől megnyílnak a pénztárcák és az önzetlen szeretet prófétái, az Isteni szeretetsugárzás közvetítői szépen vagyonosodnak. Ők az emberi szeretetéhség hiénái. De ezen sem kell csodálkoznunk, nem ők az elsők, akik a szeretettel élnek vissza, hiszen a krisztusi szeretet nevében háborúkat indítottak, pereket koholtak, pogányok, eretnekek és boszorkányok ezreit adták halálra, és még ma is találni papot, aki kész megáldani a háborúba indulók fegyvereit. Mindezek azért lehetségesek, mert torz fogalmaink vannak magáról a szeretetről.

Isteni, Krisztusi szeretetről beszélünk és azt hisszük, minél többet, annál jobbak, szeretetteljesebbek vagyunk. Pedig a szeretet olyan, mint mi magunk vagyunk: úgy, azon a fokon nyilvánul meg, amelyen a szellemi fejlődés lépcsőjén állunk. Zavarosan és ellentmondásosan, amíg zűrzavar van bennünk. A szeretet lépcsőfokai azonosak a szellemi fejlődés, tudatosulás fokozataival, legegyszerűbben a test, lélek és szellem szintjén különböztethetők meg.

A szeretet testi szintű megnyilvánulása a Vénusz hatása alatt áll.  Ez az erosz, a testi szenvedély, testi szerelem, az ösztönök szintjén. Ide tartozik a szépség, a kellemes dolgok szeretete és élvezete, de minden olyan kapcsolat is, amelynek az én-érzés az alapja. Amikor úgy szeretünk, hogy viszonzást, viszontszeretetet várunk. A beteljesülésre váró szerelmen kívűl ilyen a családi (szülői, gyermeki, rokoni) szeretet és a barátság, a felebaráti szeretet  (Máté 6, 43.) is, amíg gondolkodásunk az adok-kapok szintjén áll. Valójában a szülő viszonzást várhat a bizalomért, jó szóért, gondoskodásért, de magáért a szeretetért nem, az nem tartozik a gyermek javadalmazásai körébe. A “szeretet” szó nem fejez ki birtokos viszonyt. Kahlil Gibran írja “ A Próféta” című könyvében: -A szeretet csupán önmagát adja és nem vesz el semmit, csupán önmagából. - A szeretet nem birtokol, de ő sem birtokolható: - mert a szeretet elegendő - a szeretetnek. A vénuszi szeretettől elválaszthatatlan az önszeretet is. Ez a szeretet első lépcsőfoka és minden változatában látensen ott van saját magunk szeretete is, hiszen gyakorta magunkat szeretjük a másikban és mindenképpen a magunk számára is valami jót, szépet remélünk a szeretett féltől. Ez nem szégyen, valamennyiünknek vannak ilyen, viszonzást váró érzelmei, ezek nélkül talán az emberi faj fenn sem maradt volna. A baj csak az lenne, ha mindörökre e szinten rekednénk. Az érzelmek fejlődése is a durvától a finom felé, a szublimálódás útján halad.

A szeretet következő, a lelkiség síkjának megfelelő - fokozata a Jupiter hatását mutatja. Görögül ez a filia, az emberbaráti szeretet. Az előzőekben említett szerelem, szülői, gyermeki, családi szeretet, barátság-érzés fejlődése során el kell, hogy jusson idáig. Az anyai szeretet helye eleve itt van, egyetlen lépésre az isteni szeretettől. De ez a jóság, igazságszeret,  megbocsátás, bőkezűség, önzetlen adakozás, belátó gondoskodás szintje is (“joviális” kifejezésünk is a Jupiter nevéből ered). Adakozhat a koldusnak az is, aki a szeretetet még csak a vénuszi fokon valósította meg, de elvárja, hogy az valami “hasznos” célra fordítsa. (Ez az elve a jótékonysági műsoroknak, báloknak is, ahol igen fontos, hogy mindenki megtudja, ki a nagylelkű adományozó.) A jupiteri szintű adakozót nem érdekli, mire fordítják az adományt, de nem is kér érte dícséretet, ünneplést, hálát. (Sőt az adóalapból sem feltétlen akarja leírni.) Igy beszél a helyes alamizsnálkodásról a Biblia is (Máté 6,1-4.) A természet, az élővilág már nem szépségéért, hanem önmagáért (az Életért) való szeretete is a jupiteri elvhez tartozik. Az Ószövetség a szeretetet a kölcsönösség alapján tanítja és a szemet-szemért, fogat-fogért elvet vallja. Az Újszövetség már magasabb követelményt állít: a feltétlen szeretet elvét hirdeti azokkal szemben is, akiktől nem várhatunk viszonzást. “Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lukács 6,27.) Az önszeretetből emberszeretet lett. Az önösség eltűnt, de még megmaradt az elkülönülés érzése: én szeretem - az ellenségemet. Ezt az ellentmondást (ha szeretem, mitől ellenségem) már csak a szeretet legmagasabb foka lesz képes feloldani.



