Fehér Lótusz

Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy a fizikai testünk nem más mint a tudatunk holografikus kivetülése, és hogy ennek köszönhetően, teljes irányítást élvezünk a fizikai test egészsége felett. Ennek a felvetésnek a hátterét fogjuk vizsgálni, és ahol szükséges tudományos bizonyítékokat szolgáltatunk állításaink alátámasztására. De mégis hogyan lehetséges ez?

A gondolat határozza meg a valóságot
A kvantumfizika központi lapelve az, hogy a valóságot a gondolatok, azaz a tudat határozza meg. Az 1900-as években ezt kísérletileg igazolták minden kétségen kívül, a kétréses kísérlet néven elhíresült kísérlettel. Azt találták a kísérletet végző kutatók, hogy a kísérlet kimenetelét a tudat jelenléte határozza meg. A megfigyelő jelenlétében más kísérleti eredményt kaptak mint amúgy,

Az elektronok ugyanazon körülmények között részecskeként, és más körülmények között hullámként is viselkedhetnek. Ez teljesen attól függ, hogy a megfigyelő milyen viselkedést vár el a kvantumrendszertől. Bármi amit megfigyelő elvár a rendszertől, a kvantumrendszer úgy viselkedik .

A kvantumvilág egy döntésre vár amit meg kell hoznunk ahhoz, hogy „el tudja dönteni” miként kell viselkednie. Ezért olyan nehéz a kvantumfizikusoknak leírni és megmagyarázni a kvantumvilág jelenségeit. Mi valóban a teremtés mesterei vagyunk, mert mi döntjük el, hogy a kvantummezőből mi fog manifesztálódni a végtelen elvi lehetőségek közül.

Az a helyzet, hogy a kvantumszintű valóság nem csak egy helyi, és a teremtés szempontjából inszignifikáns dolog. Itt van körülöttünk és most is aktív részese a folyamatnak. Az emberi energiamező folyamatosan kölcsönhatásban van a kvantumtérrel. Az energiamező hitünkkel, gondolatainkkal, és akaratunkkal át van itatva, mert az érzelmeink és gondolataink határozzák meg azt.

Ezért a gondolataink, érzelmeink, hitünk és akaratunk összessége amit az egyszerűség kedvéért az emberi energiamezőnek hívunk, folyamatosan informálja a kvantumteret hogy miként kellene viselkednie, „mit várunk el tőle”.

Egy elmélet szerint, a Rezonancia Projekt biofizikusa William Brown magyarázata szerint a valóság nem állandó, hanem tiszta energia és fizikai forma között ingadozik, nagyon gyorsan; 10-44-en szer vált a valóság formát. A tudatunk azonban állandó és nem vibrál. Amikor a valóság tiszta energia fázisban van, a tudatunk hozza létre azt a mezőt, amit a valóságnak a következő valóságossá-válásakor fel kell vennie,

A valósággal együtt mi is fázisok között (fizikai/energia) váltogatunk, tehát mindig amikor a valóság (így a testünk is) éppen nem valóságos, a tudatunk alkotja meg a testünk úgy picit másabb képét, és a természet ehhez alkalmazkodni fog a következő fázisváltáskor.



A test mint a tudat vetülete
Fontos megérteni azt hogy miért a tudat befolyásolja a valóságot. Ha a kvantumfizika szerint fele időben nem vagyunk valóságosak, akkor ez felvet kér kérdést. Az egyik az, hogy ha fele időben nem vagyunk valóságosak, akkor kik vagyunk mi? És a másik pedig, amikor a valóság újra létrejön, mi határozza meg, hogy miként kell a természet elemeinek elrendeződniük?

Mindkét kérdésre a válasz a tudat lesz. A testünk a tudatunk holografikus vetülete, ami az önmagunkról alkotott hitek összegeként jön létre. Tehát ha megváltoztatjuk a hitet önmagunkról, akkor megváltozik a tudat és ennek következtében idővel már számottevően befolyásolni fogja a valóságot ez a hit.

A kvantummechanika tehát rávezet minket arra, hogy a valóság a valóságosság és formátlan energia közötti fázisok között ugrál nagyon sebesen. Valamint arra is, hogy a tudat a kvantumvalóságot befolyásolja; gyakorlatilag a mi döntésünkre vár. Mint tudjuk a kvantumvalóság a materiális világ alapját képezi, tehát természetesen adódik a felvetés, ha tudjuk befolyásolni a kvantumvilágot, akkor befolyásoljuk a materiális világot.

Azt hiszem abszolút világos, hogy ideje magunkra többként tekinteni mint puszta materiális test. Sokkal konzisztensebb a bizonyítékokkal az a hit, miszerint mi nem fizikai síkon létező tudatok vagyunk akik függetlenek a fizikai síktól, sem mint olyan tudati lények, amik a testen keresztül élik meg tudatosságukat. Az új tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az elménk nem lokális, tehát nem függ a testtől sem pedig az agytól sem a létezése sem pedig a minőségei.



