Fehér Lótusz

Szeretetre kiéhezett korban élünk. Teljességben gondolkodó orvosok, pszichológusok, természetgyógyászok, a megmondhatói, hány ember betegsége mögött áll valódi okként a krónikus szeretethiány, vagy a másokkal szembeni szeretetlenség. “Civilizált” társadalmakban amúgy sem divat az érzelmek kimutatása, technikai kultúránk emberképe az utóbbi két évszázadban is affelé tartott, hogy az embert egy bonyolult gépezetnek lássuk, amelynek pusztán szerkezeti baja lehet és a gyógyítás nem más, mint alkatrészek megjavítása, esetleg cseréje. Konrad Lorenz a civilizált emberség nyolc fő bűne között említi az érzelmek fagyhalálát. Napjaink gazdaság- és üzletközpontú szemlélete nem is tűr meg semmiféle szentimentalizmust, sőt még magát a szeretetet (szerelmet, barátságot) hovatovább is valami fizetőeszköznek látjuk, amit akkor adunk, ha kapunk is érte valamit. Sokan eleve úgy látják, hogy a szeretet lényege az, hogy őket szeressék, és ezt külsődleges dolgokkal, amibe az öltözködéstől bizonyos megtanulható magatartásformákig sok minden belefér, el lehet érni. Nehezen látják be, hogy görcsös erőlködésük önmaguk megszerettetésére inkább szánalmas, mint szeretetre méltó. Gyakori vélekedés, hogy szeretni tulajdonképpen nagyon egyszerű, mindenki képes is rá, az egész csak attól függ, hogy a megfelelő alanyt megtaláljuk ehhez és nem a mi hibánk sem az, ha mi nem találunk rá az igazira, de az sem, ha bennünket nem talál meg  a mások szeretete. Napjaink ideálja, a “sikerorientált manager” természetesen ezen könnyedén túlteszi magát, legalábbis azt hiszi. Gyakorló természetgyógyászok és holisztikus szemléletű orvosok viszont nagyon jól tudják, mennyi betegség mögött állnak szeretet-defektusok, vagy a szeretetlenség, vagy a szeretethiány miatt. Szív- és keringési problémák, légzési és tüdőbetegségek, cukorbaj, termékenységi- fogamzási nehézségek, szexuális zavarok, nemi betegségek, de még a rettegett AIDS sem független az emberi szeretet-kapcsolatoktól. Érthető, ha az a kozmikus méretű változás, amelynek a kezdeténél járunk, a Vízöntő kor e téren is újat hoz.

Az új kor nyitást fog jelenteni a lélek és szellem felé, s egyik kulcsszava kétségkívűl a szeretet lesz. Ezt már ma sokan felismerik, tanítják természetgyógyászok, asztrológusok, spirituálisan felébredt emberek. És persze tanítják az egyházak, évezredek óta -  nem túl sok sikerrel, mert a hívek gyakorta úgy gondolják, elegendő az igét meghallgatni és elméletben egyetérteni vele. Ám a túlzás is joggal ébreszthet gyanakvást. Vannak “tanítók”, “gyógyítók”, akik másról nem beszélnek, mint a szeretetről, pontosabban az ő nagy-nagy szeretetükről. Ám a póz, a gesztusok sokszor jelmezek csupán, a mindent elborító rózsaszín máz, ragacs a belső űrt, hiányt igyekszik pótolni. A szeretet varázsigéjétől megnyílnak a pénztárcák és az önzetlen szeretet prófétái, az Isteni szeretetsugárzás közvetítői szépen vagyonosodnak. Ők az emberi szeretetéhség hiénái. De ezen sem kell csodálkoznunk, nem ők az elsők, akik a szeretettel élnek vissza, hiszen a krisztusi szeretet nevében háborúkat indítottak, pereket koholtak, pogányok, eretnekek és boszorkányok ezreit adták halálra, és még ma is találni papot, aki kész megáldani a háborúba indulók fegyvereit. Mindezek azért lehetségesek, mert torz fogalmaink vannak magáról a szeretetről.

Isteni, Krisztusi szeretetről beszélünk és azt hisszük, minél többet, annál jobbak, szeretetteljesebbek vagyunk. Pedig a szeretet olyan, mint mi magunk vagyunk: úgy, azon a fokon nyilvánul meg, amelyen a szellemi fejlődés lépcsőjén állunk. Zavarosan és ellentmondásosan, amíg zűrzavar van bennünk. A szeretet lépcsőfokai azonosak a szellemi fejlődés, tudatosulás fokozataival, legegyszerűbben a test, lélek és szellem szintjén különböztethetők meg.