Ez a fokozat, a legszellemibb szeretet az asztrológia tanítása szerint a Neptun principiumában testesül meg. Ez a kozmikus egység, eggyéválás, az elkülönülés megszűnése, a Nirvána állapota, az Isteni szeretet. A Neptun az asztrológiában a Vénusz felsőbb oktávja, átszellemített, szublimált szerelem. Ez az érzés szólal meg a bibliai Énekek Énekében, első hallásra “közönséges” szerelmi vallomásként. Görögül ez az agape, a szeretet örömünnepe. Az önszeretettől induló ember az emberszeretet után eljut az istenszeretetig “Szeresd az Urat,a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22, 37). Ez az ember okkult felfogása szerint a fizikai, asztrális és mentális szintet jelenti, tehát mindazokat, amelyeken többé-kevésbé tudatosak vagyunk. Ennek a szeretetnek a megvalósulása azt jelenti, hogy már nincs én és ellenség, sőt én és nem-én sincs, átélhetővé válik a kozmikus egység tudata, a “Tat twam asi” (Te is az vagy). Egy vagyok mindennel és mindenkivel, az Univerzummal, Istennel. Eggyé válik a szerető, a szeretett és feloldódnak a szeretet ideájában. Ez a szeretet-fokozat jelenti az Univerzum legfőbb teremtő és fenntartó elvét, ez az összekötő erő a Szentháromság Atya - Fiú - Szent Szellem (Szentlélek) személye között, ezért ez a legfontosabb törvény.

Ez az univerzális Ágens is, a legfőbb gyógyító erő, s ezt vélik közvetíteni a szeretettel gyógyítók. Könnyű belátni, hogy ezt csak annyiban képesek, amennyire megvalósították magukban. A vagyont harácsolók legjeljebb (!) a vénuszi szinten, de az önzetlen humanisták is jobbára a Jupiteri szinten (ezeken belül is végtelen sok kisebb fokozat létezik, a lélek emelkedettsége szerint). A szeretet-gyógyítás azon a szinten kezdődik tehát, amelyen a gyógyító éppen áll, de mindenkinek lehetősége van (sőt kötelessége) önmaga fejlesztésével ezt a szintet emelni. A Reiki- energiát is a szeretettel szokták azonosítani, ami annyiban igaz, hogy eredetét tekintve az Univerzum legfelsőbb szintjéről származtatható. Ezzel az energiával a beavatás köti össze a jelöltet és ez azt jelenti, hogy közvetíteni, csatornázni tudja ezt az erőt anélkül, hogy szellemi fejlettsége, tudatossága annak szintjét elérné. Ez természetesen lehetőséget ad az intenzívebb fejlődésre is, a szeretet magasabb szintjeinek elérésére. A Neptun - fokozat már szinte jézusi, Buddha-i emberi kvalitásokat jelent, igen nagy mesterek tudják csak földi életükben megvalósítani. Aki pedig megvalósította, nem papol róla, hanem éli, cselekszi. Ez a szeretet ugyanis nem érzelem, ahogyan hinnénk, hanem a tudatosság legmagasabb állapota, egyben életmód, cselekvési modell is. Pontosan úgy, ahogyan Pál apostol beszél róla (1 Kor.13.), állításokban és tagadásokban: olyan magatartás, amely türelmes, jóságos, nem irígy, nem kérkedő, nem felfuvalkodott, nem bántó, nem haszonleső, nem haragos, nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak, de örül az igazságnak, hisz, remél és tűr.

Hit, remény és szeretet közül a szeretet a legfontosabb. A szeretet azonban nem járhat szellemi vaksággal. A New Age szellemében sokan vallják azt, hogy a szeretet jegyében minden egyformán jó, dícséretes és elfogadandó, bármi is legyen az, hiba, tévedés vagy csalás. Sokszor hallani a toleranciának olyan félreértelmezését, hogy “az a te utad, neked az a jó, az a te igazságod - ami nem kell, hogy egyezzen az én igazságommal”. Mintha különböző igazságok lennének, vagy mintha Jézus sem ostorozta volna a megátalkodottakat, csalókat, képmutatókat, bár toleráns volt a gyámolításra szorulókkal. A tolerancia megtanulása fontos lépése a szeretet gyakorlásának, és ez csak látszólag van ellentmondásban a helyes ítélőképességgel, lévén ez is jupiteri adomány. Krishnamurti a század elején mindkettőt egyformán fontos követelményként állította a szellemi tanuló elé. A tudás és szeretet viszonya ez. Paracelsus írja: “Aki nem tud semmit, nem szeret semmit... Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet.” A tudás szeretet nélkül hideg okosság, vagy okoskodás, amely sohasem válik bölcsességgé és akár a napi politikában is látjuk, milyen torz képződményeket teremt. A szeretet tudás nélkül viszont könnyen májá, az illúziók csapdájába esik, tévutakra kerül. Szomorú kortünet ez is, mutatják a manapság gombamód szaporodó tanítók, látók, mesterek és próféták és gyakran tébolydába jutó áldozataik.