Hogyan gyógyítsunk?
Térjünk ki a testre most egy pillanatra. A testünket több milliárd atom alkotja, melyek önmagukban nagyon kicsik de rengeteg van belőlük megfelelően elrendezve a testben. Az atomok valójában nem öregednek, néhány ilyen atom már a teremtés pillanatakor is létezett, sőt a sok milliárd évvel ezelőtt felrobbant csillagok magjaiban keletkezett atomok alkotják a testünk nagy részét. Az öregedés folyamata valójában csak az atomok átrendeződésének köszönhető. Minden évben a tested 98%át kitevő atomok helyett „újabb” atomok épülnek be, ezek kicserélődnek. A testünk valójában folyamatosan elhal és regenerálódik szó szerint átalakul molekuláris szinten.

Ahhoz, hogy ezt a tudást, gyógyításra használjuk, előbb meg kell tisztítani az embert körülvevő energiamezőt annak érdekében, hogy eltávolítsunk minden olyan zavart, ami megakadályozza, hogy a fizikai valóság felvegye a tudat által diktált alakot. Ezt úgy tesszük, hogy beférkőzünk a gondolataink közötti térbe; amikor nem gondolkodunk ugyanis, akkor szabadok vagyunk mindenféle elvárástól és hittől, hiszen egyszerűen nem gondolunk semmire.

Sokan azt gondolják, hogy semmire sem gondolni lehetetlen, és orvosi értelemben így is van, viszont agyunk aktivitását minimalizálhatjuk egy meditációs technika segítségével. Ez megengedi azt, hogy „kivigyünk minden szemetet” az elménkből és átjárjon minket a teremtés energiája. Ekkor következik be az, hogy szinkronizálódunk az Univerzummal ami maximalizálja a tudatunk valóságra gyakorolt hatását.

A meditáció azonban önmagában nem elég. Át kell formálni a gondolkodást, és pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, hinni benne, hogy ami most van, az jobbá tehető. Az emberek abban a hibába esnek, hogy a gyógyulásban hisznek. De ez rossz! Mert ha a gyógyulásban hisz, akkor az feltételezi és ezáltal megerősíti azt a tudatot hogy betegek vagyunk. Ne a gyógyulásban higgyünk, hanem az egészségünkben. Ez az első lépés.

A meditáció amiről beszéltem, valójában nagyon egyszerű, bárhol alkalmazható, nincs szükség semmiféle kellékekre furcsa testtartásra sem. Én jómagam a vonaton vagy buszon is szoktam ezt csinálni. Vegyünk fel egy kényelmes testtartást. Csukjuk be a szemünket, és kezdjük el lélegezni mélyeket, nem erőltetetten, csak amolyan természetes de mély levegőket venni. Figyeljünk arra, hogy a lélegzetvétel és kifújás lassú legyen és mindegyik egyforma hosszú legyen – ez később már akkor is megy ha erre nem szentelünk figyelmet. Összpontosítsunk egy képzeletbeli pontra, és ha bármilyen gondolat megzavarja ezt az összpontosítást, akkor próbáljunk jobban összpontosítani. Törekedjünk arra, hogy csak a pont létezzen. Ha ezt sikerült elérni, akkor kizártad a külvilágot, hallani a zajokat érezni a környezetet, de ez nem generál tudatos gondolatokat már. Eleinte előfordulhat, hogy emlékek ugranak be, pontosan ezek azok a „szemetek” amiket ki kell dobni ahhoz, hogy a tudatunk nyugodt legyen. Ha ilyenkor cikáznak az emlékeink és a gondolataink, akkor az azt jelenti, hogy a tudatunk nagyon nyugtalan, és ha az nyugtalan akkor zavart az a mező is amihez a valóság simulni fog, következésképp egy tökéletlen valóság manifesztálódik belőle.

Amikor ezt a meditációt már úgy érezzük, hogy gyakorlottan tudjuk végezni, akkor magát a pontot is képesek leszünk megszüntetni. Amikor megszűnik a pont, azaz nem lesz már rá szükségünk ahhoz, hogy elérjük az elme nyugodtságát az lesz az a pont amikor a benned rejlő potenciális teremtő valóban megnyilvánulhat.

Ne feledjük, ne a gyógyulásban higgyünk, azért ne mert az a jövőben él, és csak megerősíti a jelenben azt hogy mi most betegek vagyunk. Az egészségünkben higgyünk mert az a jelen! Mint láthattuk, a természet erre reagálni fog a maga csodálatos módján.


Szerző: Szabó János
Forrás: http://szabadonebredok.info/