A szeretet testi szintű megnyilvánulása a Vénusz hatása alatt áll.  Ez az erosz, a testi szenvedély, testi szerelem, az ösztönök szintjén. Ide tartozik a szépség, a kellemes dolgok szeretete és élvezete, de minden olyan kapcsolat is, amelynek az én-érzés az alapja. Amikor úgy szeretünk, hogy viszonzást, viszontszeretetet várunk. A beteljesülésre váró szerelmen kívűl ilyen a családi (szülői, gyermeki, rokoni) szeretet és a barátság, a felebaráti szeretet  (Máté 6, 43.) is, amíg gondolkodásunk az adok-kapok szintjén áll. Valójában a szülő viszonzást várhat a bizalomért, jó szóért, gondoskodásért, de magáért a szeretetért nem, az nem tartozik a gyermek javadalmazásai körébe. A “szeretet” szó nem fejez ki birtokos viszonyt. Kahlil Gibran írja “ A Próféta” című könyvében: -A szeretet csupán önmagát adja és nem vesz el semmit, csupán önmagából. - A szeretet nem birtokol, de ő sem birtokolható: - mert a szeretet elegendő - a szeretetnek. A vénuszi szeretettől elválaszthatatlan az önszeretet is. Ez a szeretet első lépcsőfoka és minden változatában látensen ott van saját magunk szeretete is, hiszen gyakorta magunkat szeretjük a másikban és mindenképpen a magunk számára is valami jót, szépet remélünk a szeretett féltől. Ez nem szégyen, valamennyiünknek vannak ilyen, viszonzást váró érzelmei, ezek nélkül talán az emberi faj fenn sem maradt volna. A baj csak az lenne, ha mindörökre e szinten rekednénk. Az érzelmek fejlődése is a durvától a finom felé, a szublimálódás útján halad.

A szeretet következő, a lelkiség síkjának megfelelő - fokozata a Jupiter hatását mutatja. Görögül ez a filia, az emberbaráti szeretet. Az előzőekben említett szerelem, szülői, gyermeki, családi szeretet, barátság-érzés fejlődése során el kell, hogy jusson idáig. Az anyai szeretet helye eleve itt van, egyetlen lépésre az isteni szeretettől. De ez a jóság, igazságszeret,  megbocsátás, bőkezűség, önzetlen adakozás, belátó gondoskodás szintje is (“joviális” kifejezésünk is a Jupiter nevéből ered). Adakozhat a koldusnak az is, aki a szeretetet még csak a vénuszi fokon valósította meg, de elvárja, hogy az valami “hasznos” célra fordítsa. (Ez az elve a jótékonysági műsoroknak, báloknak is, ahol igen fontos, hogy mindenki megtudja, ki a nagylelkű adományozó.) A jupiteri szintű adakozót nem érdekli, mire fordítják az adományt, de nem is kér érte dícséretet, ünneplést, hálát. (Sőt az adóalapból sem feltétlen akarja leírni.) Igy beszél a helyes alamizsnálkodásról a Biblia is (Máté 6,1-4.) A természet, az élővilág már nem szépségéért, hanem önmagáért (az Életért) való szeretete is a jupiteri elvhez tartozik. Az Ószövetség a szeretetet a kölcsönösség alapján tanítja és a szemet-szemért, fogat-fogért elvet vallja. Az Újszövetség már magasabb követelményt állít: a feltétlen szeretet elvét hirdeti azokkal szemben is, akiktől nem várhatunk viszonzást. “Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Lukács 6,27.) Az önszeretetből emberszeretet lett. Az önösség eltűnt, de még megmaradt az elkülönülés érzése: én szeretem - az ellenségemet. Ezt az ellentmondást (ha szeretem, mitől ellenségem) már csak a szeretet legmagasabb foka lesz képes feloldani.