Dialektikus világunk elve, hogy a fény mellett árnyéknek is léteznie kell, a jó mellett ott a gonosz, a hamis, a megtévesztő. Tudomásul venni szükségszerű, létezését el kell fogadnunk - de nem befogadni, helyeselni, ráhagyni vagy azonosulni vele. A Biblia ezt is egyértelműen fogalmazza: “Botránkozások kell, hogy essenek, de jaj annak, aki megbotránkoztat”. Azaz, látom a rosszat, de nem követem. Nem kell félnünk attól, hogy kevésbé leszünk szeretetteljesek, ha kimondjuk az igazat és elhatárolódunk a hamisságtól. Nem könnyű ezt összeegyeztetni a “ne ítélj!” elvvel, de nem is lehetetlen. Saját dolgainkért mi tartozunk felelősséggel, de ebbe az is beletartozik, hogy ha lehet, óvjunk meg másokat a tévedésektől. (Persze nem erőszakkal, fogadatlan prókátorként, vagy az igazság bajnokaként.) A csalók és szélhámosok megbüntetése viszont már nem a mi dolgunk, cselekdetei következményét úgysem kerülheti senki el. A szeretet lépcsőit fokról fokra lehet csak bejárni. Nem szégyen és nem baj, ha még nem tartunk a legfelső fokon, sokkal nagyobb bűn, ha ezt szerepként akarjuk eljátszani, hogy pozitívabbank lássanak. A szeretet lecke, amit meg kell tanulnunk, fokról-fokra és nem lehet az isteni szeretetnél kezdeni, ha még az emberi szinten se valósítottuk meg. A szeretet megtanulásában is segíthet az asztrológia. Születési képletünkben például a Nap, Vénusz, Jupiter, Neptun helyzete és kapcsolatai megmutatják, hol állunk, mit kell megvalósítanunk. A vénuszi szinten fö feladatunk az adás-kapás egyensúlyának a megteremtése. Ne csak várjuk, hogy szeressenek, de viszonozzuk (sőt kezdeményezzük) is. Figyeljünk arra, ne essünk túlzásba, szeretetünk ne legyen kényszer, börtön, teher, mert a zsarnoki szeretetnek csak a neve az, a lényege az önzés. A feladat éppen az önzetlenség tanulása. Az önszeretet túlzásait le kell építeni, mivel ez a későbbiekben komoly gát lenne. Erről szól Szepes Mária aforizmája: “Isten és közöttem állok Én.” A mindennapi élet, emberi kapcsolataink harmonikusabbá tételéhez nagyszerű segítség lehet Erch Fromm: “A szeretet művészete” című műve. A következő szinten a jupiteri tulajdonságok kifejlesztése és gyakorlása a cél, mindenkivel szemben, válogatás nélkül, nem csak azokkal, akiket “amúgy is” szeretünk. Ilyenné kell tennünk családi, rokoni “kötelező” kapcsolatainkat is. A testi szerelemről az átlagembernek nem kell lemondani. Nem lehet erőltetni az aszkézist, sokkal helyesebb a szexualitás átszellemítése, más dimenziókba emelése. A tantrikus vagy taoista szexben a testekkel együtt a két lélek is extázisban egyesül, mindkettejük nagyobb gyönyörére. A nemiség transzcendens erejét megsejtve egy pravoszláv pap a múlt században egyenesen azt hirdette, hogy a beteljesedés pillanatában a lélek Isten előtt áll. (Ki is átkozták érte.) A szeretet neptuni kiteljesítése nem direkt megvalósítható, főleg nem szólamok és szándékok hangoztatásával. Ez a szeretet tárgyatlan, megfoghatatlan, nem lehet akarattal elérni. Nem lehet a vénuszi szeretetet sem közvetlen átszellemíteni, ha a lélek még nem érett rá. Fiatal apácákkal például gyakorta megtörtént, hogy Jézus iránti rajongásuk erotikus szinezetű eretnek érzésekbe csapott át. A spirituális fejlődés viszont önmagától “meghozza” ezt a szeretet-állapotot. Ide vezetnek az összes keleti meditációs módszerek, a keresztény lelkigyakorlatok, szemlélődés, önismeret, önfejlesztés. Elérni viszont csak a személyes én, az ego lebontása után lehet, az elkülönültség érzéséről való végleges lemondással. A szeretet gyakorlati megvalósításának első lépéseit fogalmazzák meg Eckhart mester hétszáz éves, de ma is aktuális szavai: “Az élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat, a legfontosabb személy, akivel most beszélsz, a legfontosabb feladat pedig a szeretet.”


Forrás: Kövesi Péter
http://www.alapinfo.hu/