Ez a fokozat, a legszellemibb szeretet az asztrológia tanítása szerint a Neptun principiumában testesül meg. Ez a kozmikus egység, eggyéválás, az elkülönülés megszűnése, a Nirvána állapota, az Isteni szeretet. A Neptun az asztrológiában a Vénusz felsőbb oktávja, átszellemített, szublimált szerelem. Ez az érzés szólal meg a bibliai Énekek Énekében, első hallásra “közönséges” szerelmi vallomásként. Görögül ez az agape, a szeretet örömünnepe. Az önszeretettől induló ember az emberszeretet után eljut az istenszeretetig “Szeresd az Urat,a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22, 37). Ez az ember okkult felfogása szerint a fizikai, asztrális és mentális szintet jelenti, tehát mindazokat, amelyeken többé-kevésbé tudatosak vagyunk. Ennek a szeretetnek a megvalósulása azt jelenti, hogy már nincs én és ellenség, sőt én és nem-én sincs, átélhetővé válik a kozmikus egység tudata, a “Tat twam asi” (Te is az vagy). Egy vagyok mindennel és mindenkivel, az Univerzummal, Istennel. Eggyé válik a szerető, a szeretett és feloldódnak a szeretet ideájában. Ez a szeretet-fokozat jelenti az Univerzum legfőbb teremtő és fenntartó elvét, ez az összekötő erő a Szentháromság Atya - Fiú - Szent Szellem (Szentlélek) személye között, ezért ez a legfontosabb törvény.

Ez az univerzális Ágens is, a legfőbb gyógyító erő, s ezt vélik közvetíteni a szeretettel gyógyítók. Könnyű belátni, hogy ezt csak annyiban képesek, amennyire megvalósították magukban. A vagyont harácsolók legjeljebb (!) a vénuszi szinten, de az önzetlen humanisták is jobbára a Jupiteri szinten (ezeken belül is végtelen sok kisebb fokozat létezik, a lélek emelkedettsége szerint). A szeretet-gyógyítás azon a szinten kezdődik tehát, amelyen a gyógyító éppen áll, de mindenkinek lehetősége van (sőt kötelessége) önmaga fejlesztésével ezt a szintet emelni. A Reiki- energiát is a szeretettel szokták azonosítani, ami annyiban igaz, hogy eredetét tekintve az Univerzum legfelsőbb szintjéről származtatható. Ezzel az energiával a beavatás köti össze a jelöltet és ez azt jelenti, hogy közvetíteni, csatornázni tudja ezt az erőt anélkül, hogy szellemi fejlettsége, tudatossága annak szintjét elérné. Ez természetesen lehetőséget ad az intenzívebb fejlődésre is, a szeretet magasabb szintjeinek elérésére. A Neptun - fokozat már szinte jézusi, Buddha-i emberi kvalitásokat jelent, igen nagy mesterek tudják csak földi életükben megvalósítani. Aki pedig megvalósította, nem papol róla, hanem éli, cselekszi. Ez a szeretet ugyanis nem érzelem, ahogyan hinnénk, hanem a tudatosság legmagasabb állapota, egyben életmód, cselekvési modell is. Pontosan úgy, ahogyan Pál apostol beszél róla (1 Kor.13.), állításokban és tagadásokban: olyan magatartás, amely türelmes, jóságos, nem irígy, nem kérkedő, nem felfuvalkodott, nem bántó, nem haszonleső, nem haragos, nem rója fel a rosszat, nem örül a hamisságnak, de örül az igazságnak, hisz, remél és tűr.

Hit, remény és szeretet közül a szeretet a legfontosabb. A szeretet azonban nem járhat szellemi vaksággal. A New Age szellemében sokan vallják azt, hogy a szeretet jegyében minden egyformán jó, dícséretes és elfogadandó, bármi is legyen az, hiba, tévedés vagy csalás. Sokszor hallani a toleranciának olyan félreértelmezését, hogy “az a te utad, neked az a jó, az a te igazságod - ami nem kell, hogy egyezzen az én igazságommal”. Mintha különböző igazságok lennének, vagy mintha Jézus sem ostorozta volna a megátalkodottakat, csalókat, képmutatókat, bár toleráns volt a gyámolításra szorulókkal. A tolerancia megtanulása fontos lépése a szeretet gyakorlásának, és ez csak látszólag van ellentmondásban a helyes ítélőképességgel, lévén ez is jupiteri adomány. Krishnamurti a század elején mindkettőt egyformán fontos követelményként állította a szellemi tanuló elé. A tudás és szeretet viszonya ez. Paracelsus írja: “Aki nem tud semmit, nem szeret semmit... Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet.” A tudás szeretet nélkül hideg okosság, vagy okoskodás, amely sohasem válik bölcsességgé és akár a napi politikában is látjuk, milyen torz képződményeket teremt. A szeretet tudás nélkül viszont könnyen májá, az illúziók csapdájába esik, tévutakra kerül. Szomorú kortünet ez is, mutatják a manapság gombamód szaporodó tanítók, látók, mesterek és próféták és gyakran tébolydába jutó áldozataik.

Dialektikus világunk elve, hogy a fény mellett árnyéknek is léteznie kell, a jó mellett ott a gonosz, a hamis, a megtévesztő. Tudomásul venni szükségszerű, létezését el kell fogadnunk - de nem befogadni, helyeselni, ráhagyni vagy azonosulni vele. A Biblia ezt is egyértelműen fogalmazza: “Botránkozások kell, hogy essenek, de jaj annak, aki megbotránkoztat”. Azaz, látom a rosszat, de nem követem. Nem kell félnünk attól, hogy kevésbé leszünk szeretetteljesek, ha kimondjuk az igazat és elhatárolódunk a hamisságtól. Nem könnyű ezt összeegyeztetni a “ne ítélj!” elvvel, de nem is lehetetlen. Saját dolgainkért mi tartozunk felelősséggel, de ebbe az is beletartozik, hogy ha lehet, óvjunk meg másokat a tévedésektől. (Persze nem erőszakkal, fogadatlan prókátorként, vagy az igazság bajnokaként.) A csalók és szélhámosok megbüntetése viszont már nem a mi dolgunk, cselekdetei következményét úgysem kerülheti senki el. A szeretet lépcsőit fokról fokra lehet csak bejárni. Nem szégyen és nem baj, ha még nem tartunk a legfelső fokon, sokkal nagyobb bűn, ha ezt szerepként akarjuk eljátszani, hogy pozitívabbank lássanak. A szeretet lecke, amit meg kell tanulnunk, fokról-fokra és nem lehet az isteni szeretetnél kezdeni, ha még az emberi szinten se valósítottuk meg. A szeretet megtanulásában is segíthet az asztrológia. Születési képletünkben például a Nap, Vénusz, Jupiter, Neptun helyzete és kapcsolatai megmutatják, hol állunk, mit kell megvalósítanunk. A vénuszi szinten fö feladatunk az adás-kapás egyensúlyának a megteremtése. Ne csak várjuk, hogy szeressenek, de viszonozzuk (sőt kezdeményezzük) is. Figyeljünk arra, ne essünk túlzásba, szeretetünk ne legyen kényszer, börtön, teher, mert a zsarnoki szeretetnek csak a neve az, a lényege az önzés. A feladat éppen az önzetlenség tanulása. Az önszeretet túlzásait le kell építeni, mivel ez a későbbiekben komoly gát lenne. Erről szól Szepes Mária aforizmája: “Isten és közöttem állok Én.” A mindennapi élet, emberi kapcsolataink harmonikusabbá tételéhez nagyszerű segítség lehet Erch Fromm: “A szeretet művészete” című műve. A következő szinten a jupiteri tulajdonságok kifejlesztése és gyakorlása a cél, mindenkivel szemben, válogatás nélkül, nem csak azokkal, akiket “amúgy is” szeretünk. Ilyenné kell tennünk családi, rokoni “kötelező” kapcsolatainkat is. A testi szerelemről az átlagembernek nem kell lemondani. Nem lehet erőltetni az aszkézist, sokkal helyesebb a szexualitás átszellemítése, más dimenziókba emelése. A tantrikus vagy taoista szexben a testekkel együtt a két lélek is extázisban egyesül, mindkettejük nagyobb gyönyörére. A nemiség transzcendens erejét megsejtve egy pravoszláv pap a múlt században egyenesen azt hirdette, hogy a beteljesedés pillanatában a lélek Isten előtt áll. (Ki is átkozták érte.) A szeretet neptuni kiteljesítése nem direkt megvalósítható, főleg nem szólamok és szándékok hangoztatásával. Ez a szeretet tárgyatlan, megfoghatatlan, nem lehet akarattal elérni. Nem lehet a vénuszi szeretetet sem közvetlen átszellemíteni, ha a lélek még nem érett rá. Fiatal apácákkal például gyakorta megtörtént, hogy Jézus iránti rajongásuk erotikus szinezetű eretnek érzésekbe csapott át. A spirituális fejlődés viszont önmagától “meghozza” ezt a szeretet-állapotot. Ide vezetnek az összes keleti meditációs módszerek, a keresztény lelkigyakorlatok, szemlélődés, önismeret, önfejlesztés. Elérni viszont csak a személyes én, az ego lebontása után lehet, az elkülönültség érzéséről való végleges lemondással. A szeretet gyakorlati megvalósításának első lépéseit fogalmazzák meg Eckhart mester hétszáz éves, de ma is aktuális szavai: “Az élet legfontosabb pillanata a jelen pillanat, a legfontosabb személy, akivel most beszélsz, a legfontosabb feladat pedig a szeretet.”


Forrás: Kövesi Péter
http://www.alapinfo.hu/